"Hogy Erzsébetvárosban mi történik, annak a felelőssége az én nyakamban van. A Nemzeti Nyomozó Iroda le fogja zárni a vizsgálatot, mert nincs alapja, nincs semmi olyan, amiből gond lenne. Az nem bűncselekmény, hogy valaki offshore céget tesz a vállalkozásába, több ingatlant vásárol, vagy hogy a képviselő-testület hogyan dönt." Így nyilatkozott Hunvald György 2007 tavaszán a Narancsnak, amikor azt próbáltuk kideríteni, miért éri meg az önkormányzatnak átláthatatlan módon, a bérlők kiköltöztetésének a fejében eladni a házakat, ha egyszer a külföldi befektetők jóval többet is hajlandók fizetni az üres épületekért. (Lásd: "Gyurinak hív mindenki", Magyar Narancs, 2007. május 17.) A jóval több pénzt ugyanis a külföldi befektető már nem az önkormányzatnak, hanem egy-két, ismeretlen hátterű offshore cégnek fizette meg. A polgármestert ez láthatóan nem zavarta - ahogyan az erzsébetvárosi képviselő-testület egyetlen tagja sem akadt fenn e gyakorlaton. Az interjú idején már közel egy éve nyomozott a rendőrség a 2003-2004-es házeladások miatt, de a Központi Nyomozó Főügyészség csak jó fél évvel később vette át az ügyet - és ennek a következménye lett a tavaly ősz óta tartó letartóztatássorozat. (Lásd: Kiment a ház az ablakon, Magyar Narancs, 2008. december 4.)
Beérkezés
Hunvald céltudatos és önjáró ember, aki tíz év alatt egyszerű erzsébetvárosi párttagból a szocialista párt egyik legígéretesebb figurájává dolgozta fel magát - egészen addig, amíg a párt Hagyó Miklós köré csoportosuló bázisa a 2006-os választások táján le nem törte fővárosi ambícióit. Addig viszont lényegében akadálymentesen épült a karrierje. A Csengery utcában nőtt fel, és némi nyolcadik kerületi kitérő után Erzsébetvárosban lépett be a pártba az 1994-es országgyűlési választások táján. Az önkormányzati kampányban mint "tüneményes", "jó kiállású", "dolgos" fiatalember készségesen segítette a későbbi polgármester, Bakonyi Karola és az oktatási bizottság elnöke, Braunsteiner Márta választási küzdelmét.
A politika iránti érdeklődésének ezt megelőzően nem volt jele. A szekszárd-palánki mezőgazdasági szakközépiskolából került a Gödöllői Egyetemre, ahol perspektivikus agrármérnökként tartották számon. 1989-ben diplomázott, és úgy tűnt, marad is a pályán; legalábbis erre utalt, hogy tanítani kezdett. Ám ekkor két évre nyoma vész: a HVG-nek azt nyilatkozta 2005-ben, hogy egy nagynéni hívásának engedve, és feleségét itthon hagyva Ausztráliában próbált szerencsét, ahol egy műanyaggyárban két év alatt műszakvezető lett. Ez a talányos időszak többek fejébe szöget ütött - ők csak "lyukként" emlegetik ezeket az éveket, hol kényszerű távozást, hol más homályos okokat sorolva; már csak azért is, mert sokan úgy emlékeznek, hogy angolul évekkel később tanult meg. 1992-93 táján mindenesetre ismét felbukkant Gödöllőn, és mezőgazdasági külkereskedelemből másoddiplomázott. Az egyetemi tanulmányok mellé befért egy vámügyintézői tanfolyam, és néhány vállalkozás is.
Hunvald ekkori cégei kezdetben élelmiszerekkel és vegyes iparcikkekkel kereskednek. A Déri Miksa utcai lakásától egysaroknyira, a Rákóczi téri csarnok pincéjében árult ukrán bútort, remoskát (főzőedényt), egyebeket - egy szemtanú emlékei szerint a bútorokat helyben, maga szerelte össze. A kft. 1995 táján már autókkal és járműalkatrészekkel is üzletelt, úgyhogy a pártban autókereskedőként ismerik meg. Cégtársa az öccse, Hunvald János, egy moldáv illetőségű gödöllői kollégista, valamint több orosz, litván és ukrán állampolgárságú személy volt. A cégek aktivitása a nyilvános források alapján kevéssé követhető, attól eltekintve, hogy a működésük akkor ért véget, amikor Hunvald 1998-ban alpolgármester lett.
