A Pécs2010 projekt az elvesztegetett időt a végső nagy igyekezet ellenére sem tudta behozni; így végleg leváltak a kulturális programok az eredetileg tervezett helyszíneikről, és csak az új közterek készülnek el az évkezdet előtt. A legfrissebb hírek szerint a koncertközpont átadása 2011-re csúszik. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a nemrég összeállt 2010-es rendezvénysorból ítélve a végső visszaszámlálás kikényszerített egy olyan vállalható programot a szervezőkből, ami azért felülmúlja a legpesszimistább jóslatokat. Más kérdés, hogy olyasmit sem érdemes mindettől elvárni, amit egy kulturális fővárostól amúgy joggal: azt, hogy tartós hatású projektekkel töltse meg az évet. A kulturális főváros ügye már az elején messzire került a hosszú távú céloktól, és pénzről, politikáról meg inkompetenciáról kezdett szólni.
Jöttem, láttam, győztem
Az elmúlt években a pécsi EKF-projekt irodája átjáróház volt: nagy ötletekkel érkeztek, és leforrázva távoztak a vezetők, a rendezvényekkel hol egy művészeti igazgató, hol egy egész művészeti tanács foglalkozott, hol meg senki sem - és ami hátramaradt, az vagy elévült, vagy újraírták az utódok. A tavasszal megválasztott Páva Zsolttal (Fidesz) immár a harmadik polgármester mondhatja magáénak az ügyet, míg a polgármester-választást túlélő Ruzsa Csaba a negyedik cégvezető a Pécs2010 társaság élén. Vagyis nem a folytonosság a jellemző a programszervezésre, és a döntéseket jobb híján az idő kényszerítette ki. Az utolsó fordulópontot az év elején regisztráltuk, amikor hiába kerestük azt a szervezetet, amely felelős a 2010-es programok összeállításáért - mindenki másra mutatott (lásd: Magukra maradtak, Magyar Narancs, 2009. február 12.). Akkor három formáció is foglalkozott a programokkal. Egyfelől a hatfős művészeti tanács, amelyet Hiller István oktatási és kulturális miniszter és Pécs akkori polgármestere, Tasnádi Péter hívott életre. A köztük nehezen létrejött kompromiszszum lényege az volt, hogy a korábban lemondott művészeti igazgató helyét nem töltik be többet, különös tekintettel arra, hogy az EKF akkori fővezére, Mészáros András nem hajlott az együttműködésre. (Mészáros András portréját lásd: Kvantanaméra, Magyar Narancs, 2008. május 15.) Lett tehát művészeti tanács, de mint a történelem során annyiszor, itt is kiderült: ahol hat ember egyszerre felelős valamiért, ott valójában senki sem felelős semmiért. A tanács mellett a projektgazda Pécs2010 Kht.-nak természetesen volt "művészeti divíziója", amely azonban mindvégig humánerőforrás-problémákkal küzdött. Végül meg kell említeni a Hungarofestet, a kulturális tárca (OKM) rendezvényszervező cégét is, amely korábban a külföldi magyar évadokat, legutóbb pedig a Reneszánsz Évet bonyolította. A Hungarofest régi szereplője az EKF-nek, de nem volt több, mint a kormányzati programtámogatások kifizetőhelye. A három társulat egyikének sem volt tisztázott a hatásköre, az ezt szabályozó jogi környezet maga volt a burjánzó káosz. Nem is következhetett más mindebből, mint a kölcsönös bizalmatlanság és döntésképtelenség.
