Kozma Zsófi a Freeszfe végzős hallgatója, akit az alkotás utolsó két hónapjában Hód Adrienn és Szabó Vera mentoráltak. A darab bemutatója még júniusban volt a Freeszfe színház és performansz osztálya szervezte Tokio Sunrise fesztiválon. Az egy évados képzés során fontos szempont volt a hallgatókkal egy olyan posztdramatikus színházcsinálói gyakorlat megismertetése, amely erőteljes párbeszédet folytat a jelen történéseivel. A fizikalitáson, az önreflexión, az asszociatív gondolkodáson keresztül foglalkoztak a jelenlét kérdéseivel. A Present Imperfect már címében is magában foglalja ezt a törekvést, hiszen arra az igeidőre utal, amely a jelenben zajló cselekvést nem tekinti befejezettnek.
A kapun belépve arra kérnek, hogy jól olvashatóan írjuk fel a nevünket a jelenléti ívre, majd a performance névsorolvasással kezdődik. Szerencsére ez alkalommal az osztály teljes létszámmal jelen van. Miután mindenkit megtapsoltunk, kezdődhet a tanóra. A székek alatt színes papírok, boríték, tollak. A részvételi műfajoktól vonakodó nézőnek máris összeszorul a gyomra, és egyre erősödik bennünk a gyanú, hogy fontos szerepet szánnak majd nekünk is. De nem kell félni, senkit nem fognak akarata ellenére bevonni, zavarba hozni. A pomponlányjelmezben elénk perdülő előadó jól reagál a spontán kialakuló nézői reakciókra, de azért főleg kötött interakciókkal dolgozik, tehát nem próbálja meg radikálisan kizökkenteni a nézőt a passzivitásából.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
