Sz. Bíró Zoltán

Bár Moszkva és Kijev viszonyát számos politikai feszültség terheli, a gázvitát elsősorban üzleti konfliktusnak célszerű tekintenünk. Lapzártánkkor ennek végkimenetele még kétséges: de hogy Ukrajnával előbb-utóbb valamit csinálni kell, az már most jól látszik. Sz. Bíró Zoltán

Az augusztusi "ötnapos háború" súlyos geopolitikai és energiabiztonsági következményekkel jár, s ezek leginkább Európát érintik majd. A grúziai háborúval kialakult új helyzet nem kedvez az unió egyik legfontosabb energetikai tervének, az Oroszországot elkerülő Nabucco-gázvezeték megépítésének. De nem muszáj okvetlenül megrémülnünk. Sz. Bíró Zoltán

Az orosz nagyvárosok hangulata vasárnap éjjel talán 1961 áprilisára, Gagarin kozmikus útjának lelkes fogadtatására emlékeztetett. Ennyi - csak Moszkvában legalább félmillió - őszintén elragadtatott ember saját magától ekkor mehetett ki az utcára utoljára, kezükben spontán felirattal: "Az űrbe mindenkivel!"

"Mi más úton megyünk majd!" - mondta állítólag családja előtt a 16 éves Vlagyimir Iljics, miután tudomást szerzett a cár ellen merényletet tervező bátyja, Alekszandr kivégzéséről. Ezt a mondatot évtizedeken át annak bizonyítékaként idézte a Lenin-életrajzok sora, hogy a proletariátus majdani nagy vezére már akkor elvi alapon tagadta meg az agrárszocializmust és annak taktikai eszközét, a terrort.

December 2-án ötödször tartottak parlamenti választást a Szovjetunió felbomlása után függetlenné vált Oroszországban. Mit ád isten, kiütéssel nyert a Putyin elnököt támogató Egységes Oroszország párt. Ha csak annyit tudnánk, hogy az urnák lezárta előtt három órával Csecsenföldön 94 százalékos volt a részvételi arány, míg Szentpéterváron 38, már joggal gyaníthatnánk némi svindlit. De a helyzet súlyosabb, mint képzelnénk.

Április 2-án az ukrán elnök, Viktor Juscsenko feloszlatta a Legfelsőbb Radát, és május 27-re új parlamenti választásokat írt ki. Döntését a parlamenti többség alkotmányellenes magatartásával indokolta.

Lapzártánk idején Grúzia elengedte - helyi szóhasználattal: kiutasította - azt a négy orosz tisztet, akit még a múlt héten vettek őrizetbe kémkedés vádjával a tbiliszi hatóságok. Hogy ezek után mi történik a grúz ásványvízzel, a grúz mandarinnal és néhány kisebb etnikummal a térségben, egyelőre kérdéses.

Július 10-én éjjel Ingusföldön megölték Samil Baszajevet, a csecsen terroristák egyik utolsó, még fungáló vezérét. "Vadállat volt. Nem, nem is vadállat, hanem a sátán. Még csak nem is a sátán. Nincs is rá szó" - emlékezett meg róla Ramzan Kadirov, Csecsenföld oroszbarát miniszterelnöke. És bár Kadirov maga sem egy kedves nővér, ebben nem nehéz igazat adni neki.

Az Oroszország és Ukrajna közötti látványos gázcsata nem előzmények nélküli, még akkor sem, ha a készülő viharról december utolsó napjaiig nemigen vett tudomást a világ. Arra viszont már mindenki felkapta a fejét, amikor egyes orosz funkcionáriusok a hidegháború kiújulásáról ejtettek el néhány szót. De valóban lesz-e hidegháború? Vagy csak hideg?

Március 8-án az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat emberei a Groznijhoz közeli Tolsztoj-Jürtben körbekerítették Aszlan Maszhadovot, a szakadár csecsen erők vezetőjét. A rövid akció a beszámolók szerint kora délelőtt be is fejeződött. Csecsenföld 1997 januárjában megválasztott elnöke ekkor már nem élt. A rajtaütés körülményei nem tisztázottak.

Már hónapokkal az elsõ forduló elõtt sejteni lehetett: kemény, eszközökben nem válogató harc lesz a két legkomolyabb jelölt, Viktor Janukovics és az ellenzéki erõk jelentõs részét - hathatós nyugati közvetítéssel - egyesíteni képes Viktor Juscsenko között. A választások egyik nagy tétje az volt: képes-e megõrizni hatalmát a politikai és gazdasági kulcspozíciók nagy részét uraló - három meghatározó klán, a dnyepropetrovszki, a kijevi és a donyecki kiegyezésével létrejött - koalíció, vagy az ukrán elit más csoportjai kerülnek a helyükre?

Azt az alapos vizsgálatot, amely - akár független szakértõk részvételével - feltárja a moszkvai túszdráma minden részletét, beleértve az elõzményeket és a következményeket, akkor is el kellene végezni, ha ezt még az orosz társadalom többsége sem igényli, és a politikusok között is kisebbségben vannak azok, akik szükségesnek tartják. Meg kell ezt tenni annak ellenére is, hogy aligha vitatható: a Kreml mozgástere a túszválság óráiban rendkívül szûk volt. (...) Világosan kell látnunk, hogy hol történtek csupán kommunikációs hibák, és hol másfajta tévedések. Esetleg olyanok, amelyek tanulságait rendkívül komolyan kell venni, és felelõseit, ha voltak ilyenek, meg kell büntetni. Mindezzel szembe kell nézni. Már csak azért is, mert ez nem gyengítene meg senkit - sõt csak erõsítené Oroszországot" - írtam két évvel ezelõtt, a Dubrovka utcai túszdrámát követõ napokban e lap hasábjain.