Ez sem jött össze egyszerűen, a tavalyi európai turné elmaradt, de szerencsére az újratervezésnél nem esett ki a budapesti állomás. A zenekar vezetője és egyetlen állandó tagja, Mark Oliver Everett viccelődött is azzal, hogy itt minden dal őspremiernek számít, és azért jobb lett volna, ha nem vén trottyként látjuk őt először. Everett valóban korelnöknek számít a 90-es évek alternatív rockhősei között a maga 60 évével, a színpadi lendülete azonban egyáltalán nem volt bácsis.
A magyar közönség az Akváriumban először szembesülhetett azzal, hogy bár az Eels legnagyobb sikereit keserű, személyes tragédiákat feldolgozó lemezeivel aratta (Electro-Shock Blues, Daisies of the Galaxy, Souljacker), koncerten mókás rockcirkusszá változik. A dalok közti konferansziék, noha időnként már-már túlságosan megtervezettnek hatottak, jót tettek a túlnyomórészt szomorkás dalokra épülő koncertprogramnak. Az Eels életműve a 2009-es Hombre Lobo című albumtól kezdve jóval egyenetlenebbé vált, de a koncerten elhangzó repertoár jól egyensúlyozott a két korszak között, bár öt feldolgozás feleslegesen nagy részt harapott ki a koncertből.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
