A nyíregyházi Dugonics utcába szeptember eleje óta fél 8-tól délután 4-ig megállás nélkül érkeznek az elõszárított dohánnyal megrakott teherautók. A kocsikról átlagban 200 bálányi (egyenként 25-27 kg) dohánylevél kerül az egykori fermentáló (ma: Universal Leaf Tobacco Magyarország Rt. - ULT) két futószalagjának valamelyikére. A napi tempó (4000 bála) így még éppen teljesíthetõ. A részben gépesített átvételi hely az elsõdleges raktárban van, ahol a falakat préselt dohánylevelek bekeretezett képei díszítik. A leggyengébb minõségû aljlevélre, a közepes alsóanyára és hegylevélre, valamint a legjobb minõséget adó felsõanya levelekre a falon legfeljebb a magamfajta látogató vet pillantást. Elsõként ezt a raktárhelyiséget töltik fel, ide 110 ezer bála fér. A tényleges feldolgozás (24 kategóriába osztályozás, a megrendelõ igényei szerinti összetétel kialakítása, a dohánylevelek visszanedvesítése, a kocsány eltávolításával a levéllemez tépése, a fermentálás, valamint a késztermék csomagolása) a 80 ezres határ átlépésekor indulhat el.
Az amerikai tulajdonú ULT régi, a mai technológiai igényeket már kevésbé kiszolgáló, ezért kihasználhatatlan régi raktárépületén a lábazat egy részét elõttem verik le a munkások, s bár Bittner Imre vezérigazgató állítja, hogy a javítás csak amolyan "esztétikai szépségtapasz" lesz az építményen, õ is elismeri: a dohányipar jelenlegi helyzetének ez a látvány éppen megfelel. Nyomatékosan hozzáfûzi: nem a termelõk és a cigarettagyártók között félúton található ULT-vel mint az elsõdleges feldolgozóval van gond. Sokkal inkább azzal, hogy a kapacitásukhoz (16 ezer tonna) képest éppen csak a mûködés eredményességéhez elég az idén fel-vásárolandó 8,3-8,5 ezer tonna dohány. Ennél is nagyobb baj, hogy egyelõre az sem biztos, kezelhetõ-e a debreceni dohánygyár bezárásával elõállt helyzet (az Imperial a hazai dohánytermés negyedét-ötödét szívta fel). Egerrõl nem beszélünk.
Pocahontasi örökség
Magyarországon kétféle dohány terem, mindkettõ az amerikai brand típusú cigaretták nem aromás, nem ízadó töltõdohánya. Nagyobb tételben a fõként a szárítás munkafázisában gépesítést igénylõ virginia, kisebb mennyiségben a ma is kizárólag kézimukás burley terem. Elõbbi õsét John Rolfe (nem mellékesen: a valóban élt Pocahontas férje) 1612-ben ültette el virginiai ültetvényén - megadva ezzel a típus nevét és kijelölve a nagyüzemi dohánytermesztés origóját is. A virginia nálunk 1,5-150 hektáron, helyenként nagyüzemi módszerek segítségével terem, a burleyt viszont amolyan háztáji dohányként, 0,3-2 hektáros földekrõl takarítják be.
A magyar dohány, ami az éghajlati adottságokat figyelembe véve a régióban az egyik legjobb minõségû, többnyire homokos, alacsony aranykorona-értékû földeken nõ. Ezek a parlagföldek másra igazából nem is jók, legfeljebb ha fásítani lehetne õket, azt is leginkább csak akáccal. Elvileg alma és káposzta is megteremne a homokos talajon, talán gyenge-közepes minõségû rozs is, de ezek piaca évrõl évre bizonytalan, ráadásul az átállás költségeit alig valaki tudná elõteremteni. Szabolcs és a Nyírség kistelepülései és tanyái a tradicionális dohánytermesztõ területek közé számítanak. Más jövedelmezõ munkalehetõség (legális legalábbis) errefelé nincs. A munkanélküliség aránya itt igen nagy. Ezért nem kell külön magyarázni, hogy az EU-tól érkezõ dohánytámogatás (jelenleg 32 millió euró, azaz mintegy 8 milliárd forint) miért jelenthet sokat e térségnek.
