Visszhang: lemez

Sleaford Mods: UK GRIM

Visszhang

Néhány évvel ezelőtt Iggy Pop azt nyilatkozta, hogy az újonnan felbukkant zenekarok közül a brit Sleaford Mods az abszolút kedvence.

A többi közt azért, mert szakított azzal az ódivatú konvencióval, hogy a zenének jó érzéseket kell közvetítenie. Jason Williamson és Andrew Fearn duója nagyjából tíz éve robbant be a brit könnyű­zenébe, és dühös, szövegköpködős elektropunk zenéjük valóban nem azt a célt szolgálja, hogy az ember önfeledten táncolni kezdjen rá, hanem inkább azt, hogy még a szokottnál is kilátástalanabbnak érezze a jövőt. A Sleaford Mods megkerülhetetlen zenekarrá vált az elmúlt évtizedben, nem csak azért, mert híres rajongókra tettek szert (Iggy mellett például Steve Albini és Noel Gallagher is kifejezte csodálatát), de azért is, mert az elmúlt időszak angol posztpunk reneszánszának is ők voltak az előfutárai.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.