Ötmilliárd uniós forint pályázat nélkül - Romeltakarítás

  • Somlyódy Nóra
  • 2007. november 1.

Belpol

Múlt heti lapszámunkban interjút közöltünk Kis Péter építészszel, abban a hiszemben, hogy a budavári Szent György téren díszelgő csonka épület újjátervezőjét kérdeztük (Egy lelkesítő ház, Magyar Narancs, 2007. október 25.). Alighanem tévedtünk: naiv feltételezés volt csupán, hogy az erre szánt ötmilliárd uniós forintot a legutóbbi tervpályázat nyertes terve alapján költik majd el.
Múlt heti lapszámunkban interjút közöltünk Kis Péter építésszel, abban a hiszemben, hogy a budavári Szent György téren díszelgő csonka épület újjátervezőjét kérdeztük (Egy lelkesítő ház, Magyar Narancs, 2007. október 25.). Alighanem tévedtünk: naiv feltételezés volt csupán, hogy az erre szánt ötmilliárd uniós forintot a legutóbbi tervpályázat nyertes terve alapján költik majd el.

2007. július 25-én, a Várban megrendezett kormányülésen dőlt el, hogy az Új Magyarország Tervben szereplő, tízmilliárd forint költségvetésű vári rekonstrukciós program kiemelt - vagyis pályáztatást nem igénylő - projekt lehet. A projekt SZDSZ-es hátszéllel, Kóka Jánosnak és Magyar Bálintnak köszönhetően ment át (az előbbi képviselőjelöltként alulmaradt ugyan a kerületben, de beígérte a vár rekonstrukcióját, az utóbbi pedig a Fejlesztéspolitikai Irányító Testület alelnöke). A hét projektre bontott programot az Oktatási és Kulturális Minisztérium többségi tulajdonában levő, a vagyont kezelő Budavári Kht. dolgozta ki. A hét részterv közül a második világháború óta a Szent György tér és a Dísz tér között rondálló rom, a volt Honvéd Főparancsnokság (HF) jelenti a legnagyobb kihívást. Az épületnek - amit lefednének és a palota felé kibővítenének - a várat kiszolgáló turisztikai, kulturális, vendéglátó funkciót szántak.

Sietnetek jó lesz

A feladat nagyságát, presztízsét és a körülötte burjánzó vitákat mi sem szemlélteti jobban, mint a tizenhét év alatt lebonyolított három építészeti pályázat és a különböző kormányok dugába dőlt, politikai vagy kulturális hatalmi centrumot álmodó víziói (elég csak a kormányzati negyedre vagy a Nemzeti Színházra gondolnunk). A program kisebb egységei egy másik ötmilliárdos tétellé állnak össze, ezek egyebek közt a volt testőrségi lovarda és a Várbazárból felvezető vízhordó lépcső rekonstrukcióját, a vári parkok helyreállítását és a nyugati várfal revitalizálását foglalják magukba. Magyarországnak 2008. február közepéig kell bizonyítania, hogy megérdemli a pénzt: ekkorra kell előállítania a projekt minden elemére kidolgozott, engedélyezett terveket. Számoljunk vissza: még egy sima, csont nélküli engedélyezési eljárásra is legalább egy hónap kell. Sima pedig akkor lesz az eljárás, ha a terv elnyeri az engedélyező hatóságok - jelen esetben a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) és a budavári önkormányzat - tetszését. Ennek a minden kétségen felül álló tervnek tehát, tekintettel a karácsonyi szünetre, december közepéig kell elkészülnie. Azaz hat hét múlva. És ma még nincs hivatalosan felkért tervezője a Szent György térnek.

Bár voltaképpen mégiscsak van hivatalos tervezője. Kis Péter 2004-ben másodszor nyert meg erre az épületre kiírt tervpályázatot. Az akkori zsűri, melyben a tárca, a helyhatóság és a KÖH is képviseltette magát, el volt ragadtatva a tervtől. ("A tervben lévő gondolatok olyan erősek, hogy azoknak a megvalósítása ezen a helyszínen kívánatos" - fogalmazott a zárójelentés.) És biztos nem is lett volna baj, ha a terv mindenkinek egyformán tetszik. A terv és az általa generált kérdések - mennyire lehet modern egy történeti környezetbe tervezett épület?, hogy illeszkedjen anélkül, hogy archaizáló lenne?, mit szabad és mit nem a budai várban? - komoly vitát gerjesztettek az epiteszforum.hu portál fórumán, ahol már nem csak a szakma nyilvánított véleményt. De a fideszes kerületi önkormányzat számára ez a kortárs szellemiségű terv nem volt elfogadható - márpedig egy ilyen beruházás akár egy helyhatósági választást is eldönthet. A kiíró Várgondnokság Kht. (a mai Budavári Kht.) mindazonáltal megbízást adott Kiséknek a továbbtervezésre, akik ebbe a munkába bele is fogtak. Pénz és akarat hiányában azonban két évet kellett várni arra, hogy az épület sorsa továbblendüljön. Idén nyáron, a várprogram elfogadása után Kóka János informális beszélgetéseket kezdeményezett a tárgyban.

