A milliárdos befektetők a Velencei-tó északi, a turizmustól még érintetlen, de horgász- és kajak-kenu paradicsomnak számító partjait szemelték ki a páratlan óriáskaszinó számára. A létesítmény
Európa legnagyobb
üdülőközpontja és kaszinója lenne, amely 2011-től nyolcvanegy hektáron, King's City fantázianéven gyarapítaná Sukoró nevezetességeit. A beruházásról keveset tudni, és ez a kevés sem a hivatalos projektkommunikációból, hanem egy amatőr kivitelezésű, internetről letölthető fájlból derül ki. A tavaly augusztusi dátummal ellátott irat olyan történelmi inspirációkra hivatkozik, mint például "az Európát elözönlő számtalan törzs és kultúra", "a különböző európai királyi dinasztiák" vagy az ókori királyságok hagyományai, miközben nem feledkeznek el "Magyarország ezeréves kultúrájának, történelmének és gazdag múltjának bemutatásáról" sem. A sukorói Disneyworld azért mégsem rendhagyó történelemórák helyszíne lesz: ezt a megakaszinó, a 3000 szállodai szoba, a fürdő, a konferenciatermek és a 3500 fős koncertterem, aztán a vízi park, az olimpiai korcsolyapálya, a golfpálya, a fedett sípálya és a lovaglópályák garantálják. A beruházás 1,1 milliárd euróba kerül, és az első évben 116,6 millió euró adózás előtti eredménnyel lehet kalkulálni, az ötödik évben pedig kétszer ennyivel - legalábbis ezt jövendöli az interneten keringő fájl.
A projekt és a befektetők neve meggyőzhette a magyar kormányzati döntéshozókat, hiszen a kezdettől támogatták a projektet. Ronald S. Lauder az Estée Lauder csoport alapítójának a fia, aki Magyarországon nemcsak a Lauder-iskola miatt ismert, hanem a Central European Media Enterprises miatt is, amelynek elnökeként a TV3 tulajdonosa (és megszüntetője) volt. Fred H. Langhammer harminc évig erősítette a kozmetikai cég menedzsmentjét, négy éve elnök-vezérigazgatóként távozott onnan a Walt Disney Company élére. Itzhak Fischer pedig számos média- és technológiai óriáscég befektetője. Az illusztris társaság magyarországi előretolt helyőrsége, Joáv Blum izraeli-magyar állampolgár a Zsidó Világszövetség alelnöke (Lauder pedig az elnöke), örökös tagja a jobboldali Likud pártnak, emellett 2000 óta Magyarországon is érdekelt ingatlanbefektető.
Lauderék számára - a dokumentum szerint legalábbis - "a helyszín kiválasztásakor fontos volt a város polgármesterének, illetve a városi tanácsnak a támogatása" (sic!). Sukoró polgármestere, a függetlenként politizáló Molnár Gábor most valóban mindent megtesz a kaszinóért, korábban meg azon dolgozott, hogy ingyen önkormányzati tulajdonba kapja, majd értékesítse az állami területet. Tőle eltérően a masszív jobboldali többségű Fejér megyei önkormányzat kezdettől a beruházás ellen feszült. Balsay István megyei alelnök - két évig az Orbán-kormány MeH-államtitkára, az előző ciklusig parlamenti képviselő - úgy látja, "vége a Velencei-tónak", ha megépül a kaszinóváros. Az utóbbi időben mozgásba lendültek mások is: helyi és országos természetvédő szervezetek (a sukoróiakból frissen megalakult Angelika Egyesület, a székesfehérvári Gaja Egyesület, a Levegő Munkacsoport, valamint az Élőlánc), a vízisportok utánpótlását biztosító sporttelepért (például Baráth Etele, a Kajak-Kenu Szövetség elnöke és Fa Nándor vitorlázó) és az építészetért aggódók (például Osskó Judit, építészeti műsorok készítője) szólaltak fel a terv ellen. A múlt héten a civilek egyesítették az erőiket, és a jövő nemzedékek ombudsmanjához fordultak vizsgálatot kérve, elsősorban környezetvédelmi okok miatt.
