Visszhang: lemez

Quasi: Breaking the Balls of History

Visszhang

Mivel az utóbbi évtizedben az amerikai indie-rock duó mindkét tagja meglehetősen elfoglalt volt más zenekarokkal, meglepő volt a hír, hogy tíz év lemezszünet után visszatérnek.

Janet Weiss egyebek közt a Sleater-Kinney dobosaként járta a világot, a főleg billentyűs hangszereken játszó Sam Coomes pedig session­zenészként, producerként és szólóelőadóként volt aktív az utóbbi időben. Noha az 1998-as Featuring ”Birds” című albumuk torzított szintetizátoros hangzásával és könnyed dallamaival kultklasszikussá érett, a portlandi duóra valószínűleg még mindig a legtöbben Elliott Smith egykori háttérzenekaraként emlékeznek.

Coomes egy interjújában úgy fogalmazott, hogy a Quasit már nem is igazán karrierként fogja fel, inkább spirituális küldetésként.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.