Színház

Távolról sem

A Mars messze van, de a Föld sincs közel

  • Sándor Panka
  • 2022. május 25.

Kritika

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Mint kifejti, három oka van az emberiségnek, hogy a Marsra települjön: tudomány, túlélés és inspiráció. Itt még nem is sejtjük, hogy milyen irányba halad majd közös utazásunk. Az előadást a Freeszfe végzős hallgatója, Antal Bálint rendezte.

Annyi minden történik, hogy talán egyszerűbb a vége felől indítani: állami pénzből elindítják a Gyarmati kezdeményezte Magor-programot. Húszezer jelentkező közül hármat választanak ki, ők lehetnek az elsők, akik a Marsra utazva megkezdhetik az emberi élet galaktikus kiterjesztését. Éva, Mihály és Adrián a szerencsés kiválasztottak, s arra is fény derül lassan, hogy mi késztette őket a jelentkezésre. Ami mindhármukat összeköti, az a csillapíthatatlan elvágyódás, és az, hogy valamiféle nyomot hagyjanak a világban.

Mihályt (Spilák Lajos) már gyermekkora óta vonzza a világűr, képzeletében mindig Neil Armstrong társaként lép a Holdra. Éva (Pallagi Melitta) a hidroponikus növénytermesztést szívügyének tartó influenszer, aki az Édenkert a nagyvárosban című műsorában ad tanácsokat követőinek, s egyre növekvő ellenérzéssel figyeli a marsi élettel kapcsolatos akciókat, szkepticizmusa mögött mintha eltitkolt frusztrációk bújnának meg. Adrián (Samudovszky Adrian) kezdő színész, aki éppen Trepljovot alakítja egy beképzelt rendező Silyában. Próbál megfelelni az elvárásoknak, de egyre kevésbé bírja elviselni a kreativitását, szenvedélyét semmibe vevő légkört. Az ő feladata lenne kitalálni, milyen is legyen Trepljov alakja. Szerepéhez hasonlóan – vagy talán azzal azonosulva – új formák után kutat, álomszerű látomást visz színpadra. A próbálkozása végül kudarcba fullad, a rendező szerint Adrián munkája egy nagy semmi, „Bodolai meg a Bodó között valahol”. Mi viszont különleges, színház a színházban jelenetet kapunk. És egyben betekintést egy pályakezdő színész szorongásaiba, aki az egyetemi évek alatt egyáltalán nem így képzelte el a szakmáját. A három szereplő közül Adrián sztoriján van a hangsúly, az ő alakja, dilemmái a leginkább kidolgozottak. Éva és Mihály csak pár jelenetben tűnik fel a végső start előtt, s a motivációik is sokkal elnagyoltabbak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.