A fővárosi átlaghoz képest az erzsébetvárosi pártélet fiatalosabb volt, a klubok, a nyári táborozások miatt még a szomszéd kerületekből is átjártak hozzájuk. Mint akkoriban valamennyi helyi szocialista szervezetben, a régiek tárt karokkal fogadtak minden fiatalt. Hunvald nem titkolta, hogy ambíciói vannak, de a pártfogói úgy látták, tanulni akar és nem azonnal feltörni; befelé forduló, távolságtartó embernek ismerték meg. 1995-ben elnökségi tagnak választották. Az újonnan érkezők értékelték, hogy gyakran leült velük, és "minden hülyeségüket kezelni tudta". Elsősorban a KISZ jogutódjából, a Baloldali Ifjúsági Társulásból (BIT) gyűjtött maga köré új embereket (bár ő maga a BIT-ben sosem volt aktív). Így Devosa Gábor jelenlegi alpolgármestert, aki pedig Bán Imre mostani frakcióvezetőt csábította be (1998-ban mindkettő egyéni választókerületben nyert); és ide jött főtanácsadónak az I. kerületi BIT elnöke, Kéri László is (nem összekeverendő a politológussal). Az 1994-1998 közötti politikai ciklusban minden második képviselőt a szocialisták adták, a félidőre - amikor öt képviselő a gazdasági bizottsági alelnök, Garabits Károly vezetésével kilépett a frakcióból - mégis eluralkodott a káosz, Bakonyi Karola polgármester nem volt ura a helyzetnek. A fölényes szocialista választási győzelem ellenére ezért a frakció kiegyezett az ellenzéki szabad demokratákkal, ami egyúttal előkészítette az 1998-tól működőképes koalíciós együttműködést. Amikor 1998-ban a helyi pártelnök a korára hivatkozva lemondott a pozíciójáról, Hunvaldot választják meg utódául. Míg a régi tagok emlékei szerint a helyi szervezetnek azelőtt "vécépapírra sem telt", vele az anyagi gondok is megoldódtak. Arra, hogy "vagyonos ember", 1996 táján figyelt fel a környezete - akkor, amikor először parkolt le egy Jaguarral a Dohány utca és a Nagykörút sarkán lévő polgármesteri hivatal előtt.
Hunvald 1996-ban igazgatósági tagja lett az újonnan létrehozott Erzsébetvárosi Vagyonkezelő Rt.-nek (ERVA) is. Az ERVA feladata elvileg az volt, hogy tehermentesítse a hivatalt, ám a szervezet sosem rendelkezett az ehhez kellő jogosultságokkal, és működését lényegében a gazdasági bizottságon keresztül megnyilvánuló akarat irányította. Az önkormányzat vagyongazdálkodását ekkoriban - a legtöbb kerületéhez hasonlóan - káosz és tehetetlenség jellemezte. A hivatali apparátusból hiányzott a szakértelem az államtól megörökölt hatalmas vagyon kezeléséhez. A házak felújítására nem volt pénz; az legföljebb a vagyon értékesítéséből folyhatott volna be. Ám a korábbi bérlők - jogosultságuk okán - nagyon olcsón jutottak a lakásokhoz, így állandósult a forráshiány. A házak zömét társasházasították, kivéve a legrosszabb állapotú, "rehabilitációs" területet, vagyis a Király és a Dob utca Deák tér és Nagykörút közötti sávját, ahol a tanácsi rendszerből örökölt - egyébként már száz éve eltervezett - Madách sétányra születtek újabb és újabb elképzelések.