A 2009 elejére súlyossá váló helyzetben egyenesen megváltás volt, hogy a Hungarofest "beugrott" felmentő seregként, és elvállalta a programok koordinálását. Már a társaság első feltűnésekor, 2006-ban megjósolható volt, hogy abban az együttműködésben, amelyben egy kormányzati és egy vidéki önkormányzati cég játszik, nos, abban csak az előbbi bizonyulhat majd erősebbnek - és ez be is igazolódott. Az OKM és Pécs macska-egér harca végigkísérte a felkészülést, és felemésztett némely energiákat, de a végére a felek megbékéltek egymással, mi több, a pécsi szervezőknek jócskán van mit köszönniük a Hungarofestnek azért, hogy végül elfogadható programmal állhattak elő. A Hungarofest februárban szerződtette a Sziget Kft.-től nem sokkal korábban távozott programigazgatót, Kardos Józsefet, aki kezelésbe vette a részben légvárakra épült, részben elakadt rendezvénysorozatot. Bár Kardosnak is együtt kell élnie azzal, hogy Pécsett mindig rajta lesz a "pesti" bélyeg, a korábbi fővárosi ejtőernyősökhöz és válságkezelőkhöz képest barátságosabb közegben dolgozhat. Kardos szerint az EKF alapvető problémája, hogy az eredeti elvárások "kicsit túlzottak" voltak, később pedig hiba volt a beruházások felé eltolni a projektkommunikációt. "A pályázatírók nemes célja volt Pécs befogadó szerepét és a civil szférát megerősíteni. A 2010-et megelőző 'felvezető éveknek' ezt kellett volna előkészíteniük, de ez nem történt meg. Jó EKF-évet viszont úgy is lehet rendezni, ha a meglévő helyeket és a szabad tereket megtöltjük jó programokkal, és bevonjuk a város lakóit ezek megvalósításába." Az elmúlt hónapokban valóban sok minden rendezettebb mederbe került, ami annak is köszönhető, hogy a polgármesterváltás ezúttal nem érintette a kulturális fővárost lebonyolító szervezetet: senkit nem váltottak le. A program haladt a maga menekülő útvonalán, Páva pedig a sikert kommunikálja - persze a sajátjaként.
Szép a Ruhr
Most a legtöbb a kommunikáción múlik. A program korábbi népszerűsítési kísérletei sorban visszaütöttek, hiszen vagy nem volt kézzelfogható tartalom, vagy az általános bénázás hiteltelenített mindent. Az EKF híre azonban javul, mert az újonnan átadott közterek innovatív játékaikkal és kényelmes utcabútoraikkal megörvendeztették a lakosságot, és még a fórumozók sem szidják annyit a rendszert (vagy az előzőt), mint szokták. A pozitív fordulatban a helyi média is szerepet vállalt, hiszen a tájékoztató jellegű cikkek helyét egyre inkább a sajtóanyagok foglalják el.
A Pécs2010 reklámozására a következő hónapokban 1,8 milliárd forint áll rendelkezésre. Ez a keret csak nemrég nyílt meg, a tendereken nyertes cégek későn kapcsolódtak a munkába. Ezzel az eredetileg öt évre szánt forrást egyetlen év alatt költik el a Hungarofesten keresztül. A napokban kezdődött az országos imázskampány ("Irány Pécs!"), ami huszonegy városban, hetven standon hirdeti a programot (lásd Logópédia című keretes írásunkat). Pécsnek jövőre igazi nagyágyúk mellett kell feltűnést keltenie, hiszen Isztambul és a teljes Ruhr-vidéket képviselő Essen is kulturális főváros lesz. Isztambul vonzerejével nyilván egyikük sem versenyezhet, legfeljebb a készültségével. A török főváros az előkészületekben még Pécsen is túltett, hiszen ott nemcsak félreállították az eredeti ötletgazdákat, de a végére a kormányzat teljes mértékben központosította a projektet anélkül, hogy közben fel is pörgette volna. Ha a www.istanbul2010.org oldalra kattintunk, akkor egy work in progress hangulatot keltő programlista jön fel, a részleteket firtató e-mailre pedig egy hét alatt sem érkezik válasz. A Ruhr-vidék viszont elhúz mind Pécs, mind Isztambul mellett: az izgalmas tervek tömege ígéretesen igazolja vissza, hogy a szén és az acél korszakán túllendült régió ötvenhárom települése felléphet egyetlen nagyvárosi régióként is; borítékolhatóan a Ruhr-vidéket átszelő A40-es autópályán megtartott július reggeli piknik lesz az egyik (média)attrakció. A www.essen-fuer-das-ruhrgebiet.ruhr2010.de angol nyelvű oldala három alapinformációval nyit: a megnyitó programjával, a jegyinformációkkal és az éves programnaptárral.
