Somlyódy Nóra

Évtizedek óta az első igazgató, aki a múzeumi szférán kívülről érkezett. Még a ciklus felénél sem jár, de a sajtó jó ideje a múzeumügy első számú sikerembereként szólaltatja meg. Magyar múzeumot még sosem látogattak annyian, mint most a Szépművészetit, Baán tevékenysége mégis megosztja a szakmát.

Múlt heti lapszámunkban interjút közöltünk Kis Péter építészszel, abban a hiszemben, hogy a budavári Szent György téren díszelgő csonka épület újjátervezőjét kérdeztük (Egy lelkesítő ház, Magyar Narancs, 2007. október 25.). Alighanem tévedtünk: naiv feltételezés volt csupán, hogy az erre szánt ötmilliárd uniós forintot a legutóbbi tervpályázat nyertes terve alapján költik majd el.

A második világháború óta áll a budai várban, a Szent György téren az egykori Honvéd Főparancsnokság torzója. A rendszerváltás óta minden kormány megpróbálta ezt a történelmi kirakatot berendezni vagy legalább kipucolni. Most tízmilliárd forint került uniós forrásból a rom és a tágabb környezet rehabilitálására.

Föllélegezhetnek azok a környékbeli lakosok, illetve piaci árusok, akik az elmúlt hónapokban fölléptek a Hunyadi tér rekonstrukciója címén meghirdetett program ellen. A köz számára rendkívül előnytelen szerződéstől a héten minden valószínűség szerint eláll a terézvárosi önkormányzat és partnere, az Amelus Kft.

Van egy közepes méretű német város, amelynek minden ötödik évben szembe kell néznie a kulturális főváros jelenséggel. Elkényeztetett helyzet, mert a világ legnagyobb kortárs képzőművészeti kiállítását, a Documentát, ha cigány gyerekek potyognak az égből, akkor is Kasselben és kis d-vel rendezik meg (annak dacára, hogy minden valamirevaló magyar korrektor nagy D-re javítja ki).

Augusztus 30-án váratlanul felmentették az Iparművészeti Múzeum (IMM) főigazgatóját, Takács Imrét és gazdasági vezetőjét, Zádor Tamást. Az egy héttel később kiszivárgott minisztériumi indoklás távolról sem ad kielégítő magyarázatot arra, miért kellett menni mindkettejüknek.

53 éves, de még mindig csak a legígéretesebb építészek között tartják számon. Jó helyezéseket ér el pályázatokon, néha nyer is, de ritkán jut el a kivitelezésig. Amikor a kormányzati negyedre kiírt pályázat eredményhirdetésén elhangzott a nyertesek neve (az övé mellett a japán Kengo Kumáé és a minusplus irodáé), a beváltható ígéretnek is szólt a taps.

A fővárosi MSZP legbefolyásosabb személyisége. Nincs tíz éve, hogy belépett a pártba, s tavaly ilyenkor még egy volt az országgyűlési képviselők közül - legfeljebb szívós háttérmunkájáról ismerték. A Naranccsal két alkalommal beszélt, de ez sem volt elég, hogy széles körű üzleti és politikai kapcsolatait maradéktalanul feltérképezzük.

Mi marad szeretett fővárosunk utcáiból, tereiből és házaiból pár év múlva? A bontani sosem rest ingatlanfejlesztőket és a kerületi önkormányzatokat egyedül a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal tudja, tudta feltartóztatni. A kulturális miniszter viszont a minap cserélt: a KÖH elnöki székében Varga Kálmánt Mezős Tamás műegyetemi tanár váltotta. A "rugalmasabbnak" gondolt új elnökkel sokan az épített örökség elherdálása elleni, javarészt eredményes harc végét jósolják.

Portugál építőipari cég vásárolt üzletrészt az Öböl XI. Kft.-ben, a Kopaszi-gátat birtokló, Leisztinger Tamás érdekeltségébe tartozó cégben. A kft. tisztségviselői nem kívánták megerősíteni a hírt.

Az idei Velencei Képzőművészeti Biennále újabb kísérletet tett arra, hogy túllépjen a százéves alapokon, vagyis felülemelkedjék a képzőművészet nemzeti alapú tárgyalásán. Az idén az "első roma pavilon" feszegeti a határokat.

Július elsejétől a Műcsarnok és az Ernst Múzeum összevonva, nonprofit gazdasági társaságként működik tovább. Noha technikai értelemben csak újraegyesítésről van szó, a döntés gazdasági és szakmai körülményei egyelőre tisztázatlanok.