A helyi politikai szereplők és a vonzáskörükbe kerülők közül többen 1996 táján látták meg a nagy üzlet lehetőségét az önkormányzati ingatlanokban. Némi műszaki tapasztalattal már komolyan labdába lehetett rúgni - és ilyen irányú tapasztalatokkal a tanácsi időszak Ingatlankezelő Vállalatának, az IKV-nak az egykori dolgozói rendelkeztek. (Az IKV - önkormányzati tulajdonú társaságokra osztódva - jócskán túlélte a rendszerváltást.) Így bukkant fel ekkoriban - történetesen az SZDSZ körül - Gál György, a gazdasági bizottság tavaly ősszel letartóztatott elnöke (lásd a Még két György című keretes írást); de IKV-s múltja volt Kardos Péternek (SZDSZ), a letartóztatott pénzügyi bizottsági elnöknek; és IKV-s műszaki vezető volt Garabits Károly is. (Õ, miután kilépett a frakcióból, az általa alapított Együtt Erzsébetvárosért Egyesület színeiben tűnt fel, majd térült-fordult, és 2005 óta a Deutsch Tamás vezette helyi Fidesz alelnöke.)
Felismerés
1998-ban a baloldal Szabó Zoltán korábbi művelődési államtitkárt indította polgármesternek - a kampányát Hunvald szervezte és finanszírozta. Hunvald gazdasági alpolgármester, Gál György pedig a gazdasági bizottság elnöke lett. A kerületet súlyos hiánnyal vették át, hiszen mind a rehabilitációs területen zajló bérlőkivásárlások, mind a korábbi ciklusra jellemző, szociális célú költekezés leterhelte a kasszát. Pénzt a maradék üzlethelyiségek és az üres telkek eladásából csináltak, és két év alatt nagyjából stabilizálták a kerület mérlegét. Szabó továbbra is országos politikusi ambíciókat dédelgetett, és - lévén eredeti szakmája szerint elméleti matematikus - a gazdasági ügyekhez amúgy sem igen konyított. Volt néhány konfliktusa Hunvalddal, például akkor, amikor Erzsébetváros is belépett a több kerületet tömörítő parkolási társaságba (ez a kaland utóbb a közpénzszivattyúként elhíresült Centrum Kft. megbízásával végződött), vagy amikor egy ingatlancsomag értékesítésénél az alpolgármesterek egy emberként szembefordultak vele. De idővel hagyta a dolgokat menni a maguk, vagyis a két György által kijelölt útján.
Hunvald számára az első két év volt a felkészülés időszaka. Gál és Hunvald viszonya eleinte kifejezetten ellenséges volt - mesélik azok, akik ekkoriban közelről figyelhették őket -, ám a ciklus végére megbékéltek. Eltérő habitusukra jellemző, hogy amikor Hunvaldnak szóvá tették a hivatal parkolójában álló Jaguarokat (merthogy többről is szól a fáma), többet nem villogott velük - miközben Gál idővel egyre látványosabb fényűzéssel hívta fel magára a figyelmet. Ezen felülemelkedve kialakult egy munkamegosztás, ami egészen a közelmúltig zökkenőmentesnek bizonyult. Attól pedig nem kellett tartani, hogy Szabó a következő választásoknál gátolni próbálná a polgármesterváltást.
Kerületi pártelnökként Hunvald sokat tett azért, hogy a korábban zilált pártszervezet rendezett formációba tömörüljön. Míg azelőtt szabadon alakulgattak különféle alapszervezetek (BIT-esekből, régi reformkörösök maradványaiból, alternatív pártkezdeményezésekből), és tessék-lássék jöttek össze, addig Hunvald alatt a területi elv alapján három egység alakult ki (Belső-, Középső- és Külső-Erzsébetváros). Mindez nem ment súrlódások nélkül, de végül a kerületi MSZP a BIT-es vonallal megerősített, ütőképesebb társasággá vált. Az elnök már alpolgármesterként is kiváló pozícióban lehetett a pártépítéshez: közkedveltsége mellett sokat számíthatott egy-egy bizottsági hely vagy felügyelőbizottsági pozíció felkínálása is. Az új rendszer hatékonyabbá tette a választókkal való kapcsolattartást is. A szervezetben alapelv lett, hogy a tisztségviselők lehetőleg minden egyes társasházi lakógyűlésen ott legyenek, és személyesen segítsenek megoldani a lakóközösségek apró-cseprő problémáit, így a népszerűtlenebb intézkedések is könnyebben átmentek.
