ZSINÓRPADLÁS – kritika

Túl sok

Bálna

  • Sándor Panka
  • 2022. október 5.

Kritika

A nézőteret sűrű köd borítja, a színpadképet a szürke szín dominálja. Ferdén elhelyezett ajtók keretezik a színpad közepére állított lépcsősort (díszlet, jelmez: Tihanyi Ildi).

Bokor Bonifác (Kovács Máté), a már 28 évesen a kiégés szélén álló drámaíró benyit az egyik ajtón, és komoly paranoiáról árulkodó monológgal indítja az előadást. A monológ alapozza meg a darab központi konfliktusát: vajon fel lehet-e áldozni a gondolatokat a szórakoztatás oltárán. (Az idén tízéves Átrium új évadának első premierjét Brasch Bence írta és rendezte.)

Bonifác úgy érzi, megírta élete fő művét, amit azonban a könnyedebb műfajokat preferáló színházigazgató, Molnár Iván (Debre­czeny Csaba) túl sötétnek talált, és visszadobott. Talán, hogy oldja a helyzetet, rászabadít a szerzőre egy újságírónőt, Csibi Pannit (Tornyi Ildikó), aki a sértett művészt a készülő darabjáról faggatja. Bokor az újságírónak improvizál: az előadás egy bálnáról fog szólni. Az ötlet annyira megtetszik Molnár Ivánnak, hogy ráveszi az írót ennek az addig csak képzeletben létezett „mesemusicalnek” a megírására. A különc zeneszerző, Ambrus Árpád (Sas Zoltán) szolgáltatja a zenét, a főszerepre pedig megszerzik a híres színésznőt, Cincér Dorinát, aki mellesleg a Mi dalunk tehetségkutató zsűrijének is a tagja. Közben közös megegyezéssel átkerül a főszerep a ragyogó kvalitásokkal rendelkező takarítónőhöz, Horváth Borókához (Ágoston Katalin).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.