A terület ugyanis az országos ökológiai hálózat magterületének a része, emellett országos természetvédelmi területekkel határos. A szikes tó és forrásai a törvény erejénél fogva országos védelem alatt állnak, csakúgy, mint a tó nyugati öblében lévő Velencei-tavi Madárrezervátum, amit éppen Sukorónál készülnek bővíteni. A tó és a Velencei-hegység Natura 2000 területek. A tópartra vonatkozó jogszabályi környezet tehát összességében a legszűkebbre korlátozza a fejlesztési mozgásteret - a hatályos településrendezési terv pedig ennek szellemében csak nagyon alacsony intenzitású beépítést engedélyez. A sukorói partot eddig alig érintette meg a turizmus, a legelőként, erdőként számon tartott tágabb környék semmilyen szolgáltatást nem nyújt (szemben a velencei stranddal, amelynek a fejlesztésére éppen tavaly nyert a település kétmilliárd forintot uniós forrásból). Az egyedüli sukorói parti létesítményt, a megyei önkormányzati telken fekvő vízisporttelepet - amely szomszédos a Lauderék által megszerzett területtel - a Kajak-Kenu Szövetség használja. A növendékek éppen a reménybeli kaszinóprojekt frontja előtt tanulják hasítani a vizet. Természet- és jövőféltésre tehát akad ok bőven, és
az aggályokat tetézi
a kétes kormányzati szerepvállalással bonyolított ingatlancsere. 2007-ben Joáv Blum még a budapesti agglomeráció keleti szélén fekvő Albertirsát szemelte ki egy kaszinó létesítésére, állítólag e célból vásárolt meg egy 84 hektáros gyümölcsöst, szántót és a hozzá tartozó telephelyet. A Pénzügyminisztérium (PM) azonban tudatta vele, hogy inkább a közép-dunántúli régióban kellene körülnézni, mert a főváros környékén már betelt a szerencsejáték-törvényben engedélyezett kvóta - a kaszinópályázatokban illetékes tárca legalábbis ezt közölte. Akár így került célkeresztbe a sukorói állami tulajdonú terület, akár nem, a továbbiakban a tények és a hivatalos szervek közleményei két külön csapáson haladnak. A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) írásos közlése szerint úgy találkoztak Blummal, hogy a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő (NIF) Zrt. bejelentette igényét Blum ingatlanjainak állami tulajdonba vételére, lévén, hogy azok a Budapest-Szolnok-Püspökladány-Berettyóújfalu vonalra tervezett M4 autópálya nyomvonalán fekszenek. Blum cserét ajánlott, amivel az MNV is egyetértett, noha eredetileg nem tervezte a sukorói területek értékesítését. (Száraz Gábor MNV-szóvivő szerint ez magyarázza a nyilvános meghirdetés elmaradását is.) Arról nem szól a fáma, hogy Blum a Sukoróért felajánlott másik, szintén az M4 vonalán fekvő, közel 100 hektáros pilisi ingatlant csak akkor vette meg, amikor már javában zajlottak a tárgyalások az állami céggel, és kiderült, hogy az albertirsai terület kevés cserealapnak. A tranzakció 2008. június 16-án történt, és 30-án már döntött is az MNV vagyongazdálkodási tanácsa a cseréről. Blum neve még ugyanezen a napon felkerült a sukorói tulajdoni lapokra.