Ebben a politikai ciklusban szerepelt le végleg az a "rehabilitációsnak" titulált modell, ami arra épült, hogy az önkormányzat csak a lakók kiköltöztetése után értékesíti a házakat. A rossz példa a Gozsdu udvar volt: innen közel tíz évbe és másfél milliárd forintba került az árakat egyre feljebb srófoló lakók eltávolítása, míg az értékesítésből összesen nyolcszázmillió forint bevétel származott. A Gozsdu pályáztatására a Coopers and Lybrand Kft.-vel (később: PriceWaterhouseCoopers) szerződtek, de a konstrukció inkább a vagyonértékelő, semmint az önkormányzat konyhájára hozta a pénzt. A sokudvaros épületet több sikertelen megállapodás után végül 2000-ben vette meg a Magyar Ingatlan Kft., amelynek tulajdonosa, Arie Yom Tov általában az Autóker Holding számára készíti elő a talajt. A pályázat keretein kívül azonban valahogy a párhuzamos Holló utca négy telkének elővásárlási joga is a céghez vándorolt - ami az értékesítés fenti mérlegét jócskán módosítja. Mindenesetre ezt követően, 2001-től Belső-Erzsébetvárosban valóságos abszurd dráma bontakozott ki. Egyfelől újból elővették a Madách sétány ötletét - erre az a fővárosi főépítészi hivatal készítette el a szabályozási tervet, amely később a terület védelmezőjeként lépett fel. Másfelől 2002-ben az erzsébetvárosi önkormányzat kérte az UNESCO-tól a terület világörökséggé minősítését - hogy aztán késlekedés nélkül nekiálljon ugyane terület bontásának.
Ambíciók
A 2002-ben polgármesternek választott Hunvald gyorsan akart látványosat alkotni a kerületben. Rengeteg pénz ment például társasházak felújítására, aminél jobb módszer a választók megnyerésére aligha létezik. Barátságos intézkedések sora szolgálta 2002-től a lakosság kényét: a térfigyelő rendszer, a szelektív hulladékgyűjtés, a kutyapiszokkukák, vagy legújabban a bicikliparkolók, melyekkel a polgármester a lebénult fővárosi önkormányzatnak is fityiszt mutathatott. A kerületben meglódultak az építkezések. A 2005-re a terézvárosi és a fővárosi önkormányzattal közösen, 700 millióból felújított Király utca ismét népszerű kereskedőutcává vált, habár a pár hónap alatt ripityára törött, majd úgy hagyott kövezet inkább a városfejlesztés kudarcát és a különféle köztéri kőburkolatlobbik erejét szemléltette. Elég vitatható konstrukcióban és kivitelben ugyan, de 2006-ra megépült a Garay piac, aminek a tőszomszédságában a Hunvald család lakik.
A jó svádájú, megnyerő, még mindig fiatal emberről - nem mellesleg: négygyermekes családapáról - kialakult általános kedvező képet csak azok a szervezetek árnyalták, amelyek a világörökségi terület alatt egy fizikailag megőrzendő városrészt értettek. A még a Varga Kálmán vezette Kulturális Örökségvédelmi Hivatal 2004-ben, felfigyelve a készülő bontási hullámra, egyenként levédett ötvenegy házat és műemléki védelem alá vonta az egész területet. Az Óvás! Egyesület a világörökségi zónával nagyjából egybevágó "régi pesti zsidónegyed" megmentését tűzte ki célul - és ezzel éles ellentétbe került a kerületi vezetéssel, amely betolakodásként értékelte a zömmel nem kerületi lakosok alkotta szervezet aktivitását. A polgármester fölvette a kesztyűt: amikor az Óvás! egyik tagja 2004 nyarán minden bontásra ítélt ház homlokzatára festékszóróval felfújt egy jelet - a jogvédelem célkeresztbe szerkesztett R betűjét -, rongálásért feljelentette. És akadtak bérlők is, akik beperelték az önkormányzatot, amikor megtudták, hogy egy jogi kiskapu kihasználásával a fejük felett adták el a műemlék épületet, amelyben laktak (az ingatlanértékesítési modellt lásd A konstrukció című keretes anyagunkban). E tapasztalatok szembeszökően ellentmondanak a helyi lakosság gondjaira rezonáló polgármester imázsának, aki mindig azt nyilatkozta, hogy a kiköltöztetések "a lakók érdekében" történnek. Számos lakó ettől fogva a kevéssé hízelgő "angyalarcú ördög" jelzős szerkezettel illette Hunvaldot.
