Lemez

Séta a múzeumban

John Foxx: The Arcades Project

Kritika

„Az engedelmes zene a legunalmasabb a világon” – nyilatkozta nemrég az idén 75 éves John Foxx.

Ő volt az Ultravox első énekese, és ugyan még az igazán nagy sikerek előtt dobbantott a zenekarból, később stílusokon átívelő szólólemezeivel fontos hivatkozási ponttá vált, miközben mindig meglehetősen öntörvényűen alkotott. A brit zenész az idén már két nagylemezt is kiadott, amelyek közül a The Arcades Project a frissebb; egyben ez az első szólóban készített zongoralemeze.

John Foxx Dennis Leigh néven született egy észak-angliai bányászcsaládban. A középiskola után művészeti főiskolára jelentkezett, 1973-ban pedig Londonba költözött. Ott alapította meg Tiger Lily nevű zenekarát, amely három évvel később már Ultravoxként szerződött le az Island Recordshoz. Foxx vezetésével három, az utókor által nagyra értékelt nagylemezt készítettek (Ultravox!, Ha!-Ha!-Ha!, Systems of Romance), de a kereskedelmi siker elmaradt, így a kiadó lapátra tette az Ultravoxot. A zenekarozásba egyre inkább belefáradó John Foxx 1979-ben egy amerikai turné után döntött úgy, hogy kiszáll az együttesből, és szólókarrierbe kezd.

Foxx kiválása után az Ultravox az új énekesével, Midge Ure-ral a korábbi sodró lendületű újhullámos punkzenéjét szintipopra cserélte, és a 80-as évek egyik legsikeresebb brit zenekarává vált. A rockzenei maníroktól megcsömörlött Foxx szintén a szintetizátorok felé fordult, de radikálisan másképpen nyúlt ehhez az eszközhöz, mint egykori zenésztársai. Debütáló nagylemeze, az 1980-as Metamatic rideg, disztópikus hangzásával a korszak egyik legkísértetiesebb lemeze, és bár nem volt túlságosan közönségbarátnak mondható, ennek ellenére a brit albumlistán is előkelő helyezést ért el.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.