A www.pecs2010.hu-ra klikkelve a megszokott honlap jelentkezik, amit Gerner András sajtófőnök tájékoztatása szerint még decemberben lecserélnek egy könnyebben használható, négynyelvű, interaktív oldalra. Noha a jövő évi program már összeállt, a honlapon megtalálható változat a júniusi állapotot tükrözi. Aki letölti, megtudja, hogy a 2010. január 10-i "megnyitó megrendezésére európai közbeszerzési eljárást szándékozunk kiírni" - ez azóta eldőlt, Káel Csaba impreszszív történelmi show-ja javára. (Káel nemcsak ambiciózus rendező, de az Orbán-érában a botrányos happyendes-ezüsthajós országimázsolás egyik kulcsfigurája is volt.) Rögtön a második esemény A magyar kultúra napja, amelyen Hiller István oktatási és kulturális miniszter díjakat ad át a Pécsi Nemzeti Színházban - csak remélni lehet, hogy a külföldi látogató nem e két esemény alapján alkot véleményt a kulturális fővárosi évről. Összességében csak egyetérteni lehet a Ruhr-vidékiekkel, akik egy egyszerű képlettel jellemezték a három várost: "Pécs szép, Isztambul nagy, míg a Ruhr-vidék különleges főváros lesz."
Vendégjáték
Míg az első benyomások arról tanúskodnak, hogy píárban jócskán van mit behoznia Pécsnek, addig a program szerencsésen kilábalt arról a mélypontról, amit a U2-koncerttel beharangozott tavalyi rendezvénytervezet kapcsán érzékeltettünk (lásd: Majd Bono elintézi, Magyar Narancs, 2008. május 22.). Szalay Tamás kulturális igazgatónak meggyőződése, hogy a program "komolyan felveszi a versenyt a többi EKF-fel" - ami végül jelenthet jót is, rosszat is az előbbiek tükrében. A fő csapásirány az, amiben Pécs egyébként is jeleskedik: a közterein és a város környékén tavasztól őszig hagyományosan megrendezett fesztiválokban, amelyek a könnyűzenét és a gasztronómiát jelentik alkalmasint. Úgy hírlik, a látogatók épp ezek miatt szeretik különösen a várost (a pécsiek kevésbé). A fesztiválok közül aligha szükséges külön említeni a POSZT-ot, a bábfesztivált vagy az újabb keletű Ördögkatlant, ami a Művészetek Völgye boldogult emlékezetével igyekszik megkapaszkodni a Pécs melletti falvakban. A könnyűzenei paletta kínálata a harmadik Fishing on Orfűtől a Pécsi Nemzetközi Kultúrhéten és a Pécsi Egyetemi Napokon át a kivételesen Pécs közelébe költöztetett EFOTT-ig terjed - ezek lesznek várhatóan 2010 ifjúsági csúcseseményei.
Olyan kiugró rendezvény, mint amilyennek a U2-t szánták, nincsen, bár még zajlanak tárgyalások "bizonyos" híres zenekarokkal az esetleges fellépésről - ezek megtámogatására Páva Zsolt is felesküdött nemrég egy sajtótájékoztatón. Ámbár a városvezetés tettrekészsége hangulatfüggő: a testület októberben például kihúzta az EKF-et felvezető utolsó partit, a december 30-ára tervezett Kusturica-koncertet. A közgyűlésnek mindössze ötmillió forint átcsoportosítását kellett volna megszavaznia, a demagógia azonban győzött, egy képviselő ugyanis megpendítette, vajon ennyi pénzből hány ebédre telne a szegény gyermekeknek? Ám a Hungarofest ezúttal is Pécs hóna alá nyúlt, és kicsengette a hiányzó összeget, úgyhogy lesz Kusturica 30-án. Ebből is az látszik, hogy az EKF sokszereplős és kiszámíthatatlan játszma, meglepetések bármikor érhetik az embert.
A meglepetés kellemesebb fajtájával találkozhat jövőre a pécsi cirkusz- és utcaszínházi fesztiválra látogató polgár. A nemzetközi fellépők mellett Schilling Árpád franciaországi rendezésére és a pécsi egyetemi színpad (JESZ) külföldi partnerekkel közös "Küklopsz"-projektjére is sor kerül. A program ígéretesebb darabjai egyébként is a koprodukciók, amelyek előrevetítenek későbbi együttműködési lehetőségeket is; ilyen a nemzetközi képzőművészeti rezidensprogram, amely 2008 és 2009 után jövőre is folytatódik, a táncprogramok közül pedig Frenák Pál közös fellépése Uhrik Dórával vagy a világon Jozef Nadjként ismert Nagy József magyar, szerb, japán és Costa Rica-i táncosokkal közös koreográfiája. Szintúgy ígéretes a komolyzenei világsztárok szereplése a Pannon Filharmonikusokkal, habár az egyik nagy dobás, Maxim Vengerov fellépése kétségessé vált a hangversenyterem átadásának legújabb csúszása miatt. Sikeresen túlélte a viszontagságos előzményeket a Bauhaus-kiállítás, amely a Pécsről indult bauhausosok munkáit mutatja be, és amit Pécsről rögtön Berlinbe visznek tovább. A produkció két éve került veszélybe, amikor lefújták az önálló kiállítótér megépítését. A sort vendégelőadások egészítik ki, mint Michael Flatley táncshow-ja vagy a Sziget Fesztiválon egyszer már látott Ennio Marchetto olasz komikus fellépése, aki élő karikatúrákkal szórakoztatja a közönséget.
