Kelemen Kristóf nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy egyértelműen fiktív történetet mutasson be. A darab részleteit tavaly januárban felolvasó színházi formában már streamelték, a premiert pedig Nagy Imre újratemetésének évfordulójára időzítették.
A darab 1989-ben játszódik, amikor több mint harminc év után exhumálták a megtorlás áldozatainak jeltelen sírokba, titkos helyszínen elásott holttesteit. Az események a Fekete Doboz felvételein ma is megnézhetők, és fontos segédletként szolgáltak az alkotók számára is. Olyannyira, hogy meg is idézik az egyik jelenetben, ahogyan két özvegy a koponyákat vizsgálgatva a fogazat alapján próbálja azonosítani az egykori férjet.
A ráhangolás már akkor elkezdődik, amikor a színházba belépünk: az előtérben felravatalozott koporsó, mécsesek, halk zene. A díszletben (Schnábel Zita) domináló világoskék drapéria a nézőtéri székekre is „ráfolyik”, mi is részesei vagyunk a szertartásnak.
A színpad közepén nagy doboz, erre vetítenek különböző archív dokumentumokat, családi fotókat, élőben rögzített mozgóképet. A jelenetek sorszáma és címe, olykor szöveges idézetek jelennek meg rajta, és még forog is. A doboz belseje magát a 301-es parcellát hivatott ábrázolni: kiszáradt növények, gaz, susnyás. Izgalmas helyszín és jól hasznosítható felület az intermediális dramaturgiának. A jelmezek (Szlávik Juli) és a nosztalgikus elemekkel dúsított zene (Kákonyi Árpád) hidat képeznek a kortárs és a történelmi kontextus között. Többször felhangzik Kozma György – az Európa Kiadó előadásában ismertté vált – Elmúlik című dala.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
