Az amerikai trió az 1997-es I Can Hear the Heart Beating as One című lemezük idején járt legközelebb az áttöréshez, és bár ez elmaradt, a zenekar azóta is üzembiztosan működik, és többnyire két-három évente jelentkezik egy-egy új anyaggal.
A Yo La Tengo kísérletező kedve nem lankadt az évtizedek során, és még most is tudnak meglepetést okozni, 2020-ban például egyetlen mikrofonnal rögzítettek egy teljesen instrumentális drón/
ambient lemezt. A most megjelent This Stupid Worldnél szintén újfajta alkotási metódust próbáltak ki: az albumot producer nélkül készítették a zenekar próbatermében, mégpedig úgy, hogy először teljesen szabad improvizációkat rögzítettek, majd ezekhez utólag írtak csak szövegeket.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
