Fidesz-győzelem a pécsi polgármester-választáson - Kijelölt utak

  • Somlyódy Nóra
  • 2009. május 14.

Belpol

Aki csak egyszer beleszagolt Pécs levegőjébe, az már május 10. előtt tudta: ha Páva Zsolt a kisujját sem mozdítja, a szocialisták akkor is méretes zakót kapnak. Ez vasárnap óta tény - de hogyan tovább?
Aki csak egyszer beleszagolt Pécs levegőjébe, az már május 10. előtt tudta: ha Páva Zsolt a kisujját sem mozdítja, a szocialisták akkor is méretes zakót kapnak. Ez vasárnap óta tény - de hogyan tovább?

A "szocialista fellegvár", ahol egy, a városban nem különösebben ismert megyei szocialista (Tasnádi Péter) még 2006-ban, az őszödi beszéd után is képes volt nyerni a Fidesszel szemben, két és fél évvel később a legnagyobb MSZP-erőbedobásra sem adta be a derekát. Pedig Szili Katalin a szocialista párt adu ásza volt Pécsre, hiszen a pártpolitikának nemcsak az Országgyűlés házelnökeként integetett fentről (s volt ezért nemegyszer a politikusok népszerűségi listavezetője), hanem széles körben meggyőzően állította be magát pécsinek. A polgármester-választási kampány azonban megmutatta: hiába a személyes varázs, hiába a politikai raritás, vagyis az "olajfa"-koalíció (a pécsi SZDSZ és MDF támogatása), ha egyszer mind az országos, mind a helyi kiábrándultság olyan méreteket öltött, amit

érdemben már semmi

nem képes befolyásolni. A kormányzó párt tagjai - összhangban a pécsi voksolásról megszólaló politikai elemzőkkel - döntően a pillanatnyi országos helyzettel indokolták, hogy Szili mindössze kicsivel nyert el több szavazatot, mint a fideszes riválisának jutó voksok fele. A szocialisták azokat a körzeteket is elveszítették, ahol hagyományosan ők aratnak győzelmet. (Szili Katalin csak három szavazókörben nyert, elenyésző fölénnyel.) Ha vasárnap az MSZP nézett a tükörbe Pécsett, akkor van oka megrettenni: a közelgő EP-választásokon nem sok jó vár rá és az unióba vágyó politikusaira. A helyi választásokra azonban korántsem lehet egy az egyben ráhúzni az országos sablont.

Kár lenne például átsiklani afölött, hogy Pécs elmúlt két és fél éve szánalmasabb volt, mint az országé: az ölébe hullott szerencsét, amit Európa Kulturális Fővárosa (EKF) 2010-nek hívnak, némi külső asszisztenciával nem ragadta meg; a pénz szagától felbolydult politikusi méhkas csak abban jeleskedett, hogyan ne érjen el semmilyen kézzelfogható eredményt. Ehhez jött, hogy a város rövid idő alatt két polgármestert is elveszített, tragikus körülmények között. Bár cáfolta - például lapunknak is (lásd: "Ha elveszítem, azt a párt vesztette el", Magyar Narancs, 2009. április 23.) -, de mindez elég ok lehetett Szili Katalinnak ahhoz, hogy hezitáljon, elvállalja-e a jelölést. Komoly fiaskóban volt már része ugyanis a 2005-ös államfőválasztáskor. A másik oldalon, ha volt is latolgatás a jelölt személyéről, az nem érte el a nyilvánosságot; a csak helyi ismertséggel rendelkező Páva Zsoltnak, az 1994-1998-as ciklus polgármesterének indítása kézenfekvő volt.

A kampány lanyhán kezdődött, hogy aztán a véghajrára alaposan bedurvuljon. Szili kampányában - Páva hagyományos, meglehetősen ötlettelen eszközeivel ellentétben, melyekről Bánki Erik, a Fidesz frakcióvezető-helyettese gondoskodott - bőven volt szufla, amit Baja Ferenc, valamint a pécsi Ifjúsági Ház környékén koncentrálódó kampánycsapat szállított. Az ötletes kampány szembeszökően elütött Szili Katalin megszokott habitusától, és nem váltott ki széles körben hatást. A civil részvételre, blogolásra, politikai szuvenírek vásárlására buzdító portálban rejlő lehetőségeket, az élénkzöld színben pompázó, lendületesen semmitmondó Helló, Pécs!-et hamar feledtette a két rivális sárdobálása. Miután pár meddő hét eltelt azzal, hogy a két jelölt kölcsönösen programtolvajlással vádolta egymást (azaz mindketten a pécsiek/civilek jelöltjei, ellenzik a Tubesre szánt radart, munkahelyeket teremtenének, az EKF-ből a programokra figyelnek), mindenki számára nyilvánvalóvá vált: a leendő polgármester mozgástere a nullával egyenértékű. A következő önkormányzati választásokig adott összetételű a városi közgyűlés (szűk MSZP-SZDSZ többséggel), továbbá adottságnak tekintendők az EKF-beruházások. Ráadásul a rendelkezésre álló másfél évet - az egymást követő választások miatt - kampánytól kampányig mérik. Nagy dolgokat mondani tehát nem lehetett, úgyhogy egy idő után

