A "szocialista fellegvár", ahol egy, a városban nem különösebben ismert megyei szocialista (Tasnádi Péter) még 2006-ban, az őszödi beszéd után is képes volt nyerni a Fidesszel szemben, két és fél évvel később a legnagyobb MSZP-erőbedobásra sem adta be a derekát. Pedig Szili Katalin a szocialista párt adu ásza volt Pécsre, hiszen a pártpolitikának nemcsak az Országgyűlés házelnökeként integetett fentről (s volt ezért nemegyszer a politikusok népszerűségi listavezetője), hanem széles körben meggyőzően állította be magát pécsinek. A polgármester-választási kampány azonban megmutatta: hiába a személyes varázs, hiába a politikai raritás, vagyis az "olajfa"-koalíció (a pécsi SZDSZ és MDF támogatása), ha egyszer mind az országos, mind a helyi kiábrándultság olyan méreteket öltött, amit
érdemben már semmi
nem képes befolyásolni. A kormányzó párt tagjai - összhangban a pécsi voksolásról megszólaló politikai elemzőkkel - döntően a pillanatnyi országos helyzettel indokolták, hogy Szili mindössze kicsivel nyert el több szavazatot, mint a fideszes riválisának jutó voksok fele. A szocialisták azokat a körzeteket is elveszítették, ahol hagyományosan ők aratnak győzelmet. (Szili Katalin csak három szavazókörben nyert, elenyésző fölénnyel.) Ha vasárnap az MSZP nézett a tükörbe Pécsett, akkor van oka megrettenni: a közelgő EP-választásokon nem sok jó vár rá és az unióba vágyó politikusaira. A helyi választásokra azonban korántsem lehet egy az egyben ráhúzni az országos sablont.
Kár lenne például átsiklani afölött, hogy Pécs elmúlt két és fél éve szánalmasabb volt, mint az országé: az ölébe hullott szerencsét, amit Európa Kulturális Fővárosa (EKF) 2010-nek hívnak, némi külső asszisztenciával nem ragadta meg; a pénz szagától felbolydult politikusi méhkas csak abban jeleskedett, hogyan ne érjen el semmilyen kézzelfogható eredményt. Ehhez jött, hogy a város rövid idő alatt két polgármestert is elveszített, tragikus körülmények között. Bár cáfolta - például lapunknak is (lásd: "Ha elveszítem, azt a párt vesztette el", Magyar Narancs, 2009. április 23.) -, de mindez elég ok lehetett Szili Katalinnak ahhoz, hogy hezitáljon, elvállalja-e a jelölést. Komoly fiaskóban volt már része ugyanis a 2005-ös államfőválasztáskor. A másik oldalon, ha volt is latolgatás a jelölt személyéről, az nem érte el a nyilvánosságot; a csak helyi ismertséggel rendelkező Páva Zsoltnak, az 1994-1998-as ciklus polgármesterének indítása kézenfekvő volt.