De az effajta akadékoskodástól eltekintve minden simán zajlott: sem a koalíció, sem az ellenzék nem akadt fenn semmin. "Minden megy a GABI-ra" (vagyis a gazdasági bizottság elé - S. N.) - mondogatta Gál már 2000 táján is. A papírforma szerint ötvenmillió forintig döntött a "GABI", e fölött a képviselő-testület volt az illetékes. A bizottságban nem firtatták a részleteket. "Jól előkészített anyagokat kaptunk, a vita nem volt jellemző, mindenki a legnagyobb jószándékkal állt hozzá" - mondja Bán Imre szocialista frakcióvezető, aki szerint ők csak az üzletek önkormányzati részét látták, az off-shore cégek létezéséről például az újságból értesültek. (Habár valami takargatnivalójuk mégis lehetett, hiszen amint letartóztatták Gált, az önkormányzat honlapjáról eltűntek a "GABI" jegyzőkönyvei.) A képviselő-testület a helyi rendeletek alapján egészen 2005-ig versenyeztetés nélkül dönthetett a vételi ajánlatokról, feltéve, ha előbb minősített többséggel megszavazta, hogy nem akar versenyeztetni - és ez mindig összejött. Az olyan apróságok a jelek szerint sem a bizottságban, sem a testületben nem tűntek fel, mint hogy a házakra ajánlatot tevő cégeket még be sem jegyezték, hogy a cégeket ugyanazok a személyek képviselték, vagy hogy egy eladásra szánt ház pincéjét, padlását az értékbecslő nem kalkulálta bele a vételárba. Tehát a képviselők vagy nem olvasták el, ami eléjük került, vagy tisztában voltak vele, hogy az "igen" gomb megnyomásával a közvagyon apasztásához járulnak hozzá. (Tudomásunk szerint a képviselő-testületben egyedül Hahn György nem szavazta meg a választókerületébe eső Király utcai házak értékesítését, mert azokat - véleménye szerint - "a magyar törvények értelmében a lakóknak kell eladni".)
A 2002-2006 közötti házértékesítések, úgy tűnik, a legnagyobb egyetértésben zajlottak az ellenzékkel, jóllehet pontosabb adatok nincsenek erről, mert a döntések, az önkormányzati törvényben lehetővé tett módon, "üzleti érdekre" hivatkozva zárt ülésen születtek, s így - a jegyző szerint - a szavazati arányok is titkosak. (Ami a Fideszt illeti, 2006-ban, miután Garabits Károly alelnökké avanzsált, kiszakadt egy KDNP-s frakció, ami a 2002-es ciklus fideszeseit tömöríti, és most is többé-kevésbé együtt szavaz a baloldallal. A két jobboldali csoportosulás jelenleg egymás gyalulásával is el van foglalva.) A kerület egy rendelete szerint 2002 óta a gazdasági bizottsággal egyetértésben ugyan, de a polgármester rendelkezett a megüresedő önkormányzati bérlakások nagyjából harmada (30-50 lakás) fölött - ami a politikai klientúraépítésnek egy viszonylag egyszerű, habár nem mindenhol magától értetődő formája.
