Színház

Két nyelven

Kozma Zsófi Rebeka: Present Imperfect

  • Sándor Panka
  • 2022. július 27.

Kritika

A MANYI-ra érdemes odafigyelni. A 2021 óta működő kultúrbázis izgalmas színfoltja Budának, rengeteg különféle programmal, kiállításokkal, koncertekkel, civil programokkal és performance-okkal. Befogadtak több Free­szfe-előadást is.

Kozma Zsófi a Freeszfe végzős hallgatója, akit az alkotás utolsó két hónapjában Hód Adrienn és Szabó Vera mentoráltak. A darab bemutatója még júniusban volt a Freeszfe színház és performansz osztálya szervezte Tokio Sunrise fesztiválon. Az egy évados képzés során fontos szempont volt a hallgatókkal egy olyan posztdramatikus színházcsinálói gyakorlat megismertetése, amely erőteljes párbeszédet folytat a jelen történéseivel. A fizikalitáson, az önreflexión, az asszociatív gondolkodáson keresztül foglalkoztak a jelenlét kérdéseivel. A Present Imperfect már címében is magában foglalja ezt a törekvést, hiszen arra az igeidőre utal, amely a jelenben zajló cselekvést nem tekinti befejezettnek.

A kapun belépve arra kérnek, hogy jól olvashatóan írjuk fel a nevünket a jelenléti ívre, majd a performance névsorolvasással kezdődik. Szerencsére ez alkalommal az osztály teljes létszámmal jelen van. Miután mindenkit megtapsoltunk, kezdődhet a tanóra. A székek alatt színes papírok, boríték, tollak. A részvételi műfajoktól vonakodó nézőnek máris összeszorul a gyomra, és egyre erősödik bennünk a gyanú, hogy fontos szerepet szánnak majd nekünk is. De nem kell félni, senkit nem fognak akarata ellenére bevonni, zavarba hozni. A pomponlányjelmezben elénk perdülő előadó jól reagál a spontán kialakuló nézői reakciókra, de azért főleg kötött interakciókkal dolgozik, tehát nem próbálja meg radikálisan kizökkenteni a nézőt a passzivitásából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.