Szabó M. István

Egy mezővároshoz képest már-már a monumentalitás határát súroló állomásépületről elsőre azt gondolhatnánk, hogy a Záhony-Debrecen-Szolnok-Budapest és a Szeged-Kecskemét-Budapest vonalak találkozási pontjának irányítása megfelelő kezekben és környezetben található. Az állomást bejárva azonban világosság gyúl: nincs egészen így, ráadásul a város rühelli a vasútállomását.

Nem mondhatni, hogy a november végi nagy fogás után a hazai warez világ a Miskolci Rendõrkapitányság Gazdaságvédelmi Alosztályának nevét hallva remegni kezd a félelemtõl. A borsodi nyomozók Miskolcon és Budapesten, filmbe illõen, egy idõben foglaltak le illegális tartalmakat árusító szervereket. A legszerényebb becslések szerint is 250 millió forintot ér a 3500 DVD-nyi jogdíjmentesített film, zene, játék- és egyéb program. Igaz, a fájlcserélõkkel, valamint az ftp szerverekbõl élõk a rendszeren ütött 15 terabyte-os lyukat napokon belül elfedték.

Az utazó vidámparkos família vezetõje, Dohány Ferenc szerénytelenség nélkül állítja, hogy idehaza a legjobbak közé tartoznak. Erre a több mint 80 évnyi családi tradíció is kötelezi, no meg a félsz, hogy manapság az iparág ilyen színvonal mellett sem virágzik. Tíz éve még örök érvényûnek tûnt a szabály: a körhinták világából menet közben nincs kiszállás, ám azóta fogyni kezdett körülöttük a levegõ.

November 10-én a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elõtt a Vasutasok Szakszervezetének hat-nyolcszáz baseballsapkás demonstrátora fújta a sípot és emelgette "A vasút nem benzinkút!", a "Hozzáértõ vezetést a vasút élére!", valamint a "Dombóvár", "Miskolc Terület" feliratú transzparenseket. De a résztvevõkön kívül mindez senkit nem érdekelt. Pedig annak az igénynek a jogosságát, hogy tegyék már rendbe a vasutat, mindenki elismeri. Csakhogy a cég versenyképességéhez akár 4000 milliárd forintra is szükség lenne. Márpedig ennyije senkinek nincs. Akkor se, ha a MÁV Rt. jövõre csõdöt jelent.

A szüret közepén elmondható: a 2004-es nem lesz túl jó évjárat Tokaj-Hegyalján. A mennyiség a tavalyihoz hasonló, de a várt-remélt aszúsodás - és így a minõség is - elmaradt. A néhány hektárról szüretelõ gazdák többségét mégsem a nemes penész elterjedtsége foglalkoztatja. Inkább azon spekulálnak, valóban jó-e nekik, hogy a nyáron eredménytelenül privatizációra bocsátott Tokaj Kereskedõház Rt. az ígéretéhez híven átlépte a Rubicont, és a mennyiségi szemléletbõl a minõségi felé veszi az irányt. (A kereskedõház magánosításáról lásd: Nektárt csepegtetnének, Magyar Narancs, 2004. június 14.)

A Mozgó Világ legutóbbi számában A depresszióipar címmel megjelent tanulmányát egyesek botrányosnak, mások új kapukat döngetõen merésznek tartják. A tanulmány fõként Amerikában publikált esetekre és kutatásokra támaszkodva megkérdõjelezi az antidepresszáns gyógyszerek hatékonyságát. Az 50 éves pszichológus tíz éve a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézetének tudományos munkatársa.

A debreceni és az egri dohánygyár bezárásának az utcára tett emberek és az elmaradó iparûzési adók mellett a hazai dohánytermesztés megszûnése is a következménye lehet. Igaz ugyan, hogy a nyíregyházi feldolgozóüzem (a hazai termés 85 százalékának felvásárlója) az év elején megkötött szerzõdéseket teljesítve bizonyosan felvásárolja az idei termést, de a piac a 8 és fél ezer tonna dohány alig ötödére jelezte eddig az igényét - azt is csak szóban. Másra pedig alig használható a 4500 hektárnyi szabolcsi és nyírségi parlagföld. Százéves termelési kultúra és több mint tízezer ember megélhetése szûnhet meg ily módon.

Noha azzal Ivádon, e 420 lelkes heves megyei településen nem számol senki, hogy az Antal hadbéli Ivády Gábort valaha is új had alapítójaként jegyzik majd a történelmi családfán, a faluban "a" lakodalom három napja alatt mindenkit majd szétvetett a büszkeség: nõsült a 31 éves polgármester. Szombatra 370 vendégnek - többségében apai vagy anyai ági Ivády-rokonnak - terítettek a lakodalmi sátorban.

A Magyar Posta Rt. 2000-tõl - elõbb kísérleti jelleggel, majd tavalytól nagyban - bevezette a mobil postaszolgáltatást. A cég hosszú távon költségmegtakarítást remél attól, hogy a 600 fõ alatti kistelepülések postahivatalait bezárja. A mintegy ezer települést érintõ változást "kényessége miatt" különös körültekintéssel és alapossággal készítették elõ - állítja a projekt vezetõje. A hivatalos mérleg õt igazolja: a szolgáltatásra eddig összesen tizenhét írásbeli panasz érkezett. Ám az összkép árnyaltabb: április óta a kistelepülések tömegével nyilvánították ki nemtetszésüket az ügyben - és nem pusztán a mobilposták miatt. Van, ahol már-már tudatos falurombolást emlegetnek.

Bár az eredmény még nem ismert, szinte biztos, hogy június 14-én, az ajánlattétel napján eldõlt a Tokaj Kereskedõház Rt. sorsa. Az ÁPV Rt. annak ellenére (mások szerint: annak köszönhetõen) hirdette meg Tokaj-Hegyalja máig meghatározó "boros" cégét, hogy az állam így akár a legnagyobb aszútermelõ kimúlását s ezzel a borvidék halálát is elõsegítheti. Az új menedzsment hiába tette újra nyereségessé a céget, ha a beszállítók és a feldolgozók szimbiózisát az új tulajdonos nem tartja fenn. Igaz, akkor is nagy a baj, ha nem érkezik sürgõsen milliárdos nagyságrendû pénz a technikai és technológiai fejlesztésekre, mert enélkül nincs esély talpon maradni az EU nyitott borpiacán. Az állam felelõsségét Tokaj ügyében senki nem vitatja, az viszont nem egyértelmû, hogy ez az elmúlt tíz évre vonatkozik vagy a mostani (ki)árusításra is.