Hunvald lényegében abszolút úr lett a kerületben, és kiskirály a szétszabdalt fővárosban. Országos szinten azonban továbbra is "magányos harcosnak" számított, nem csatlakozott egyik szekértáborhoz sem, és nem voltak kapcsolatai a párt mérvadó személyiségeihez. Egészen addig, amíg a foci iránti szenvedélye - 2004 tavaszán az MTK társadalmi elnökének is megválasztották - össze nem hozta a sportminiszter Gyurcsány Ferenccel, akivel fővárosi sportügyekben többször szervezett találkozót a kerületek vezetői számára. A kapcsolat gyümölcsözőnek bizonyult, hiszen az új miniszterelnök személyéről döntő 2004-es kongresszuson Hunvald az egyike volt a hat, Gyurcsány mellett beszédet mondó küldöttnek. Bejáratos lett a miniszterelnök körül szerveződő informális körökbe, nevét - a XI., illetve a II. kerület polgármesterei, Molnár Gyula és Horváth Csaba mellett - a lehetséges Demszky-utódok közt kezdték emlegetni. Hunvald a köztársaságielnök-választáson Szili Katalin mellett kampányolt. A polgármester 2006-ban a parlamentben is megfordult: a VII. kerületet két "örökös" szocialista egyéni képviselője, Filló Pál és Szabó Zoltán mellett a listáról szerzett országgyűlési mandátumot. Ám Hunvald már jó előre tisztázta, hogy karrierjét a fővárosban építi majd tovább: ezért az országgyűlési frakció nem akadt fenn azon, hogy szeptember elején lemondott mandátumáról. Ekkor még úgy tűnt, bejönnek a számításai, és akár főpolgármester-helyettes is lehet - ám elszámította magát.
Az MSZP Mozaik-csoportból kinőtt szárnya - amely társaságot a köztudat Leisztinger Tamással kapcsolja össze - ugyanis ezt követően kezdte megmutatni az erejét. A 2006-os önkormányzati választást megelőző fővárosi listaállítás még a Hagyó Miklós vezette "ifjútörök" szárny kiegyezését mutatta a régi fővárosi "moszkovita" csoporttal (ahogy egymást becézik), de a posztok elosztása körüli, hónapokig tartó küzdelemben az ifjútörökök kerültek fölénybe.
A lejtőn
Hunvald a szocialisták régi, Gy. Németh Erzsébet körül szerveződő csoportjával tartott. Először a főpolgármester-helyettesi, majd a frakcióvezetői, végül a kiemelt fejlesztések bizottságának elnöki székét célozta meg, de mindhárom ütközetben csúnyán alulmaradt. A kerülete azonban bevehetetlennek bizonyult: míg a 2006-os kerületi listaállításokon - néhány kivétellel - jól szerepeltek a Hagyó-körhöz közel állók, Erzsébetvároson nem találtak fogást. (A listát Hunvald egyébként is szorosan kézben tartotta: két legfontosabb embere, Devosa Gábor és Bán Imre egyéniben nem kapott mandátumot, de a lista éléről visszaléptek a javukra.)
A választás után Hunvald a nagy nehezen normalizálódó Fővárosi Közgyűlésben többször az ellenzékkel szavazott a Hagyó érdekeltségébe tartozó ügyek tárgyalásakor. Ezt 2008 őszén a Fidesz egy Hunvald számára életbevágó döntésnél szavazatokkal honorálta. Ekkor vetette el ugyanis a közgyűlés a régi pesti zsidónegyedre vonatkozó új kerületi szabályozási tervet, amit a főváros, a KÖH és a civilek többéves munkával, és (elvileg) a kerülettel közösen dolgoztak ki azért, hogy a városrész átalakulása kevesebb bontással és kisebb, ízlésesebb új házak építésével folytatódjék. A szabályozási terv megfúrásánál aligha akadhat kézzelfoghatóbb jele annak, hogy mennyire komoly érdekek fűződnek a kerületi vagyonkezelési módszerek megőrzéséhez.
Azt azonban nem sejtette senki, hogy a letartóztatási hullám Hunvaldot is elérheti. Elvégre a polgármester minden lépését testületi és bizottsági döntések alapozták meg, amelyek - Hunvald hívei szerint - jók és törvényesek is voltak. A helyi szocialistákat az esemény nemcsak emberileg érintette mélyen, de a demokráciába vetett hitükben is megingatta.
