A drámát Nancy Oliver Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl) című filmje inspirálta, amelyet Németh Nikolett magyar környezetbe ültetett át, a hangsúlyokat a komikumról a mélyebb rétegekre helyezve. Egy meg nem nevezett kisközségben járunk, az első jelenetben megismerjük Jankót (Vilmányi Benett), aki a Duna-parton ülve egy biciklivel beszélget. A monológ megalapozza az előadás groteszk hangulatát, megtudjuk belőle, hogy Jankó nemrég elhunyt apját véletlenül hamvasztották el a koporsós temetés helyett. Jankó bátyja, Bandi (Chován Gábor) tizenhat év után tér vissza a családi házba feleségével, Verával (Csábi Anna). A tizenhat év alatt egyszer sem beszéltek Jankóval, aki mindig kicsit más volt, mint a többi gyerek. Kisegítő iskolába kellett küldeni, és az apjuk rendszeresen kegyetlenkedett vele, ő ragasztotta rá a Fajankó nevet is. Érezzük a feszültséget a két testvér között, képtelenek kapcsolódni egymáshoz. A nézőkhöz hasonlóan Vera is sejti, hogy valami komoly trauma, sötét titok rejtőzhet a testvérek furcsa viszonya mögött. Ő az, aki állandó kérdezősködésével próbálja felfedni a múltat, és felháborodik, amikor férje ezt már a sokadik próbálkozásra is elutasítja. Szép motívum, ahogy a karácsonyi égőket próbálja kibogozni, sikertelenül, miközben a kusza családi viszonyokról faggatózik.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
