Lemez

Séta a múzeumban

John Foxx: The Arcades Project

Kritika

„Az engedelmes zene a legunalmasabb a világon” – nyilatkozta nemrég az idén 75 éves John Foxx.

Ő volt az Ultravox első énekese, és ugyan még az igazán nagy sikerek előtt dobbantott a zenekarból, később stílusokon átívelő szólólemezeivel fontos hivatkozási ponttá vált, miközben mindig meglehetősen öntörvényűen alkotott. A brit zenész az idén már két nagylemezt is kiadott, amelyek közül a The Arcades Project a frissebb; egyben ez az első szólóban készített zongoralemeze.

John Foxx Dennis Leigh néven született egy észak-angliai bányászcsaládban. A középiskola után művészeti főiskolára jelentkezett, 1973-ban pedig Londonba költözött. Ott alapította meg Tiger Lily nevű zenekarát, amely három évvel később már Ultravoxként szerződött le az Island Recordshoz. Foxx vezetésével három, az utókor által nagyra értékelt nagylemezt készítettek (Ultravox!, Ha!-Ha!-Ha!, Systems of Romance), de a kereskedelmi siker elmaradt, így a kiadó lapátra tette az Ultravoxot. A zenekarozásba egyre inkább belefáradó John Foxx 1979-ben egy amerikai turné után döntött úgy, hogy kiszáll az együttesből, és szólókarrierbe kezd.

Foxx kiválása után az Ultravox az új énekesével, Midge Ure-ral a korábbi sodró lendületű újhullámos punkzenéjét szintipopra cserélte, és a 80-as évek egyik legsikeresebb brit zenekarává vált. A rockzenei maníroktól megcsömörlött Foxx szintén a szintetizátorok felé fordult, de radikálisan másképpen nyúlt ehhez az eszközhöz, mint egykori zenésztársai. Debütáló nagylemeze, az 1980-as Metamatic rideg, disztópikus hangzásával a korszak egyik legkísértetiesebb lemeze, és bár nem volt túlságosan közönségbarátnak mondható, ennek ellenére a brit albumlistán is előkelő helyezést ért el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."