izomból mérkőztek

a magas felek: Szili stábja bedobta az utóbb bírósági ítélettel letiltott "Szili Katalin az Összefogás jelöltje" plakátot (az Összefogás ugyanis létező, Pávát támogató párt), majd a Fidesz állította be Szilit a város tönkretevőjének, hogy aztán Sziliék szórólapokon bizonygassák Páváról, hogy lop, csal. A kampánycsendet megelőző pénteken 1600 szocialista asszonyt szállított az MSZP Pécsre, akik Szili szeretetkampányát megvalósítandó lakásról lakásra kínozták a szerencsétlen szavazókat. A mélypontot mégis az ellenfél érte el, amikor a városban cirkáló, hangosbeszélőkkel felszerelt kocsikból kürtölték világgá, hogy a szocialista pártkommandó veszélyezteti a pécsieket. Az, hogy Szili csapata a végén mégiscsak felhasználta a szocialista kártyát, jelezte: nem volt elég nyomatéka a pártkötődéstől magát látványosan távol tartó, saját jogon voksot érdemlő politikusi imázsnak. Ez utóbbi odáig ment, hogy az MSZP helyi szervezete, a Szili által korábban már kritizált fiatal társaság az utolsó napok kivételével semmilyen módon nem jelezte, hogy a házelnök lenne pártjának jelöltje - és ez fordítva is igaz volt. Míg az utolsó héten Páva mellett csak a szocialista vezetésű Pécset immár rendszeresen ostorozó Kósa Lajos állt ki, addig Szilihez lezarándokolt az új kormány színe-java, ami kívülről kellően zavart keltő motívum volt a pártkötődés hangsúlyozásától addig tartózkodó kampányban. Mint ahogy visszás volt az összefogás zászlaja alatt vezérelt lejárató kampány is - ami a jobboldal kampányáról szintúgy elmondható.

Páva Zsoltot is meglepte, hogy ekkora győzelmet aratott. "Váratlan volt" - sommázta hétfőn a Narancsnak, de arról, hogyan képzeli megzabolázni a közgyűlést, csak annyi derült ki, hogy munkamegosztással, megegyezéssel próbálkozik, mielőtt például új alpolgármestert próbálna elfogadtatni (erről korábban lapunknak is beszélt: lásd: "Abszolút determinált helyzet", Magyar Narancs, 2009. április 23.). Pécsnek ugyanis jelenleg három szocialista alpolgármestere van, a Pávát jelölő pártok (a Fidesz és az Összefogás Pécsért Egyesület - ÖPE) pedig a közgyűlésben kisebbséget alkotnak - habár a többséghez hiányzó két szavazat megszerzése nem tűnik lehetetlennek. Sem a független Juhász István (akinek a fiatal szocialisták társasága vált olyannyira tűrhetetlenné az év elején, hogy függetlenként elindult a polgármesteri székért, ám rövid időn belül befarolt Szili mögé), sem a két szabad demokrata képviselő, sem az egyetlen MDF-es nem mozdíthatatlanul elkötelezett egyik irányban sem. A helyzetet ismerők azonban inkább arra tippelnek: a lényeges döntéseket, mint amilyenek például a néhány hátralévő EKF-ügy vagy a költségvetés, a két nagy párt együtt fogja meghozni - éppen úgy, mint eddig. Tóth Bertalan, a Tasnádit eddig helyettesítő fiatal alpolgármester a Narancsnak azt mondta: nyitottak az együttműködésre, ha "az elképzelések találkoznak a város érdekeivel". Tény: az utóbbi időben a szocialisták eltekintettek az ellenzék elleni kirohanásoktól - de hogy ki mit kíván ezután a kompromiszszumért, az a következő napokban dől el.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.