Színház

Poénból

Tartuffe a Városmajorban

  • Sándor Panka
  • 2022. július 13.

Kritika

A darab nyomokban Molière-t tartalmaz, olvassuk a figyelmeztetést a színlapon. És valóban: Rusznyák Gábor csak kiindulásnak használta a drámát. Új szöveg született, amely a Vas István-, Parti Nagy Lajos-, Petri György-fordításokat nem felhasználja, inkább csak felidézi.

A függöny még leeresztve, a nézőtér zsivajába a készülődő színészek civil(nek tűnő) veszekedésének hangja vegyül, a feszültség egyre nő. Az első jelenet seregszemléje aztán megalapozza az előadás hangulatát. Pernelle asszony (Máhr Ági) jól megmondja a magáét mindenkinek, legyen az vér szerinti vagy nem vér szerinti rokon (Menyemkettő, Sógorom­egy). Az előadás szimultán játszódik 1664-ben a Napi Király udvarában és napjainkban. A két idősík összekeverése folyamatos poénforrás, s teret ad a kortárs társadalmi kérdések, visszás helyzetek explicit megjelenítésének. A jelmezekben (Tihanyi Ildi) is megfigyelhető ez a kettősség: a díszes parókához Converse cipő dukál. A díszlet szintén Rusznyák Gábor munkája, amelynek hátteréül a világítás segítségével olykor átlátszóvá váló tükörfal szolgál. Neonzöld fénnyel villan fel időnként a patikák keresztje.

A Molière által vázlatosan felkent családtagok és az őket összekötő érzelmi szálak lélektani elemzése nagyon sokféle színházi értelmezésre adott már lehetőséget. Itt láthatóan nem ezek felfejtése és értelmezése volt a cél, a szerepek megmaradnak erősen eltúlzott karikatúráknak. Mariane (Prohászka Fanni) rózsaszín parókában szelfizik, lassított felvételben találnak egymásra a piperkőc Valérral (Börcsök Olivér). Cleante (Fandl Ferenc) küszködő színházigazgató, aki elveit viszonylag könnyen teszi félre, ha pénzről van szó. Elmira (Czakó Julianna) kétségbeesetten próbálja férje figyelmét felkelteni, legalább egy gyermeknemzés erejéig. Dorine (Czvikker Lilla) pedig rendre sikertelenül próbálja rányitni Orgon szemét az igazságra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.