A pécsi projekt rapszodikus előtörténete miatt a helyi civil szférában gyökerező programok jó része kezdetleges szinten rekedt meg, hiszen nem volt, aki azzal foglalkozzon, hogy a pécsi nemzetiségi érdekképviseletek, a különféle művészeti és ifjúsági alapítványok, gasztronómiai és sportegyesületek stb. programötleteit hogyan lehetne színvonalas eseményekké fejleszteni. Ilyen típusú rendezvény mindazonáltal szép számmal akad majd, többségük az utolsó hónapokban kapott esélyt a megvalósulásra, amikor az EKF-szervezet beváltotta Páva Zsolt májusi választási ígéretét, és egy százmillió forintos keretet elkülönített ún. "civil programok" számára. A civil pályázatokat elbíráló zsűri úgy döntött, hogy inkább sok pályázónak ad kevés pénzt, mint néhány jobbra többet; habár a pénz szétterítése akár politikai indíttatású is lehet, hiszen Páva "a civilek jelöltjeként" mutatta magát a tavaszi polgármester-választási kampányban. És ha már a civil programoknál tartunk: ahogyan az EKF-pályázat a civil szféra kezdeményezése volt 2004-ben (lásd: Le, dél felé, Magyar Narancs, 2005. október 27.), a 2010-es program java is a civil szférából nőtt volna ki - ennek ismeretében különösen erős a kontraszt a kezdet és a vég között. Mi több, azok a kezdeményezések, amelyek a felvezető évek nyerteseinek tűntek, végül elvesznek a tömegben. Volt egy ígéretes próbálkozás alternatív vagy off programok megvalósítására, elsősorban a Labor (teljes nevén Kulturális Labor Szociális Szövetkezet) részéről, amely két évig használta a Zsolnay-gyár egyik csarnokát - ám forrás híján legfeljebb pár projektre lehet számítani. Érdekes módon a lokális jellegű, a város helyeiből, történeteiből kiinduló tervek zöme végül nem a pécsiek, hanem a Hungarofest kezdeményezésében valósul meg; egyikük a Krétaköré, amely a Budapesten már kipróbált "városterápiás akciósorozatot" folytatja, a téma a bányászváros. A civil részvétellel megvalósuló programokon látszik a leginkább, hogy az igény hatalmas, ötlet is volna - csak menet közben ne ment volna annyi minden félre.
Legyél te is Stavanger!
