Színház

Távolról sem

A Mars messze van, de a Föld sincs közel

  • Sándor Panka
  • 2022. május 25.

Kritika

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Mint kifejti, három oka van az emberiségnek, hogy a Marsra települjön: tudomány, túlélés és inspiráció. Itt még nem is sejtjük, hogy milyen irányba halad majd közös utazásunk. Az előadást a Freeszfe végzős hallgatója, Antal Bálint rendezte.

Annyi minden történik, hogy talán egyszerűbb a vége felől indítani: állami pénzből elindítják a Gyarmati kezdeményezte Magor-programot. Húszezer jelentkező közül hármat választanak ki, ők lehetnek az elsők, akik a Marsra utazva megkezdhetik az emberi élet galaktikus kiterjesztését. Éva, Mihály és Adrián a szerencsés kiválasztottak, s arra is fény derül lassan, hogy mi késztette őket a jelentkezésre. Ami mindhármukat összeköti, az a csillapíthatatlan elvágyódás, és az, hogy valamiféle nyomot hagyjanak a világban.

Mihályt (Spilák Lajos) már gyermekkora óta vonzza a világűr, képzeletében mindig Neil Armstrong társaként lép a Holdra. Éva (Pallagi Melitta) a hidroponikus növénytermesztést szívügyének tartó influenszer, aki az Édenkert a nagyvárosban című műsorában ad tanácsokat követőinek, s egyre növekvő ellenérzéssel figyeli a marsi élettel kapcsolatos akciókat, szkepticizmusa mögött mintha eltitkolt frusztrációk bújnának meg. Adrián (Samudovszky Adrian) kezdő színész, aki éppen Trepljovot alakítja egy beképzelt rendező Silyában. Próbál megfelelni az elvárásoknak, de egyre kevésbé bírja elviselni a kreativitását, szenvedélyét semmibe vevő légkört. Az ő feladata lenne kitalálni, milyen is legyen Trepljov alakja. Szerepéhez hasonlóan – vagy talán azzal azonosulva – új formák után kutat, álomszerű látomást visz színpadra. A próbálkozása végül kudarcba fullad, a rendező szerint Adrián munkája egy nagy semmi, „Bodolai meg a Bodó között valahol”. Mi viszont különleges, színház a színházban jelenetet kapunk. És egyben betekintést egy pályakezdő színész szorongásaiba, aki az egyetemi évek alatt egyáltalán nem így képzelte el a szakmáját. A három szereplő közül Adrián sztoriján van a hangsúly, az ő alakja, dilemmái a leginkább kidolgozottak. Éva és Mihály csak pár jelenetben tűnik fel a végső start előtt, s a motivációik is sokkal elnagyoltabbak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.