Lemez

Séta a múzeumban

John Foxx: The Arcades Project

Kritika

„Az engedelmes zene a legunalmasabb a világon” – nyilatkozta nemrég az idén 75 éves John Foxx.

Ő volt az Ultravox első énekese, és ugyan még az igazán nagy sikerek előtt dobbantott a zenekarból, később stílusokon átívelő szólólemezeivel fontos hivatkozási ponttá vált, miközben mindig meglehetősen öntörvényűen alkotott. A brit zenész az idén már két nagylemezt is kiadott, amelyek közül a The Arcades Project a frissebb; egyben ez az első szólóban készített zongoralemeze.

John Foxx Dennis Leigh néven született egy észak-angliai bányászcsaládban. A középiskola után művészeti főiskolára jelentkezett, 1973-ban pedig Londonba költözött. Ott alapította meg Tiger Lily nevű zenekarát, amely három évvel később már Ultravoxként szerződött le az Island Recordshoz. Foxx vezetésével három, az utókor által nagyra értékelt nagylemezt készítettek (Ultravox!, Ha!-Ha!-Ha!, Systems of Romance), de a kereskedelmi siker elmaradt, így a kiadó lapátra tette az Ultravoxot. A zenekarozásba egyre inkább belefáradó John Foxx 1979-ben egy amerikai turné után döntött úgy, hogy kiszáll az együttesből, és szólókarrierbe kezd.

Foxx kiválása után az Ultravox az új énekesével, Midge Ure-ral a korábbi sodró lendületű újhullámos punkzenéjét szintipopra cserélte, és a 80-as évek egyik legsikeresebb brit zenekarává vált. A rockzenei maníroktól megcsömörlött Foxx szintén a szintetizátorok felé fordult, de radikálisan másképpen nyúlt ehhez az eszközhöz, mint egykori zenésztársai. Debütáló nagylemeze, az 1980-as Metamatic rideg, disztópikus hangzásával a korszak egyik legkísértetiesebb lemeze, és bár nem volt túlságosan közönségbarátnak mondható, ennek ellenére a brit albumlistán is előkelő helyezést ért el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.