"Nem tudom, hogy kell egy ilyenről beszélni? Olyan számaink vannak, hogy csak a hídépítő stábban harminc mérnök dolgozott. Csupa fiatal. Szép munka volt, mondja mindenki. Érdekes, mert ez egy ferdekábeles híd, amilyen még nem épült Magyarországon, de a folyami híd önmagában is érdekes. Van ugyan egy terv, amit meg kell csinálni, de van egy folyó is. Olyat én még nem láttam, hogy egy folyónak jó lenne a vízállása. Hol alacsony, hol magas, de a Dunáé három éven keresztül soha nem volt jó. 2006-ban fölkészülten nekiestünk: csináljuk, nyomjuk. Április elején megjött az a százéves gyakoriságú árvíz, ami előtte két évvel volt utoljára. Két hónapig rá sem bírtunk menni. De túléltük, sőt be is hoztuk. 2006. január óta egészen tegnapig ezt a hidat építettem, ebben éltem. Matyi bácsi is, Kisbán Sanyi is." Aki beszél: Windisch László létesítményvezető (Hídépítő Zrt.), akikről beszél: Hunyadi Mátyás főtervező és Kisbán Sándor létesítményi főmérnök (Céh Zrt.). Egyiküknek sem ez az első hídja, Hunyadi Mátyás már az új Erzsébet híd megépítésénél is ott volt (és ez nem a "Reneszánsz év" poénja!), Windischt 1978 óta tudja a Hídépítő (akkor még Vállalat) az emberei között. Kisbán a ferdekábeles hidakból doktorált akkor, amikor nálunk még szó sem volt ilyen típusú híd építéséről.