A magyar dohánytermelés aranykorában, a 70-es évek közepén évi 20 ezer tonna jó minõségû töltõdohánynak való termett meg errefelé. Ma ez - az uniós kvóta alapján - országos szinten is legfeljebb 12 355 tonna lehetne. A piac 85 százaléka felett bábáskodó ULT idei szerzõdéseit 5500 tonna virginiára és 2700 tonna burleyre kötötte. Ez alapján az idei magyar dohánytermés tízezer tonna körülire saccolható. Papp Ferenc, a megszûnés felé haladó Dohány Terméktanács elnöke mindehhez hozzáteszi: amennyiben három évig nem töltjük ki a kvótát, az EU tovább csökkenti a termelési keretet. Minthogy az unióban magasak az elõállítási költségek, az EU kiemelten támogatja a dohánytermesztést - pedig abból is túltermelés van, így a mi 12 355 tonnánk egy tollvonással akár lenullázható.
Az unió az évi 440 ezer tonnányi dohányával a világ élvonalába tartozik. Nagyjából egy súlycsoportban van a rangsor második és harmadik helyezettjével, Brazíliával és Indiával. Ám hármójuk összesített eredménye sem közelíti meg Kína 2,2 millió tonnás eredményét. A világ dohánytermésének túlnyomó részét cigarettába töltik, évente 5200 milliárd szálba. A legális magyar piac 1992-ben 26 milliárd szál volt, amihez 22 ezer tonna töltõdohányra volt szükség. Ha azóta megváltoztak is a társadalmi szokások, és eredményesnek föltételezzük a dohányzást szigorító jogszabályokat és kampányokat, akkor sem hihetõ, hogy 2001-ben 22 milliárd, 2003-ban 18, az idén pedig elõre láthatólag 15,5 milliárd szál cigarettát füstöl csak el az ország. A Vám- és Pénzügyõrség Országos Parancsnoksága (VPOP) e tekintetben hivatalos álláspontjával szemben (a csempészet 5 százalékkal emeli a mindenkori fogyasztási adatokat) a valóság inkább a Papp Ferenc által saccolt hatmilliárd szál feketén értékesített cigi felé közelít. Pontos számot senki sem tud, az azonban biztos: a termelés folyamatos csökkenése az utóbbi három évben hatezer tonna itthon termett dohány elvesztését jelentette.
Ötven hektár homoki szûz
Apagy határában Gál Mihályék az idén 50 hektáron palántáztak, kizárólag virginiát. A kívülrõl érkezõnek megfejthetetlen, hogy a játszótéri homokozóhoz hasonlítható talajon miként lehet karhosszúságú és emberi derék szélességû leveleket nevelni. A szakember szerint annyi a titok, hogy jól ültették el a palántákat, a kellõ idõben kezdték meg az öntözést, ahogyan a kacsolást, a tetejezést, a kapálásokat és a permetezéseket is. Gálnak tavaly 30 hektár is elég volt, most ugyanakkora eredményhez hússzal több kell. Ennyivel több hektár éppen plusz húsz munkást igényel. Ellenkezõ esetben hiába lenne a régóta ápolt dohányföld, a jég és fagy által többnyire elkerült napos terület, az évi 60 napnyi öntözés és az összes többi jó adottság - ha nem idõben végzik a munkákat, nincs jó termés sem.
Azért kell a nagyobb terület, mert az uniós támogatást (ami jó esetben a bevételek kétharmadát is kiteszi) a földterület nagysága alapján adják. A mennyiségi kitétel csak annyi, hogy egy hektáron legalább 20 mázsa dohány teremjen. Itt az elõzõ években kiváló minõségben is 30 mázsás átlagot produkált a föld, így hát Gál úr az idén ritkábbra palántázott, nagyobb területen.
