Tuareg rock

Tamikrest

Kritika

Hamarosan Budapesten koncertezik az egyik legizgalmasabb hangzású afrikai rockzenekar, a Maliban alapított Tamikrest. Zenéjüket leginkább sivatagi bluesnak vagy tuareg rocknak (tishoumaren) szokták nevezni, amelyben a tradicionális afrikai ritmusok és dallamok nyugati rockzenével keverednek.

A sivatagi rock úttörője az 1979-ben alapított Tinariwen, amely inkább egy kollektíva, semmint egy klasszikus értelemben vett zenekar. Az állandóan változó tagságú Tinariwen híre a nyolcvanas években másolt kazetták segítségével terjedt a szaharai régióban, mostanra pedig a tuareg rockzene nemzetközi hírű nagyköveteivé váltak.

Tinariwen nélkül nem lett volna Tamikrest sem. A Tamikrest frontembere, Ousmane Ag Mossa a kilencvenes években gyerekként élte át a polgárháborút, és akkoriban hallotta először a Tinariwent, amelynek hatására maga is házilag barkácsolt gitárt ragadott. Ag Mossa két barátjával, Aghaly Ag Mohamedine-nel és Cheick Ag Tigliával 2006-ban alapította meg a Mali északi részén fekvő Kidal városában a Tamikrestet, amely a tuaregek nyelvén, tamasekül csomópontot és koalíciót is jelenthet.

Kidal nemcsak a zenekar egykori bázisa és egyik lemezének címe, hanem ez volt a 2012-ben rövid ideig létező, nemzetközileg nem elismert Azawad állam központja is. Azawadot tuareg szeparatisták kiáltották ki Mali északkeleti részén, de függetlenségüket nem tudták sem megtartani, sem elismertetni, és a területen rövid ideig a szélsőséges iszlám csoportok vették át az irányítást. Ag Mossa nyíltan szokott beszélni az önálló tuareg állam szükségességéről, dalszövegeiben is visszatérő téma népének történelme és szabadságvágya, de több interjúban is úgy fogalmazott, hogy a Tamikrest tagjai deklaráltan a gitárokat és az erősítőket választották a fegyverek helyett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.