Az ügyészség most bűnsegédlettel gyanúsítja Hunvaldot: azaz úgy véli - akár titkosszolgálati úton szerzett bizonyítékok alapján -, hogy a polgármester tisztában volt azzal: az előterjesztések végére firkantott aláírásával mások jogtalan haszonszerzését segíti elő. A szocialista pártban (legyen szó helyi, fővárosi vagy országos képviselőkről) elterjedt nézet szerint egyértelmű, hogy a Hunvald-ügy - ha ilyen egyáltalán létezik - teljesen független a 2003-as és 2004-es házeladásoktól, illetve az azok miatt tett feljelentéstől. A szocialisták úgy vélik, hogy hasonló "vétkek" - ha Hunvald egyáltalán elkövette őket - szinte bármelyik önkormányzatban előfordulhatnak; ezért furcsállják, hogy a nyomozó hatóságok eddig csak az ő és VI. kerületi társa, a szintén szocialista Verók István ügyére haraptak rá (ha egyáltalán van ügy). Általános a vélekedés, hogy Hunvald félreállítása mögött politikai motivációk húzódnak meg. Hogy ezek pontosan mik lennének, hogy vajon a polgármester valamely párton belüli ellenlábasa kavarja, vagy a Fidesz fitogtatja erejét - esetleg a kettő együtt - arról megoszlanak a vélemények. Az előbbi elmélet szerint Hunvald a párton belül túlzott politikai és gazdasági önállóságra tett szert, ezért piszkálták ki a helyéről. A másik teória arra hivatkozik, hogy eddig fideszes szál nem bukkant fel a történetben, holott az ügynek voltak fideszes szereplői - és az önkormányzati dominó egyelőre csak balra dől.
Arra viszont, hogy az MSZP körülnézne a saját portája előtt, semmi nem utal. Mivel a párt az alapszabálya szerint demokratikusan, alulról szerveződik, a fölső vezetésnek nem sok beleszólása lehet abba, ami egy kerületben történik. Ez az érv kapóra jön ahhoz, hogy az MSZP elhárítson minden önvizsgálatot. Mintha a pártot semmilyen felelősség nem is terhelhetné azért, hogy egyik fontos helyi embere falazott a kerületben zajló kétes ingatlanügyleteknek. És ez a legkevesebb, ami Hunvald Györgyről elmondható.
Még két György
Kelendő árucikkekké először a főútvonalak menti üzlethelyiségek váltak. Ez volt az elsőként őrizetbe vett (majd vádalku miatt szabadon engedett) Nagy György fényes korszaka az Erzsébetvárosban: 1996-ban az ő Office & Home Kft.-je bonyolította le a privatizációt. Az Office & Home-nak semmiféle szakirányú tapasztalata nem volt, viszont hamarosan maga alá gyűrte azt a másik két céget, amely kezdetben a helyiségek felmérésével és értékesítésével foglalkozott. A legtöbbet azon kereste, hogy a privatizációs bevételt akár hónapokig is a saját számláján kamatoztatta. Nagy idővel "adottsággá vált" a kerületben, mindig ott sündörgött, ahol történt valami, kapcsolatokat szerzett.
Sokan úgy vélik, eredetileg az SZDSZ embere lehetett, ám kiterjedt kapcsolatrendszere inkább eklektikusnak mondható. 2002 után például rendszeresen látták a Király utcában Orbán Viktor elnöki kabinetvezetőjével, Kozma Ákossal (akivel 2003-ban együtt felügyeltek egy tiszafüredi céget, melyben a VII. kerület baloldali képviselői, mások közt Kardos Péter is megfordult), és sokat mászkált Garabits Károllyal is. Nagy a jelenleg nyomozás tárgyát képező házeladási üzletek némelyikében stróman volt, aki hol Hunvald György felhatalmazását lobogtatta, hol különféle befektetőkre hivatkozott, amikor a bérlőket győzködte a költözésről.