Az EU-ban egy hektár támogatása (20 mázsás átlagtermést alapul véve) 6000 euró, amibõl idehaza a termelõ 51 százalékot kap meg. Ehhez adódik az 1400 eurós átlag felvásárlási ár, miközben az összes költség (palánta, permetezés, öntözés, napszám stb.) alaphangon 800 ezer forint (3200 euró). Egy hektár nyeresége így legfeljebb 1200 euró (300 ezer forint).
Apagy felé az idén jókor jöttek az esõk, s így az öntözést néhány nappal rövidebbre lehetett fogni. A területnek saját fúrású kútja van, de a szivattyúmotorként munkába fogott traktor napi 80 liter dízelnyi éhsége komolyan belenyúl az ember pénztárcájába. Az esõ miatti megtakarítással talán nullára kihozható az a 180 ezer forintos kár, amit a néhány hete eltûnt tíz gyors csatlakozású kútfej jelent. A dohánytermesztésnek ezen a szintjén azonban nincs idõ panaszkodásra, dolgozni kell.
Gál Mihálynak a faluban lévõ öt gépi szárítójába július 20. óta a munkások folyamatosan pakolják be az egytonnás virginiaadagokat. A gázzal fûtött szárítók elõre lát-hatólag október második hetéig folyamatosan üzemben maradnak. A termés mennyiségileg és minõségileg is jónak ígérkezik. A hat napig tartó lassú melegítés végére a megsárgult-bebarnult dohánylevelek nedvességtartalma 17 százalék körülire csökken, és a mérlegen alig 14 mázsát nyomnak. A dupla garázs méretû építményekbõl ki-kerülõ dohányt leadás elõtt még válogatni kell - ezt falubeli asszonyok végzik. Tucatnyian ülnek egy nagy asztalnál, a leveleket szín, forma és minõség alapján négyfelé szedik. Ha mindennel végeztek, jöhet a teherautó, és indul a fuvar Nyíregyházára.
Utolsó mohikánok
Nyíribronyban a 71 éves Fintor Pálné 57 éve termeszt burleyt. A takaros, fehérre vakolt kockaházon (elõtte zöldség- és virágágyások, mögötte kutyával õrzött baromfiudvar) nem látszik, hogy az asszony 23 éve özvegy. Talán csak a ház mögé bújtatott pajta állapota árulkodik az erõs férfikéz hiányáról. Közepén szûken kétemberesre vágták az ajtó nélküli bejáratot, azon túl az elhagyottnak látszó építmény nyugalmat és mindent átitató dohányillatot áraszt. Jobbra-balra egy-egy fiókban (értsd: teremben) 6-7 szinten, 600 pórén (a madzagra felfûzött dohánylevélláncot nevezik így) érik lassan a kilencmázsányi dohány. A száradó levelek alul még zöldessárgák és terebélyesek, ezek a legfrissebb törésbõl valók. Felfelé, szelemenenként (emeletenként), ahogy a nedvességük és a térfogatuk fokozatosan csökken, a sorok egyre sûrûbbre kötözöttek, s ahol a pajta teteje középre hajolva összeér, a színskála mély sötétbarnával zárul. Létrát nem használ itt senki, a rendszeres feljebb kötözést a szedriáig (ez a fõ keresztgerenda) mászva, a szelemeneken állva végzi egyszerre két ember. Az öregasszonynak nagyobbik lánya és annak férje segít. Közvetlenül a tetõ alatt a még júliusban tört, heteken belül beadható minõségûvé érõ dohány puhul. Meglepõ egy 71 éves öregasszonytól hallani, de bizonyára igaz: a legjobb kötél zimbabwei, és nem olcsó (a 300 póréra elegendõ 18 ezer forint), de legalább öt évig kitart - nem úgy, mint a szegedi rafia (kenderzsineg).
