Visszhang: lemez

Boygenius: The Record

Visszhang

Pár évvel ezelőtt három, az indie-körökben jól ismert női szólóelő­adó, Julien Baker, Phoebe Bridgers és Lucy Dacus közös turnéra indult, de előtte szerettek volna írni egy dalt, amelyet a koncerteken közösen adnak elő.

Az ötletelés annyira jól sikerült, hogy az egy dalból egy egész EP lett, a projektnek pedig a Boygenius nevet adták. A turné után mindhárman visszatértek szólókarrierjükhöz, de azóta többször vendégeskedtek egymás dalaiban, és végül tavaly újra stúdióba vonultak, hogy felvegyék közös zenekaruk első stúdiólemezét. A debütáláson érződik, hogy Julien Bakerék között jól működik a kémia, és a keserédes, melankolikus hangulat mellett is hallatszódik egyfajta felszabadultság a dalokban. Emellett a The Record elkerüli azt, hogy az legyen a hallgató érzése, mintha a szólólemezekről lemaradt dalok lennének egymás mellé ollózva, hanem önálló entitást képez a Boygenius, egyik előadó sem telepszik rá túlságosan az albumra.

A zenei anyag kellően változatos is, az a capella előadott nyitánytól a torzított gitáros dalokig terjed a skála, bizonyos dalokban pedig kölcsönvett motívumokkal is megidézik a Simon & Garfunkelt, a Built to Spillt vagy Leonard Cohent, akinek egy vitriolos sorral oda is szúrnak egyet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.