Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Visszhang: lemez

Yo La Tengo: This Stupid World

Visszhang

Jövőre ünnepli negyven­éves jubileumát a szerethetően esetlen, zajos gitárzenét játszó Yo La Tengo.

Az amerikai trió az 1997-es I Can Hear the Heart Beating as One című lemezük idején járt legközelebb az áttöréshez, és bár ez elmaradt, a zenekar azóta is üzembiztosan működik, és többnyire két-három évente jelentkezik egy-egy új anyaggal.

A Yo La Tengo kísérletező kedve nem lankadt az évtizedek során, és még most is tudnak meglepetést okozni, 2020-ban például egyetlen mikrofonnal rögzítettek egy teljesen instrumentális drón/

ambient lemezt. A most megjelent This Stupid Worldnél szintén újfajta alkotási metódust próbáltak ki: az albumot producer nélkül készítették a zenekar próbatermében, mégpedig úgy, hogy először teljesen szabad improvizációkat rögzítettek, majd ezekhez utólag írtak csak szövegeket.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Előfizetek Előfizető vagyok, bejelentkezem
Előző cikk a rovatban A Hangya és a Darázs: Kvantumánia A Hangya és a Darázs: Kvantumánia
Következő cikk a rovatban Együttműködés Együttműködés

Neked ajánljuk

Dobosviccek

Kritika

Dobosviccek

„Srácok, van kedvetek meghallgatni a szerzeményeimet?”, szól az egyik legelcsépeltebb dobosvicc csattanója. A közvélekedés szerint a dobosok tipikusan háttérbe húzódó, nem túl izgalmas figurák, de ahogy Dave Grohl, Phil Collins, Don Henley vagy akár Szikora Róbert példája mutatja, megfelelő tehetséggel és szorgalommal belőlük is lehetnek nagy sztárok. Az elmúlt hetekben két neves angol zenekar dobosa is szólóalbumot jelentetett meg – mindkét lemezre érdemes időt szakítani.

Hordta a jelet

Kritika

Hordta a jelet

  • - minek -

Mátyás Attila számos zenekaron és zenei korszakon átívelő, lassan négy évtizedes pályafutásában különleges epizód a rövid ideig létező Agnus Dei (Isten báránya) zenekar.

Intimebb invenciók

Kritika

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.