A pórékon egyenletes távolságban lógnak a levelek, melyeket elõzõleg egy kisebb lándzsának is beillõ óriástûvel böknek át, úgy húzzák fel a zsinegre. Özvegy Fintorné mutatja, hogyan kell ezt fürgén és folyamatosan végezni. "Szeretek fûzni, de a törés már nagyon fáraszt. Bele is görbültem már egészen, de az idõbe tán még jobban" - mondja. A faluban azt tartják róla: azok közé tartozik, akiknek mindegy, milyen az idõjárás, hozzák a kellõ mennyiséget és a jó minõséget.
A burleysek egymástól sosem kérnek tanácsot. Nincs miért; az átlagéletkoruk túl van a hatvanon. A fiatalabbak soknak tartják a típussal járó munkát és kevésnek a belõle realizálható jövedelmet. Aki folytatta (a faluban talán ha tízen), "amíg a napszám szûkön megvan", benne marad. Legtöbbjük annyira tudja, hogy mikor mit kell tenni a földdel és a dohánnyal, hogy sokszor a termesztést felügyelõ ULT agronómusait se várják meg, mert ha az csak két napot késik, a végén baj lehet a minõséggel.
Az egy hektáron megtermõ 20 mázsa leadható burley felvásárlási értéke durván 300 ezer forint. Ehhez az unió mezõgazdasági támogatásában kialkudott érték, 605 ezer forint, vagyis egy hektárról összesen alig több mint 900 ezer forint bevétel kalkulálható. A saját munkát nem szokták összegezni sem órában, sem napszámban, de a költségek e nélkül is meghaladják a 300 ezer forintot. A maradék nagy részét a márciustól januárig tartó folyamatos munka fizikai fenntartása viszi el. Fintornénak az idén már eszébe jutott: nem biztos, hogy a sok munka még megéri. Aztán azzal nyugtatja magát: nem neki kell a pénz, elég a nyugdíja, még ha az özvegyi is. "Én mán nem újítok házat, csak az unokákra költöm az egészet. Ameddig pluszosan jövök ki az évbõl, csinálom, utána meg úgyse lesz semmi tennivalóm" - vázolja a jövõt. ' is tudja, ha egyszer majd leáll az egésszel, bele fog betegedni.
Papp Ferenc kiszámolta: az elmúlt öt évben minden hektár dohányföldön egymillió forint veszteség volt. A dohánytermesztõk a további gürcölést csak azért vállalták, mert a kormány és az EU-csatla-kozási tárgyalások azzal hiteget-ték õket, hogy az idén május 1-jétõl az uniós termelõkkel egyforma eséllyel és egyforma mértékû támogatással termelhetnek majd.
Hat forintból milliárdok
Ma ott tartanak, hogy még a mezõgazdasági támogatásként kialkudott 51 százalék sem lesz meg. Többen csõdbe mentek már, és a termelõk nagy része évek óta forráshiányos - ez utóbbit eddig az ULT hitelei és elõfinanszírozásai, valamint a cigarettagyártók termelõket segítõ alapja úgy-ahogy orvosolta, de ha az ULT Magyarország Rt. most húzná le a rolót, Bittner Imre szerint 10 000 család azonnal tönkremenne. "Ez az év kezelhetõ, de a továbbiak eléggé zavarosak. Ha sikerül új piacot találni, és valóban évi 5 százalékkal emelkedik az uniós támogatás aránya, akkor talán meg lehet maradni" - vázolta a nem túl biztató jövõt a vezérigazgató.
A dohánytermelõk oldaláról nézve az látszik, hogy az alapanyagot elõállítónak, aki magát az ágazat legnagyobb munkaerõ-ráfordítójának és kockázati tehervállalójának tartja, alig csurran-cseppen valami. A Pénzügyminisztérium adatai szerint tavaly a cigarettagyártásból minden korábbinál több, összesen 220 milliárd forint került a költségvetésbe: 151,5 milliárd jövedéki adó, 68,5 milliárd pedig áfabefizetés formájában. Az MPPC, vagyis az "átlagcigi" ára az elmúlt öt évben 198 forintról 440-re emelkedett - miközben jelenleg a legjobb márkák dohánytartalma sem drágább 6 forintnál. Dobozonként.
Szabó M. István
