Színház

Távolról sem

A Mars messze van, de a Föld sincs közel

  • Sándor Panka
  • 2022. május 25.

Kritika

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Mint kifejti, három oka van az emberiségnek, hogy a Marsra települjön: tudomány, túlélés és inspiráció. Itt még nem is sejtjük, hogy milyen irányba halad majd közös utazásunk. Az előadást a Freeszfe végzős hallgatója, Antal Bálint rendezte.

Annyi minden történik, hogy talán egyszerűbb a vége felől indítani: állami pénzből elindítják a Gyarmati kezdeményezte Magor-programot. Húszezer jelentkező közül hármat választanak ki, ők lehetnek az elsők, akik a Marsra utazva megkezdhetik az emberi élet galaktikus kiterjesztését. Éva, Mihály és Adrián a szerencsés kiválasztottak, s arra is fény derül lassan, hogy mi késztette őket a jelentkezésre. Ami mindhármukat összeköti, az a csillapíthatatlan elvágyódás, és az, hogy valamiféle nyomot hagyjanak a világban.

Mihályt (Spilák Lajos) már gyermekkora óta vonzza a világűr, képzeletében mindig Neil Armstrong társaként lép a Holdra. Éva (Pallagi Melitta) a hidroponikus növénytermesztést szívügyének tartó influenszer, aki az Édenkert a nagyvárosban című műsorában ad tanácsokat követőinek, s egyre növekvő ellenérzéssel figyeli a marsi élettel kapcsolatos akciókat, szkepticizmusa mögött mintha eltitkolt frusztrációk bújnának meg. Adrián (Samudovszky Adrian) kezdő színész, aki éppen Trepljovot alakítja egy beképzelt rendező Silyában. Próbál megfelelni az elvárásoknak, de egyre kevésbé bírja elviselni a kreativitását, szenvedélyét semmibe vevő légkört. Az ő feladata lenne kitalálni, milyen is legyen Trepljov alakja. Szerepéhez hasonlóan – vagy talán azzal azonosulva – új formák után kutat, álomszerű látomást visz színpadra. A próbálkozása végül kudarcba fullad, a rendező szerint Adrián munkája egy nagy semmi, „Bodolai meg a Bodó között valahol”. Mi viszont különleges, színház a színházban jelenetet kapunk. És egyben betekintést egy pályakezdő színész szorongásaiba, aki az egyetemi évek alatt egyáltalán nem így képzelte el a szakmáját. A három szereplő közül Adrián sztoriján van a hangsúly, az ő alakja, dilemmái a leginkább kidolgozottak. Éva és Mihály csak pár jelenetben tűnik fel a végső start előtt, s a motivációik is sokkal elnagyoltabbak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk