Színház

Poénból

Tartuffe a Városmajorban

  • Sándor Panka
  • 2022. július 13.

Kritika

A darab nyomokban Molière-t tartalmaz, olvassuk a figyelmeztetést a színlapon. És valóban: Rusznyák Gábor csak kiindulásnak használta a drámát. Új szöveg született, amely a Vas István-, Parti Nagy Lajos-, Petri György-fordításokat nem felhasználja, inkább csak felidézi.

A függöny még leeresztve, a nézőtér zsivajába a készülődő színészek civil(nek tűnő) veszekedésének hangja vegyül, a feszültség egyre nő. Az első jelenet seregszemléje aztán megalapozza az előadás hangulatát. Pernelle asszony (Máhr Ági) jól megmondja a magáét mindenkinek, legyen az vér szerinti vagy nem vér szerinti rokon (Menyemkettő, Sógorom­egy). Az előadás szimultán játszódik 1664-ben a Napi Király udvarában és napjainkban. A két idősík összekeverése folyamatos poénforrás, s teret ad a kortárs társadalmi kérdések, visszás helyzetek explicit megjelenítésének. A jelmezekben (Tihanyi Ildi) is megfigyelhető ez a kettősség: a díszes parókához Converse cipő dukál. A díszlet szintén Rusznyák Gábor munkája, amelynek hátteréül a világítás segítségével olykor átlátszóvá váló tükörfal szolgál. Neonzöld fénnyel villan fel időnként a patikák keresztje.

A Molière által vázlatosan felkent családtagok és az őket összekötő érzelmi szálak lélektani elemzése nagyon sokféle színházi értelmezésre adott már lehetőséget. Itt láthatóan nem ezek felfejtése és értelmezése volt a cél, a szerepek megmaradnak erősen eltúlzott karikatúráknak. Mariane (Prohászka Fanni) rózsaszín parókában szelfizik, lassított felvételben találnak egymásra a piperkőc Valérral (Börcsök Olivér). Cleante (Fandl Ferenc) küszködő színházigazgató, aki elveit viszonylag könnyen teszi félre, ha pénzről van szó. Elmira (Czakó Julianna) kétségbeesetten próbálja férje figyelmét felkelteni, legalább egy gyermeknemzés erejéig. Dorine (Czvikker Lilla) pedig rendre sikertelenül próbálja rányitni Orgon szemét az igazságra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.