A függöny még leeresztve, a nézőtér zsivajába a készülődő színészek civil(nek tűnő) veszekedésének hangja vegyül, a feszültség egyre nő. Az első jelenet seregszemléje aztán megalapozza az előadás hangulatát. Pernelle asszony (Máhr Ági) jól megmondja a magáét mindenkinek, legyen az vér szerinti vagy nem vér szerinti rokon (Menyemkettő, Sógoromegy). Az előadás szimultán játszódik 1664-ben a Napi Király udvarában és napjainkban. A két idősík összekeverése folyamatos poénforrás, s teret ad a kortárs társadalmi kérdések, visszás helyzetek explicit megjelenítésének. A jelmezekben (Tihanyi Ildi) is megfigyelhető ez a kettősség: a díszes parókához Converse cipő dukál. A díszlet szintén Rusznyák Gábor munkája, amelynek hátteréül a világítás segítségével olykor átlátszóvá váló tükörfal szolgál. Neonzöld fénnyel villan fel időnként a patikák keresztje.
A Molière által vázlatosan felkent családtagok és az őket összekötő érzelmi szálak lélektani elemzése nagyon sokféle színházi értelmezésre adott már lehetőséget. Itt láthatóan nem ezek felfejtése és értelmezése volt a cél, a szerepek megmaradnak erősen eltúlzott karikatúráknak. Mariane (Prohászka Fanni) rózsaszín parókában szelfizik, lassított felvételben találnak egymásra a piperkőc Valérral (Börcsök Olivér). Cleante (Fandl Ferenc) küszködő színházigazgató, aki elveit viszonylag könnyen teszi félre, ha pénzről van szó. Elmira (Czakó Julianna) kétségbeesetten próbálja férje figyelmét felkelteni, legalább egy gyermeknemzés erejéig. Dorine (Czvikker Lilla) pedig rendre sikertelenül próbálja rányitni Orgon szemét az igazságra.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
