Tuareg rock

Tamikrest

Kritika

Hamarosan Budapesten koncertezik az egyik legizgalmasabb hangzású afrikai rockzenekar, a Maliban alapított Tamikrest. Zenéjüket leginkább sivatagi bluesnak vagy tuareg rocknak (tishoumaren) szokták nevezni, amelyben a tradicionális afrikai ritmusok és dallamok nyugati rockzenével keverednek.

A sivatagi rock úttörője az 1979-ben alapított Tinariwen, amely inkább egy kollektíva, semmint egy klasszikus értelemben vett zenekar. Az állandóan változó tagságú Tinariwen híre a nyolcvanas években másolt kazetták segítségével terjedt a szaharai régióban, mostanra pedig a tuareg rockzene nemzetközi hírű nagyköveteivé váltak.

Tinariwen nélkül nem lett volna Tamikrest sem. A Tamikrest frontembere, Ousmane Ag Mossa a kilencvenes években gyerekként élte át a polgárháborút, és akkoriban hallotta először a Tinariwent, amelynek hatására maga is házilag barkácsolt gitárt ragadott. Ag Mossa két barátjával, Aghaly Ag Mohamedine-nel és Cheick Ag Tigliával 2006-ban alapította meg a Mali északi részén fekvő Kidal városában a Tamikrestet, amely a tuaregek nyelvén, tamasekül csomópontot és koalíciót is jelenthet.

Kidal nemcsak a zenekar egykori bázisa és egyik lemezének címe, hanem ez volt a 2012-ben rövid ideig létező, nemzetközileg nem elismert Azawad állam központja is. Azawadot tuareg szeparatisták kiáltották ki Mali északkeleti részén, de függetlenségüket nem tudták sem megtartani, sem elismertetni, és a területen rövid ideig a szélsőséges iszlám csoportok vették át az irányítást. Ag Mossa nyíltan szokott beszélni az önálló tuareg állam szükségességéről, dalszövegeiben is visszatérő téma népének történelme és szabadságvágya, de több interjúban is úgy fogalmazott, hogy a Tamikrest tagjai deklaráltan a gitárokat és az erősítőket választották a fegyverek helyett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).