ZSINÓRPADLÁS – kritika

Ki a hülye?

Fajankó

  • Sándor Panka
  • 2022. október 5.

Kritika

A színpadon két forgatható szobabelső, a kettő között szintén mozgatható, jellegzetes zöld falusi kerítés. Az elemek mobilizálásával a történet összes helyszíne megjeleníthető. Kovács Dániel Ambrus nem csak rendezte a darabot, ő tervezte a látványt is, s az nem csak az ötletes térkonstrukciók miatt működött. A kopottas szobabelsők úgy teremtenek sivár atmoszférát, hogy közben furcsa nosztalgiát is érzünk irántuk.

A drámát Nancy Oliver Plasztik szerelem (Lars and the Real Girl) című filmje inspirálta, amelyet Németh Nikolett magyar környezetbe ültetett át, a hangsúlyokat a komikumról a mélyebb rétegekre helyezve. Egy meg nem nevezett kisközségben járunk, az első jelenetben megismerjük Jankót (Vilmányi Benett), aki a Duna-parton ülve egy biciklivel beszélget. A monológ megalapozza az előadás groteszk hangulatát, megtudjuk belőle, hogy Jankó nemrég elhunyt apját véletlenül hamvasztották el a koporsós temetés helyett. Jankó bátyja, Bandi (Chován Gábor) tizenhat év után tér vissza a családi házba feleségével, Verával (Csábi Anna). A tizenhat év alatt egyszer sem beszéltek Jankóval, aki mindig kicsit más volt, mint a többi gyerek. Kisegítő iskolába kellett küldeni, és az apjuk rendszeresen kegyetlenkedett vele, ő ragasztotta rá a Fajankó nevet is. Érezzük a feszültséget a két testvér között, képtelenek kapcsolódni egymáshoz. A nézőkhöz hasonlóan Vera is sejti, hogy valami komoly trauma, sötét titok rejtőzhet a testvérek furcsa viszonya mögött. Ő az, aki állandó kérdezősködésével próbálja felfedni a múltat, és felháborodik, amikor férje ezt már a sokadik próbálkozásra is elutasítja. Szép motívum, ahogy a karácsonyi égőket próbálja kibogozni, sikertelenül, miközben a kusza családi viszonyokról faggatózik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.