Műhelymunka

A vári Rivalda étteremben e találkákon többek között megjelent Magyar Bálint, Mezős Tamás KÖH-elnök, Szamkó Katalin (a Budavári Kht. képvisletében), Ráday Mihály műemléki szakértő, Szőke Balázs (Hiller István kabinetjének munkatársa) és maga Kis Péter. A megjelentek ötleteltek: a terv a reprezentatív, kincstárszerű vagy egy high-tech kiállítóhely irányába menjen-e tovább?

Aztán folytatás helyett idén őszszel a szocialista vezetésű OKM ragadta magához a döntést. Egy hirtelen fordulattal eldőlt, hogy nem ebben a munkában, hanem új tervben és új építészben kell gondolkodni.

Mányi Istvánt - egyebek között - a Holokauszt Múzeum, a Szépművészeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum építészeti munkálatainak tervezőjeként ismerhetjük. Több, egymástól független forrásunk szerint ő kapott megbízást a HF tervezésére - sőt, dolgozik is rajta. Mányi a Narancsnak csak annyit ismert el, hogy részt vett konzultációkon, és "jogszerű folyamatban döntés közeli állapotba jutott a dolog". De vajon hogyan lehetséges akár a megbízás, akár a "döntés közelébe" jutás egy, a közbeszerzési értékhatárt többszörösen meghaladó szolgáltatás esetében - mely szolgáltatás teljesítésén mellesleg egy másik építész dolgozik?

Ennek egyetlen törvényes, noha szépséghibás útja nyílhat: ha a kormányzat valamely, a tulajdonában levő és tervezési jogosultsággal bíró intézményre bízza a feladatot. E feltételeknek megfelel például a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat. (KÖSZ). Ez a hivatal tavaly még Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ néven futott, s fennállása óta számtalan állami műemlék - várak, kastélyok - rekonstrukcióját végezte el. Ám - feltehetőleg, mert a feladat nem rekonstrukciós munka, hiszen nem az egykor volt, a mainál háromszor nagyobb HF visszaépítésére vonatkozik, hanem voltaképpen egy új épület tervezése - a megbízást nem valamely KÖSZ-alkalmazott, hanem külsős tervező végezné, eseti szerződéssel. E húzással nemcsak időt lehet nyerni, de a meglévő terv továbbfejlesztésével vagy egy újabb tervpályázat kiírásával járó nyilvános viták is megspórolhatók. Új pályázatot egyébként akkor lehetett volna kiírni, ha az épületnek teljesen új funkciót találnak ki: ám a program változatlan maradt.

A KÖH - talán hogy mentse a menthetőt - két-három hete egy "workshop" létrejöttét kezdeményezte, melyen Mányi István és egyes "fiatal építészek" vettek volna részt. A KÖH elnöke Z. Halmágyi Juditot, a fővárosi városképvédelmi bizottság elnökét is meghívta, hogy "kövesse nyomon" a műhely alakulását. Z. Halmágyi így nyilatkozott lapunknak a szerepéről: "Próbálom elérni, hogy Kis Péternek is legyen esélye megmérettetni magát, és hogy a két tervet aztán országos zsűri vitassa meg." Hogy erre sor kerülhet-e, lapzártánkkor nem tudjuk. Mezős Tamás - aki "a vár karakteréhez, struktúrájához illő épületet" szeretne a Szent György térre, márpedig szerinte Kis Péteré nem ilyen - fontos hétfői megbeszélésekre hivatkozva nem nyilatkozott bővebben. Az OKM-ben Závecz Ferenc gazdasági szakállamtitkárig jutottunk, aki viszont csak lapzártánk utánra ígért választ a kérdéseinkre.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.