Gál György 1996 körül jelent meg az SZDSZ-ben. A helyi kábeltévé-társaságban lévő üzletrészén túladva már vagyonos emberként bukkant fel, és könnyedén érvényesült, hiszen a párt ember- és pénzhiánnyal küzdött. Kezdetben nem politizálni akart, csak felajánlotta a szolgálatait. Az ő pénzéből telt virslire, babgulyásra; és felújította az irodát is. Később már embereknek is adott pénzt. 1998-ban képviselő, és a gazdasági bizottság, a "GABI" elnöke lett. Ezzel elindult egy folyamat, amit a Narancsnak többen azzal jellemeztek, hogy "öszszemosódott, hol van vége a közvagyonnak, és hol kezdődik a Gál vagyona". Az SZDSZ-frakció kézivezérelten működött, amióta Gál volt az élén. "Ez a Gyuri területe, meg kell szavazni, ez meg az Anikóé (Koromzay Annamária, 1998-tól alpolgármester - S. N.)" - írta le egy képviselő az ügymenetet. Gál sokat utazott, többen tudnak rendszeres Las Vegas-i és hawaii útjairól, amelyekre nemegyszer elvitte Molnár Istvánt, az SZDSZ helyi elnökét is. (Mindkettejüknek a kaszinóparadicsomban volt az esküvője, ha nem is egyszerre.) Neki is volt Jaguarja, de "Jaguaros Gyuriként" csak őt emlegették. Vagyonosodásáról ékszerei, horvátországi nyaralója és a Garay téri penthouse-lakás árulkodik.
A konstrukció
A kerületben a Gozsdu kudarca után találtak rá arra a konstrukcióra, ami mentesíti az önkormányzatot a kiköltöztetés és a házfelújítás milliárdos terhétől, és - a legtöbb helyi képviselő meggyőződése szerint - a lakóknak is megfelel, mert másutt ugyan, de jobb életkörülményeket biztosít számukra. Az ügyészség interpretációjában ez a következőképp zajlott.
A 2003-2004-es házértékesítések forgatókönyve szerint a kiszemelt ingatlan vételáráról egy bennfentes kör (az ügyészség szerint Nagy György és Gál György) állapodott meg, majd az ezzel megegyező árra fölbecsültették az ingatlant. Egy-egy ház megvásárlására néhány közvetítő személy (stróman) egyenként jegyeztetett be külön cégeket: hogy ezek ugyanazon hálózatba tartoztak, azt az alapítók, az ügyvédek és a székhelyek azonossága tanúsítja. Mire a cégeket egy-két offshore társaság közbeiktatásával továbbadták, addigra már sokkal többet értek, hiszen közben a gazdasági bizottság és a testület megszavazta az elidegenítést, az önkormányzat és a projektcég között pedig létrejött a szerződés. Az ingatlan akkor került ténylegesen a projektcég birtokába, ha abban már nem voltak bérlők, és megvolt az építési engedély is. Mivel a lakókat a vételár terhére költöztették ki, az önkormányzat az üzletből nem látott pénzt, keletkezett viszont egy "többlet"- az offshore cég számláján. A nyomozás jelenlegi állása szerint ez a többlet a tizennégy eddig vizsgált háznál összesen 970 millió forint, de szó van 1,6 milliárd forint kár okozásának a kísérletéről is, hiszen az üzletek tetemes hányada valamely ponton - vagy mert a lakók akadékoskodtak, a befektetők nem fizettek, vagy mert az önkormányzat elállt a szerződéstől - elakadt. A Király utcaiaknál már a tulajdonba adás is meghiúsult, mert a nyomozásnak abban a pillanatában, amikor a rendőrség sikertelen vizsgálódása után az ügyészséghez került az ügy, testületi döntéssel, egyoldalúan felmondták a szerződést. De több ízben félúton rekedt meg a folyamat: a Dembinszky utcai házakat például eltakarították, de már nem építkeztek a telkeken. Hosszú távon - nem függetlenül az értékvédő szervezetek nyomásától - ez a stratégia sem bizonyult gyümölcsözőnek az önkormányzat számára, ezért 2004-től más konstrukciókkal - például magáncégekkel közösen, egy-egy ingatlanra alapított fejlesztőcégekkel - próbálkoztak.
