Bokor Bonifác (Kovács Máté), a már 28 évesen a kiégés szélén álló drámaíró benyit az egyik ajtón, és komoly paranoiáról árulkodó monológgal indítja az előadást. A monológ alapozza meg a darab központi konfliktusát: vajon fel lehet-e áldozni a gondolatokat a szórakoztatás oltárán. (Az idén tízéves Átrium új évadának első premierjét Brasch Bence írta és rendezte.)
Bonifác úgy érzi, megírta élete fő művét, amit azonban a könnyedebb műfajokat preferáló színházigazgató, Molnár Iván (Debreczeny Csaba) túl sötétnek talált, és visszadobott. Talán, hogy oldja a helyzetet, rászabadít a szerzőre egy újságírónőt, Csibi Pannit (Tornyi Ildikó), aki a sértett művészt a készülő darabjáról faggatja. Bokor az újságírónak improvizál: az előadás egy bálnáról fog szólni. Az ötlet annyira megtetszik Molnár Ivánnak, hogy ráveszi az írót ennek az addig csak képzeletben létezett „mesemusicalnek” a megírására. A különc zeneszerző, Ambrus Árpád (Sas Zoltán) szolgáltatja a zenét, a főszerepre pedig megszerzik a híres színésznőt, Cincér Dorinát, aki mellesleg a Mi dalunk tehetségkutató zsűrijének is a tagja. Közben közös megegyezéssel átkerül a főszerep a ragyogó kvalitásokkal rendelkező takarítónőhöz, Horváth Borókához (Ágoston Katalin).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