Nem tűnik tehát légből kapottnak az a következtetés - amit a Magyar Nemzet egyébként már tavaly novemberben levont -, hogy az egész ingatlancsere-ügylet kezdettől fogva a sukorói tópart megszerzését célozta. A recept pofonegyszerű: végy egy állami beruházás útjában fekvő telket, hozd "kényszerhelyzetbe" az illetékes állami szerveket, és kárpótoltasd magad egy ezerszer jobb fekvésű területtel, ami mellesleg nem is lenne eladó. Naivan azt gondoltuk, hogy a vagyontanács vonatkozó döntésének jegyzőkönyvéből tájékozódhatunk, hogy az egyes tanácstagok miképp vélekedtek az ügyletről, de csalódnunk kellett. A vagyontanács üléseiről ugyanis "csak hangfelvétel készül, de nyilvánosságra hozatalára nincs lehetőség" - közölte két nappal közérdekű adatkérelmünk beadása után a szóvivő, és helyette - egy újabb nap múltán - a határozat "nyilvános adatait" küldte el, ami viszont nem szolgált újdonsággal. Emellett az is érdekelte volna lapunkat, hogy hol tart jelenleg az állami tulajdonba vétel az M4 vonalán (azaz milliárdos háttér nélkül is lehet-e ingatlant cserélni), de erre nem kaptunk választ. Szintén izgalmas kérdés, hogy magánszemély hogyan vásárolhat területet olyan zónában, ahol az állam éppen az ingatlanok megszerzésével foglalatoskodik. Mindenesetre Blum elé ez nem gördített akadályt, s az összesen 787 millió forint értékűre felbecsült ingatlanjaiért cserébe - a különbözet megfizetésével - birtokon belül került az 1,1 milliárd forintra taksált sukorói 70 hektáron. Noha terveket még senki sem látott, a projekt
mint kés a vajban,
úgy haladt eddig előre. A PM tavaly július elején elkezdte a kaszinókoncessziós pályázat előkészítését (például meg kellett kérnie minden, a régióban lévő önkormányzat hozzájárulását). Decemberben kiírták a tendert az első osztályú kaszinóra, amit a pénzügyminiszter januárban visszavont ugyan "a reménybeli pályázó körében felmerült technikai okok" - azaz a rendezetlen tulajdoni lapok miatt -, de májusi beadási határidővel újból meghirdették. Az első kategóriás kaszinók legalább 1500 játékautomatával és 100 játékasztallal működnek, Magyarországon ilyen egyelőre csak terv szintjén létezik (a Sopron közeli Bezenye), míg második kategóriájúból öt van. Jelen esetben a koncesszió időtartama húsz év, amin évente legalább kilencszázmillió forintot nyerhet az állam. A gigaprojekt bevételeit nyilván nem az ezer lelket számláló község garantálja majd, hanem - a polgármester szerény kalkulációi szerinti - napi harmincezer ember, akit charterjáratok szállítanak ide a világ fővárosaiból (amihez azért Sukorón elkelne egy repülőtér is). Nekik köszönhetően Molnár szerint minimum napi 2,7 millió forint bevétel jön a konyhára. A polgármestert az utóbbi időben egyre jobban szorongatják a projekt támogatása miatt, de ő úgy véli, még csak állást sem foglalt, hiszen nem ismeri a terveket. A semleges kívülálló szerepnek némileg ellentmond, hogy Molnár december közepén elindította a településrendezési terv módosításához szükséges államigazgatási eljárást, amely módosítás egyebek között a terület fejlesztését és egy újabb autópálya-lehajtó építését célozza (a közelben egyébként két lehajtó is van). Az illetékes Duna-Ipoly Nemzeti Parknál az előzetes véleménykérés mindenesetre nem sok jóval kecsegtetett. Füri László igazgató a polgármesternek küldött válaszlevelében a fentebb sorolt természetvédelmi okokra hivatkozva azt írta, hogy "a jelenlegi minimális beépítési százalékok esetleges megnövelése a természeti értékek hosszú távú megőrzését veszélyeztetné". Sukoró hatályos, 2003-as rendezési terve alapján egyébként legfeljebb makettben lehetne megépíteni a King's Cityt, a területen ugyanis csak kemping és strand létesíthető, új épület pedig nem lehet magasabb 12,5 méternél. Molnár Gábor úgy látja, hogy a területet a hatvanas évek óta turisztikai beruházásra szánják, ám ez ma már mást jelent. "Meggyőződésem, hogy ma csak gigantikusat érdemes építeni" - jegyezte meg a harminckilenc éves polgármester.
