Mundruczó Kornél és Wéber Kata Pieces of a Woman című, a Netflixnek 2020-ban készült filmjének alapját a TR Warszawa színházban bemutatott előadás képezte, s a darabot a Budapesti Tavaszi Fesztiválon most az itteni közönség is láthatta. Az alaptörténet így ismert, egy gyermekét az otthon szülés során elveszítő anyáról szól, ám az előadás sokban különbözik a filmtől, a történet, az időkezelés és a helyszín tekintetében is.
Cziczó Attila rendezése kétszer ötven percbe sűrítette a novelláskötet történeteit: egyes fejezeteket összevont, volt, amit kihagyott.
A darab Ingmar Bergman 1980-ban bemutatott filmje alapján készült, és főbb szereplői korábban már feltűntek a Jelenetek egy házasságból kockáin is. Ez a történet annak próbál utánamenni, hogyan juthat el egy látszólag mintaéletet élő férfi a gyilkosságig.
Szabó Réka, Szász Dániel és Peer Krisztián írt Boldizsár Ildikó meseterápiás módszerétől inspirálva meseszerű történetet – Boldizsár konzulensként segítette a munkát, Márkos Albert pedig zeneszerzőként s a csellójával. Hibrid műfajú előadás, ahol a tánc, a szöveg és a zene egyenrangú. Szabóék személyes élményekből kiinduló elakadástörténetekkel közelítik meg a kiégés jelenségét.
Az A Vadász Esélye színházi alkotóközösség 2019-ben alakult, tagjai a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen végzett tanulmányaik során kezdték meg közös munkájukat.
Az előadás Sidney Lumet 1976-os (hozzánk 1980-ban eljutó), azonos című filmje nyomán készült. Az Oscar-díjakkal dúsan dekorált filmet Lee Hall tette színpadra 2017-ben, s most ezt az adaptációt használja Puskás Tamás rendezése is.
Fesztbaum Béla a zenés színházi estek specialistája, készített már darabot Seress Rezső dalaiból, Kosztolányi írásaiból, és alapító tagja a GRUND nevű vígszínházi zenekarnak is.
Pilinszky 1971-ben látta A süket pillantása című előadást, ettől fogva színházi gondolkodását alapjaiban határozta meg Robert Wilson, akinek a színházában egyenesen a művészet kulcsát látta, s nagyságát Shakespeare-hez, Homéroszhoz, Bachhoz hasonlította.
Az 1998 óta működő Baltazár Színház legújabb darabját a házi szerzőjüknek számító Vörös István írta.
A nézőtérrel szemben vörös bársonyfüggöny, a padlón rózsaszín szőnyeg (látvány: Horváth Jenny és Komesz Borbála). Az első jelenetben az ezüst különböző árnyalataiban járják táncukat a szereplők, ruhájukon a születési dátumukat közlő rajtszámok. A fokozatosan kudarcba fulladó, készakarva nevetséges koreográfia tökéletesen megalapozza az egész előadás hangulatát.
