Koncert

Először és utoljára

Panda Bear & Sonic Boom

Kritika

A múlt év egyik kellemes meglepetése Panda Bear és Sonic Boom közös nagylemeze volt, ami a 60-as évek napfényes popzenéjét értelmezte újra némi elektronikus csavarral. Az album turnéja Budapestet is érintette, így a magyar nézők két, külön-külön is nagyra értékelt zenészt láthattak. Igaz, hogy a duó tagjai különböző generációkhoz tartoznak, de köztudottan rajonganak egymás zenéjéért.

Kettejük közül a Sonic Boom név mögé rejtőző Peter Kember az idősebb, aki a nyolcvanas években a brit neopszichedélia vezető zenekara, a Spacemen 3 alapítója volt. A folyamatosan változó tagságú együttes másik állandó tagja Kember mellett Jason Pierce volt, de az egyre nagyobb sikerek közepette viszonyuk erősen megromlott, így az utolsó Spacemen 3-anyag (Recurring, 1991) lényegében két szólólemez összehegesztése volt. Pierce a mai napig aktív Spiritualizedban folytatta, Kember pedig már korábban kiadott egy anyagot Sonic Boom néven (Spectrum, 1990), innentől kezdve felváltva használt több zenekarnevet is (E.A.R., Spectrum, Sonic Boom).

Panda Bear (Noah Benjamin Lennox) még kisiskolás volt, amikor Kember a legnagyobb sikereit aratta a Spacemen 3-vel, ám a 2000-es évek végére ő is impozáns diszkográfiát hozott össze. Az amerikai születésű, de régóta Portugáliában élő zenész szólólemezei közül a 2007-es Person Pitch durrant a legnagyobbat, de közben aktív volt a kísérleti popzenét játszó Animal Collective-vel is, amely fontos hivatkozási ponttá vált az indie-színtéren.

Panda Bear lemezein Kember többször is közreműködött, de a pandémia alatt egy teljes értékű közös nagylemezen is elkezdtek dolgozni. Ez lett a tavaly megjelent Reset, amelynek zenei anyaga mindkét zenész életművében új színfoltot jelent: a dalok főleg 60-as évekbeli poplemezek hangmintáira épülnek, és persze a szokásos kütyüzések sem maradtak el, így kicsit olyan hatása van, mintha egy felturbózott, hipnotizált Beach Boysot hallanánk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.