Színház

Két nyelven

Kozma Zsófi Rebeka: Present Imperfect

  • Sándor Panka
  • 2022. július 27.

Kritika

A MANYI-ra érdemes odafigyelni. A 2021 óta működő kultúrbázis izgalmas színfoltja Budának, rengeteg különféle programmal, kiállításokkal, koncertekkel, civil programokkal és performance-okkal. Befogadtak több Free­szfe-előadást is.

Kozma Zsófi a Freeszfe végzős hallgatója, akit az alkotás utolsó két hónapjában Hód Adrienn és Szabó Vera mentoráltak. A darab bemutatója még júniusban volt a Freeszfe színház és performansz osztálya szervezte Tokio Sunrise fesztiválon. Az egy évados képzés során fontos szempont volt a hallgatókkal egy olyan posztdramatikus színházcsinálói gyakorlat megismertetése, amely erőteljes párbeszédet folytat a jelen történéseivel. A fizikalitáson, az önreflexión, az asszociatív gondolkodáson keresztül foglalkoztak a jelenlét kérdéseivel. A Present Imperfect már címében is magában foglalja ezt a törekvést, hiszen arra az igeidőre utal, amely a jelenben zajló cselekvést nem tekinti befejezettnek.

A kapun belépve arra kérnek, hogy jól olvashatóan írjuk fel a nevünket a jelenléti ívre, majd a performance névsorolvasással kezdődik. Szerencsére ez alkalommal az osztály teljes létszámmal jelen van. Miután mindenkit megtapsoltunk, kezdődhet a tanóra. A székek alatt színes papírok, boríték, tollak. A részvételi műfajoktól vonakodó nézőnek máris összeszorul a gyomra, és egyre erősödik bennünk a gyanú, hogy fontos szerepet szánnak majd nekünk is. De nem kell félni, senkit nem fognak akarata ellenére bevonni, zavarba hozni. A pomponlányjelmezben elénk perdülő előadó jól reagál a spontán kialakuló nézői reakciókra, de azért főleg kötött interakciókkal dolgozik, tehát nem próbálja meg radikálisan kizökkenteni a nézőt a passzivitásából.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.