Hegyi Zsuzsa dél-dunántúli regionális marketingigazgató szerint "éri majd meglepetés az 'EKF-szkeptikusokat'", mert a fesztiválok, "amelyek a maguk műfajában a világ legjobbjait sorakoztatják fel, legyen szó kórusmuzsikáról, dzsesszről, fúvószenéről vagy kemény rockról, menthetetlenül szerethetővé teszik a várost". Christian Gracza, a Robert Bosch Alapítvány pécsi kultúramenedzsere ennél többet várt volna (lásd a vele készült interjúnkat: "Itt a mohóság járja", Magyar Narancs, 2009. június 18.). "A program teljesen átlagos - mondja -, a projektek zöme egy konszolidált városi háztartás mellett bármely tetszőleges időpillanatban megrendezhető, ha nem tartozik eleve a megszokott városképhez." Gracza arra hívja fel a figyelmet, hogy az EKF-hez hasonlítható rendezvénysorozatok általában 8-9 milliárdos költségvetésből gazdálkodnak, szemben a pécsivel, amely 2010-ben pusztán 1,8 milliárdot költ programra (miközben rengeteg pénz elment a "felvezető évek" minimális fenntartható eredményt hozó rendezvényeire). Míg a "Reneszánsz év"-re négymilliárd forintot költöttek el, a teljes dél-magyarországi régió számára fellendülést ígérő projektre ennek csupán a töredéke jut. Ráadásul ami most Pécsett ígéretesen elkezdődik, azt folytatni is kellene. Gracza azonban tart attól, hogy a 2011-es költségvetésből erre nem fog telni. "Márpedig más lehetősége nincs Pécsnek. Vajon a pécsi döntéshozók rádöbbennek-e ennek a szükségességére? Ki fog derülni, amikor utoléri őket a felismerés: a kultúra támogatása a gazdaság támogatása." A 2010 végén odébbálló Kardos József sem optimista: "Az EKF célja, hogy egy isten háta mögötti kisváros is el tudjon indulni valahová - az egykor teljesen ismeretlen norvégiai Stavanger most már turisztikai desztináció. Pécs csak akkor lesz olyan, amilyennek a pályázat szerette volna, ha 2010 után is lesz energia és pénz a kultúrára." A városvezetés figyelmét azonban Pécs kulturális teljesítményei helyett jelenleg a saját fenntarthatósága köti le. Erről a széles nyilvánosság is tudomást szerezhetett a vízműügy miatt, amely kedvéért az utolsó városi ingatlanokat is zaciba csapták (lásd: Próbaüzem, Magyar Narancs, 2009. október 22.). Pedig 2011. január közelebb van, mint gondolnák.
helyszíni szemle
Pécsi Koncert- és Konferenciaközpont Négy és fél hónapot csúszik, azaz már csak 2011-ben készül el a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem kistestvérének becézett új koncertterem. A komolyzenei programok túlnyomó többségét e csúszás nélkül is az orvosi kar aulájában, a színházban és egyéb, szebb napokat látott helyszíneken rendezik meg. A kivitelezésről szeptember eleje óta tudható, hogy több száz millió forinttal többe kerül egy alapozási probléma miatt. A kivitelező Magyar Építő-Arcadom konzorcium ugyanis síkalapozásról cölöpözésre kényszerült átállni, mivel az előzetes (a város által készíttetett) talajmechanikai felmérésekkel ellentétben vizenyős talajt talált a területen. A történetben több bökkenő is van: a koncertközpont a Balokány-liget mellett épül, "Balokány" pedig mélyfúrás nélkül is annyit tesz: mocsár. Másfelől talányos a kivitelező kalkulációja, amiről a megjelenésünk napján esedékes közgyűlés egyik előterjesztésében olvashatunk: a járulékos költségekkel együtt négyszázhatvanmillió forintba kerül a cölöpözés, ami a teljes kivitelezési költséghez (nettó 6,4 milliárd forint) képest meghökkentően sok. A város a technológiaváltást elfogadta, ám a cechet nem vállalta. Látott már olyat a világ, hogy a kivitelező a tenderen aláajánl, és aztán, amikor a megrendelő már kutyaszorítóban van, pótmunkaként behajtja a hiányt - izgalmas kérdés tehát, hogy a hamarosan felálló döntőbizottság milyen eredményre jut.
Nagy Kiállítótér (az egykori megyeháza műemlék épületének bővítése) Augusztus 15-től a Bauhaus-kiállítás helyszíne. A beruházás gazdája a Baranya Megyei Önkormányzat, amely uniós forrást nyert arra, hogy geotermikus energiával fűtse az épületet. Hetek óta probléma, hogy nem találnak kellő menynyiségű és hőfokú vizet a közelben. Ha a legújabb, immár ötven méter mélyre hatoló fúrások sem kecsegtetnek reményekkel, akkor a megoldás a távfűtés. A megyei közgyűlés elnöke néhány hetesre becsüli a csúszást a tervezett áprilisi átadáshoz képest, úgyhogy ez remélhetőleg nem veszélyezteti a Bauhaus-kiállítás megrendezését.
Tudásközpont (könyvtár) Megnyitása 2010 őszre várható, a napokban érte el a szerkezet a legmagasabb pontját.
Zsolnay Kulturális Negyed Átadása folyamatos, rendezvényhelyszínként nyártól üzemel.
