1994 óta mindegyik helyhatóságnak volt legalább egy hamvába holt felújítási kísérlete a Cziegler Győző tervei alapján, éppen száztíz évvel ezelőtt épült csarnok fölújítására. Először 1997-ben a szocialista színezetű önkormányzat jutott arra a felismerésre, hogy saját erejéből képtelen felújítani az épületet. Pályáztatásra nem gondolt, inkább százharmincmillió forintért eladta a csarnokot a Market Hall nevű piachasznosító cégnek. A Market Hall az előleget kifizette, de idővel kiderült, hogy a társaság fizetésképtelen. Közben hatalomváltás volt, és 1998-ban fideszes többségű lett az önkormányzat, amely megszabadult a Market Halltól. Visszafizette egyrészt az előleget, másrészt plusz harmincmilliót a rendezési tervekért. Az újabb választások közeledtével egy nagyobb "rekonstrukciós" csomagba gyorsan belepakolták a piacfelújítást is - a pályázatot az egyedüli induló, a Terézváros 2002 Kft. nyerte egy 645 millió forintos ajánlattal. A társaság föladata lett volna az épület fölújítása, mélygarázs építése a tér alá, cserébe pedig az övé lett volna egy ingatlan a Szondi és a Szinyei Merse utca találkozásánál.
A 2002-es választásokon megint a szocialisták kerekedtek felül, s mit sem törődve az érvényes pályázati eredménnyel, nyílt liciten meghirdették a Szinyei Merse utcai telket. (A győztes cég - mint később kiderült - a kerületben akkoriban taroló Autóker Holding érdekeltsége volt.) A Terézváros 2002 és az önkormányzat peren kívül megállapodott - a felperes hatvanmillió forinttal szállt ki -, s noha a cég továbbra is szívesen rehabilitált volna, nem talált tőkeerős partnerre. Legfőbb ideje volt tehát új piacrekonstruktőr után nézni.
2004 végén az önkormányzat választása - ismét mellőzve a nyílt versenyt - az Amelus Kft.-re esett. Az Amelusnak - mint azt az Andrássy út 21. alatti palota eladása miatt indított és első fokon elveszített per óta tudjuk - pénze igazából sosem volt, viszont egyik tulajdonosa, Mátyás László ügyvéd jóban volt a kerület vezetőivel. A szindikátusi szerződést még nyélbe ütötték (ellenjegyezte: Mátyás László), de aztán 2007 nyaráig egy szerződésmódosításon kívül nem történt semmi. Pedig az önkormányzat egyedi kiváltságokat biztosított az Amelus által a projektre létrehozott társaságnak, a százmillió forintos alaptőkéjű Európa Ház (EH) Zrt.-nek. Ha az EH felújítja a fénykorában gyönyörű, ma szomorú látványt nyújtó csarnoképületet, ötven évig maga hasznosíthatja (az első tíz évben ingyen, majd negyven évig évi tízezer forint/négyzetméterért, amely ár legfeljebb az inflációval megegyező mértékben nőhet). A felújítás önkormányzati kalkuláció szerint hárommilliárd forintba kerül - mások ezt háromszoros túlbecslésnek tartják. A csarnokban egy ellenállhatatlan ötlettől hajtva az uniós országok kultúráját, gasztronómiáját tervezték bemutatni ("az Európai Unió országainak nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek kultúráját" - fogalmaz a szerződés). Hogy e cél megvalósulhasson, az árusok többsége csak a pinceszinten, akár a korábbi ár duplájáért bérelhetett volna magának helyet, az épületben található lakások bérlőit pedig ki kellett volna költöztetni. A projektcég tulajdonába került volna a Hunyadi tér alatt megépítendő 400-420 férőhelyes mélygarázs is, valamint őt gyarapította volna a tér körüli összes kiadatlan, utcára nyíló önkormányzati helyiség vételi vagy tulajdonjoga (ennek részleteit nem taglalták). Az önkormányzat a térre vonatkozó építési jogot apportálta volna a cégbe (értékét 75 millió forintban állapították meg), és mint engedélyező hatóság egyengette volna az utat. A hitelfelvételhez a csarnoképület, valamint a mélygarázs szolgált volna fedezetül.
A piac megmentésére alakult "Kincsünk a Piac - Hunyadi tér" civil szervezet kifogásolta, hogy az önkormányzat versenyeztetés nélkül részesített előnyben egy ellenőrizhetetlen (offshore) hátterű céget. A megállapodást nem előzte meg és nem is követte egyeztetés a környéken lakókkal és az árusokkal, sőt a szerződő felek arról is elfelejtkeztek, hogy a téren egy felettébb népszerű őstermelői piac is működik. A mélygarázsépítéshez - ahogyan a korábban meghiúsult Jókai térinél és Nagymező utcainál is - fákat kellett volna kivágni, miközben a Terézvárosban kevés a zöld, és kérdéses, valóban pótolnák-e a fákat.
A Narancs elsősorban a konstrukció megtérülési mutatóira kérdezett rá az önkormányzatnál, de a válasz elmaradt - arra hivatkozva, hogy "jelentős és meghatározó változások várhatóak" a képviselő-testület október 18-i ülésén. Pedig érdekes lett volna tudni, a szerződés homályos tartalmi célozgatásait milyen vizsgálatok támasztják alá. Hogy voltak-e ilyenek vagy sem, sosem tudjuk meg, hiszen ez a (harmadik) csarnokrekonstrukciós terv is elszállt. Vajon mekkora veszteséggel? Egy jobb reményű negyedik kísérletre Verók István polgármester nemsokára javaslatot tesz.