A kormányzati szerveknek is hasonló látomása lehetett: a Gazdasági és Fejlesztési Minisztérium (GFM) tájékoztatása szerint "a jelzett projekt gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fontos, komoly munkahelyteremtő hatással járó fejlesztési terv", következésképp a kormány mérlegeli, hogy kiemelt nemzetgazdasági projektté nyilvánítja a kaszinót. Az persze tény, hogy egy ekkora kaszinó komoly állami bevétellel kecsegtet, ám az állítólag négyezer új munkahely kvalitásaiba sem lenne utolsó dolog belegondolni. A környezeti szempontok sem a kaszinótender kiírásakor, sem a kiemelt projekt latolgatásakor nem játszanak komolyan, környezeti hatástanulmány pedig csak konkrét tervek alapján készül - ilyenek pedig állítólag nincsenek még.
Ha az engedélyezési eljárás egyszerűsödik, az akadékoskodó megye könnyűszerrel megkerülhető lesz. Ezért nem ésszerűtlen politikai motivációt sejteni a nemrégiben a tulajdoni lapokra került Fejér megyei főügyészségi óvás mögött. Az egyik, február eleji bejegyzés a parti sávra vonatkozik, amit - mint minden természetes víznél - 6,5 méter szélességben köztulajdonban kell tartani. Az ingatlancserét azonban sietősebben ütötték nyélbe, semhogy kimetszették volna a partszakaszt a telkekből, így az átmenetileg jogellenesen került magántulajdonba. (Az óvás tényleges okairól hivatalosan csak az ügyben érintetteket tájékoztatják.)
Hogy a politikai háborúzás, az ügyészségi óvás, a civil ellenszél vagy a válság, esetleg mindez együttesen fogta vissza Lauderék lendületét, azt csak találgatni lehet. Ami biztos: néhány nappal ezelőtt Blum egyértelműen jelezte, hogy eredeti terveik módosultak. A hetven volt állami hektár mellé még szeptember közepén - tulajdonjog-fenntartással - megszerzett további nyolc és fél hektárt, ami az állami telkek és a megyei sporttelep között fekszik. Ez a telek eredetileg úgyszintén állami tulajdonú volt, a velencei Pro Rekreatione Alapítvány és a Sportfolió Kht. kezelte, de aztán két részletben, 2003-ban, illetve 2005-ben nyolc magánszemélynél landolt. Félrevezető lenne azt hinni, hogy a
nyolc magánszemély
pusztán a véletlenek furcsa egybeesése folytán került egyazon tulajdoni lapra. Egy-egy hektárt tudhat a magáénak Madarász László (az Orbán-kormány idején a Postabank elnöke, egyben a miniszterelnök Orbán tanácsaiból gyarapodó Szárhegy dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. egyik tulajdonosa), Georges Kékessy, aki Kékessy Dezsőnek, az előbbi kft. egyik tagjának és az Orbán-éra párizsi nagykövetének a fia. A boldog tulajok között van Sugár András Westel-alapító, volt T-Mobile-vezérigazgató és a felesége; aztán Bodnár Zsigmond volt T-Mobile-üzletágvezető, és végül, de nem utolsósorban Senkár László, az OTP északkelet-magyarországi regionális vezetője. A politikai kötődésektől láthatóan függetlenül szerveződő csapat eredeti és aktuális terveiről, tulajdonhoz jutásuk körülményeiről kevés derült ki. Senkár László a Narancsnak négy szótagra korlátozta a mondandóját: "Nem adtuk el." (Mármint a telket.) Kékessy azt mondta, hogy a vevő éppen a napokban lépett vissza. Hogy miért, azt leginkább Blum tudná megmondani, ő azonban elérhetetlennek bizonyult. Cégei a Bárd, Cseri és Társai Ügyvédi Iroda címére vannak bejegyezve, de Bárd ügyvéd sem Blum hollétéről, sem a terveiről nem adott felvilágosítást.