A kampány lanyhán kezdődött, hogy aztán a véghajrára alaposan bedurvuljon. Szili kampányában - Páva hagyományos, meglehetősen ötlettelen eszközeivel ellentétben, melyekről Bánki Erik, a Fidesz frakcióvezető-helyettese gondoskodott - bőven volt szufla, amit Baja Ferenc, valamint a pécsi Ifjúsági Ház környékén koncentrálódó kampánycsapat szállított. Az ötletes kampány szembeszökően elütött Szili Katalin megszokott habitusától, és nem váltott ki széles körben hatást. A civil részvételre, blogolásra, politikai szuvenírek vásárlására buzdító portálban rejlő lehetőségeket, az élénkzöld színben pompázó, lendületesen semmitmondó Helló, Pécs!-et hamar feledtette a két rivális sárdobálása. Miután pár meddő hét eltelt azzal, hogy a két jelölt kölcsönösen programtolvajlással vádolta egymást (azaz mindketten a pécsiek/civilek jelöltjei, ellenzik a Tubesre szánt radart, munkahelyeket teremtenének, az EKF-ből a programokra figyelnek), mindenki számára nyilvánvalóvá vált: a leendő polgármester mozgástere a nullával egyenértékű. A következő önkormányzati választásokig adott összetételű a városi közgyűlés (szűk MSZP-SZDSZ többséggel), továbbá adottságnak tekintendők az EKF-beruházások. Ráadásul a rendelkezésre álló másfél évet - az egymást követő választások miatt - kampánytól kampányig mérik. Nagy dolgokat mondani tehát nem lehetett, úgyhogy egy idő után
izomból mérkőztek
a magas felek: Szili stábja bedobta az utóbb bírósági ítélettel letiltott "Szili Katalin az Összefogás jelöltje" plakátot (az Összefogás ugyanis létező, Pávát támogató párt), majd a Fidesz állította be Szilit a város tönkretevőjének, hogy aztán Sziliék szórólapokon bizonygassák Páváról, hogy lop, csal. A kampánycsendet megelőző pénteken 1600 szocialista asszonyt szállított az MSZP Pécsre, akik Szili szeretetkampányát megvalósítandó lakásról lakásra kínozták a szerencsétlen szavazókat. A mélypontot mégis az ellenfél érte el, amikor a városban cirkáló, hangosbeszélőkkel felszerelt kocsikból kürtölték világgá, hogy a szocialista pártkommandó veszélyezteti a pécsieket. Az, hogy Szili csapata a végén mégiscsak felhasználta a szocialista kártyát, jelezte: nem volt elég nyomatéka a pártkötődéstől magát látványosan távol tartó, saját jogon voksot érdemlő politikusi imázsnak. Ez utóbbi odáig ment, hogy az MSZP helyi szervezete, a Szili által korábban már kritizált fiatal társaság az utolsó napok kivételével semmilyen módon nem jelezte, hogy a házelnök lenne pártjának jelöltje - és ez fordítva is igaz volt. Míg az utolsó héten Páva mellett csak a szocialista vezetésű Pécset immár rendszeresen ostorozó Kósa Lajos állt ki, addig Szilihez lezarándokolt az új kormány színe-java, ami kívülről kellően zavart keltő motívum volt a pártkötődés hangsúlyozásától addig tartózkodó kampányban. Mint ahogy visszás volt az összefogás zászlaja alatt vezérelt lejárató kampány is - ami a jobboldal kampányáról szintúgy elmondható.
Páva Zsoltot is meglepte, hogy ekkora győzelmet aratott. "Váratlan volt" - sommázta hétfőn a Narancsnak, de arról, hogyan képzeli megzabolázni a közgyűlést, csak annyi derült ki, hogy munkamegosztással, megegyezéssel próbálkozik, mielőtt például új alpolgármestert próbálna elfogadtatni (erről korábban lapunknak is beszélt: lásd: "Abszolút determinált helyzet", Magyar Narancs, 2009. április 23.). Pécsnek ugyanis jelenleg három szocialista alpolgármestere van, a Pávát jelölő pártok (a Fidesz és az Összefogás Pécsért Egyesület - ÖPE) pedig a közgyűlésben kisebbséget alkotnak - habár a többséghez hiányzó két szavazat megszerzése nem tűnik lehetetlennek. Sem a független Juhász István (akinek a fiatal szocialisták társasága vált olyannyira tűrhetetlenné az év elején, hogy függetlenként elindult a polgármesteri székért, ám rövid időn belül befarolt Szili mögé), sem a két szabad demokrata képviselő, sem az egyetlen MDF-es nem mozdíthatatlanul elkötelezett egyik irányban sem. A helyzetet ismerők azonban inkább arra tippelnek: a lényeges döntéseket, mint amilyenek például a néhány hátralévő EKF-ügy vagy a költségvetés, a két nagy párt együtt fogja meghozni - éppen úgy, mint eddig. Tóth Bertalan, a Tasnádit eddig helyettesítő fiatal alpolgármester a Narancsnak azt mondta: nyitottak az együttműködésre, ha "az elképzelések találkoznak a város érdekeivel". Tény: az utóbbi időben a szocialisták eltekintettek az ellenzék elleni kirohanásoktól - de hogy ki mit kíván ezután a kompromiszszumért, az a következő napokban dől el.
