Színház

Távolról sem

A Mars messze van, de a Föld sincs közel

  • Sándor Panka
  • 2022. május 25.

Kritika

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Mint kifejti, három oka van az emberiségnek, hogy a Marsra települjön: tudomány, túlélés és inspiráció. Itt még nem is sejtjük, hogy milyen irányba halad majd közös utazásunk. Az előadást a Freeszfe végzős hallgatója, Antal Bálint rendezte.

Annyi minden történik, hogy talán egyszerűbb a vége felől indítani: állami pénzből elindítják a Gyarmati kezdeményezte Magor-programot. Húszezer jelentkező közül hármat választanak ki, ők lehetnek az elsők, akik a Marsra utazva megkezdhetik az emberi élet galaktikus kiterjesztését. Éva, Mihály és Adrián a szerencsés kiválasztottak, s arra is fény derül lassan, hogy mi késztette őket a jelentkezésre. Ami mindhármukat összeköti, az a csillapíthatatlan elvágyódás, és az, hogy valamiféle nyomot hagyjanak a világban.

Mihályt (Spilák Lajos) már gyermekkora óta vonzza a világűr, képzeletében mindig Neil Armstrong társaként lép a Holdra. Éva (Pallagi Melitta) a hidroponikus növénytermesztést szívügyének tartó influenszer, aki az Édenkert a nagyvárosban című műsorában ad tanácsokat követőinek, s egyre növekvő ellenérzéssel figyeli a marsi élettel kapcsolatos akciókat, szkepticizmusa mögött mintha eltitkolt frusztrációk bújnának meg. Adrián (Samudovszky Adrian) kezdő színész, aki éppen Trepljovot alakítja egy beképzelt rendező Silyában. Próbál megfelelni az elvárásoknak, de egyre kevésbé bírja elviselni a kreativitását, szenvedélyét semmibe vevő légkört. Az ő feladata lenne kitalálni, milyen is legyen Trepljov alakja. Szerepéhez hasonlóan – vagy talán azzal azonosulva – új formák után kutat, álomszerű látomást visz színpadra. A próbálkozása végül kudarcba fullad, a rendező szerint Adrián munkája egy nagy semmi, „Bodolai meg a Bodó között valahol”. Mi viszont különleges, színház a színházban jelenetet kapunk. És egyben betekintést egy pályakezdő színész szorongásaiba, aki az egyetemi évek alatt egyáltalán nem így képzelte el a szakmáját. A három szereplő közül Adrián sztoriján van a hangsúly, az ő alakja, dilemmái a leginkább kidolgozottak. Éva és Mihály csak pár jelenetben tűnik fel a végső start előtt, s a motivációik is sokkal elnagyoltabbak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.