Közterek Nagy részüket az elmúlt hetekben átadták. Némelyiket a sok műkő burkolat és a kevés zöld miatt kritizálják, az összkép azonban pozitív, hiszen az uránvárosi új főtér, a kertvárosi lakótelep központja és a Tettye-park általános sikert aratott. A Széchenyi tér végleges átadása csúszik, de a megnyitó rendezvényt nem veszélyezteti. Pécs főtere még májusban 300 millió forint körüli összeggel dobta meg a város EKF-es önrészét, ugyanis az egyetlen ajánlattevő (Reneszánsz Zrt.-Bayer Center konzorcium) ennyivel kért többet. (A beruházások összértéke - az eredeti önkormányzati önrésszel számolva - 34,6 milliárd forint.)
logópédia
A kampány első jeleiből ítélve a múlt terhes örökség. Az EKF arculatában tetten érhető az átállás az eredeti, Czakó Zsolt grafikus kidolgozta szikár, bauhausos asszociációkat keltő világból egy színes, de üres arculat felé, amit a zöld ural. Bennfentesek szerint a zöld az eozin zöldjére utal, és ezentúl is az imázs meghatározó színe lesz, ugyanis a pécsi többség a közvélemény-kutatások szerint sokkal inkább azonosul a Zsolnay-gyárral, mint a Bau-hausszal. Ez a döntés is azt jelzi, hogy az EKF a végére a meglévő helyi értékekre, semmint a változásra helyezi a hangsúlyt. Ám mivel a logó a régi maradt, az összkép is meghasadt. A bauhausos arculaton kívül más nyomok is eltűntek az utóbbi időben, amelyek az EKF-projekt genezisére utaltak. Példa erre a november 13-án "a daruk táncával" megünnepelt évforduló. A menedzsment szerint 2006-ban ezen a napon nyerte el a város az EKF-címet, úgyhogy ez alkalomból ünnepséget csaptak az épülő koncertközpont és a könyvtár közelében. A koncertközpontot kivitelező Arcadom ötlete alapján színes fényekkel megvilágították a darukat, amelyek a Pécsi Balett szabadtéren eltáncolt bolerójára illegették magukat. A program kétségkívül vitatható kvalitású, de nem ezért idézzük fel: hanem mert e napon tulajdonképpen semmi ünnepelnivaló nem volt: Pécs ugyanis 2005. október 19-én nyerte el a kulturális főváros címet, akkor, amikor eldőlt a magyar városok között közel egy éve zajló verseny. Ennek a napnak volt tétje, ellentétben 2006. november 13-ával, amikor az Európai Bizottság csupán megerősítette a Pécsről szóló magyar kormánydöntést.
jöjj délre, cimborám!
Eredetileg több új szállodát is terveztek Pécsett 2010-re. Úgy volt, hogy húsz év után végre ismét megnyílik a Széchenyi téri Nádor. Új szállodát emeltek volna a Balokány-ligetben, egy másikat Matyi Dezső Alexandra-tulajdonos építtetett volna a Zsolnay-gyár közelében. Mindhárom kapott uniós támogatást, de banki hitel híján ezt nem tudták befektetni. Ha minden igaz, áprilisra elkészül viszont a négycsillagos Corso Hotel a koncertközpont közelében, aztán a város nyugati szélén az uránvárosi Laterum fejlesztése, és úgy tűnik, az egyetlen belvárosi szálloda tavaszi átadását sem gátolja semmi - ez a Széchenyi téri dzsámi fölött készül, a Pécs2010 társaság ügyvezetője, Ruzsa Csaba családjának vállalkozásában. (A HVG szerint idősebb Ruzsa Csabára, a megyei kórházigazgatóra egy korábbi betege hagyta az ingatlant.) A város kereskedelmi szálláshelyeinek jelenlegi kapacitása 6500 férőhely, ennek a 60 százaléka azonban ifjúsági szállás. A Turizmus Zrt. ezért a város 20-25 km-es körzetében is kiajánl szálláslehetőségeket. Harkány és Villány wellness- és borturisztikai szolgáltatásai egyébként is népszerűek, a KSH adatai szerint Harkányban 2009 első fél évében sem csökkent a vendégek száma. Az autópálya tavaszra minden valószínűség szerint elkészül; a vonattal érkező a naponta közlekedő Pécs-Bécs járatot veheti igénybe, és akár egy 2+2 napos Budapest-Pécs túrára is befizethet. A külföldiek eddigi 20-25 százalékos arányának növekedése mellett is belföldről várják a turisták zömét: a Turizmus Zrt. éves szinten egymillió napi látogatót remél.
(A szerző könyve a Pécs2010-ről tavasszal jelenik meg.)
