Színház

Poénból

Tartuffe a Városmajorban

  • Sándor Panka
  • 2022. július 13.

Kritika

A darab nyomokban Molière-t tartalmaz, olvassuk a figyelmeztetést a színlapon. És valóban: Rusznyák Gábor csak kiindulásnak használta a drámát. Új szöveg született, amely a Vas István-, Parti Nagy Lajos-, Petri György-fordításokat nem felhasználja, inkább csak felidézi.

A függöny még leeresztve, a nézőtér zsivajába a készülődő színészek civil(nek tűnő) veszekedésének hangja vegyül, a feszültség egyre nő. Az első jelenet seregszemléje aztán megalapozza az előadás hangulatát. Pernelle asszony (Máhr Ági) jól megmondja a magáét mindenkinek, legyen az vér szerinti vagy nem vér szerinti rokon (Menyemkettő, Sógorom­egy). Az előadás szimultán játszódik 1664-ben a Napi Király udvarában és napjainkban. A két idősík összekeverése folyamatos poénforrás, s teret ad a kortárs társadalmi kérdések, visszás helyzetek explicit megjelenítésének. A jelmezekben (Tihanyi Ildi) is megfigyelhető ez a kettősség: a díszes parókához Converse cipő dukál. A díszlet szintén Rusznyák Gábor munkája, amelynek hátteréül a világítás segítségével olykor átlátszóvá váló tükörfal szolgál. Neonzöld fénnyel villan fel időnként a patikák keresztje.

A Molière által vázlatosan felkent családtagok és az őket összekötő érzelmi szálak lélektani elemzése nagyon sokféle színházi értelmezésre adott már lehetőséget. Itt láthatóan nem ezek felfejtése és értelmezése volt a cél, a szerepek megmaradnak erősen eltúlzott karikatúráknak. Mariane (Prohászka Fanni) rózsaszín parókában szelfizik, lassított felvételben találnak egymásra a piperkőc Valérral (Börcsök Olivér). Cleante (Fandl Ferenc) küszködő színházigazgató, aki elveit viszonylag könnyen teszi félre, ha pénzről van szó. Elmira (Czakó Julianna) kétségbeesetten próbálja férje figyelmét felkelteni, legalább egy gyermeknemzés erejéig. Dorine (Czvikker Lilla) pedig rendre sikertelenül próbálja rányitni Orgon szemét az igazságra.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Tanácsi sztárparádé

Lassan három éve, hogy Demeter Szilárdot, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatóját miniszteri biztossá nevezték ki azzal a feladattal, hogy „koordinálja a magyar könnyűzene, valamint a kortárs magyar popkultúra megújítását és társadalmasítását”. Első hallásra csak egy újabb kulturális elmebaj körvonalazódott, de miután Demeter olyan tervezettel állt elő, amelyben a klubok és a próbahelyek fejlesztésétől a fellépési lehetőségek bővítésén át a tehetségkutatók és a turnék támogatásáig sok minden szerepelt, a hazai könnyűzenészek jó része üdvözölte a miniszteri biztos belépőjét. Különösen annak fényében, hogy Demeter belengette azt a 25 milliárd forintos állami támogatást is, amelyet szerinte öt év alatt lehet majd elkölteni a különféle programpontokra.

Fejre mentek

Máig rejtély, kik és miért lopták el sírjából Tisza István vagy később Kádár János koponyáját. A Tisza koporsójában található értéktárgyakat a tettesek nem vitték el.

Focizhat, de panaszkodni ne merjen

Magyarországon nem csak stadionok, de kondiparkok, műfüves pályák, tornatermek is épültek szép számmal – csak legyen, aki megtölti ezeket. Maroslelén a polgármester húzott mezt 47 évesen, hogy a futballcsapat végig tudja játszani a bajnokságot.

Horthy helyett Deák

Teljes arculatváltást és névváltoztatást kezdeményezett a Jobbik, azt bizonyítandó, hogy végleg szakított szélsőséges múltjával. Az új vezetés a Fidesz alternatíváját kívánja nyújtani a konzervatív választóknak. Jókora ambíció, miközben egyelőre az a kihívás, hogy a párt megugorja a parlamenti küszöböt.

Eredendő bűn

Az Alaptörvényben elismert egyházak számára megnyitott ingyenes ingatlanszerzési lehetőség része annak a folyamatnak, amelyben a politikai hatalom a világi közoktatást minden módon ellehetetleníti, az egyházi fenntartású iskolák lehetőségeit pedig egyre bővíti. Az egyházaknál sem mindenki örül ennek.