Halottak napján sem pihen a kereskedõház tolcsvai üzeme. Aki szõlõvel foglalkozik, annak természetes, hogy szüret idején a feldolgozóban nincs hétvége és nincs piros betûs ünnep sem. A kerítésen kívül, a faluba vezetõ út mindkét oldalán egymás sarkába ér a tizennyolc IFA és Belarus márkájú traktor, illetve a mögéjük akasztott, hárslevelû és furmint szõlõvel megrakott utánfutó. A munkagépek miatt a Tolcsván túli települések temetõi felé igyekvõ autók hosszú kígyóvá torlódnak, de ezzel itt senki nem törõdik. Az út szélén a sofõrök egy része csendben cigarettázik. A gazdák külön, félkörbe állva, alig hallhatóan azon morfondíroznak, hogy biztosan meglesz-e nekik a 17 cukorfok. Ha igen, a kereskedõház biztosan átveszi a szõlõt, ha nem, kezdõdhet a fejtörés, a szentségelés.
Hegyalja nem boldog
Idegeiket tovább feszíti a szóbeszéd, hogy az idén is volt már, akinek a 20 fok feletti szõlõjét átvételkor leügyeskedték 17,1-re. Ám vannak, akik azzal a léc feletti picivel is igen elégedettek lennének.
Lánczi Sándor, Tokaj-Hegyalja híres növényvédelmi szakembere öt hektárról, rövid csapra metszett tõkékrõl 80 mázsás hektáronkénti átlagot szedett, s noha a kedvezõtlen idõjárás miatt elõre tudta, hogy az idei nem lesz minõségi év, a 17-18 fokon kissé meglepõdött. Még az aszúkirály Szepsy István Király-dûlõi birtokával szomszédos részrõl sem szüretelt kimagasló cukorfokot, így azt gondolja, hogy az idén talán nem lehetett jobbat elérni. Akkor sem, ha a költségek szokatlanul magasra ugrottak, mert a peronoszpóra- és lisztharmatfertõzések veszélye miatt az átlagos 5 helyett 8-9 alkalommal kellett permetezni. Lánczi felesége szerint "csak" annyi kellett volna, hogy egy hónappal ezelõtt is olyan idõ legyen, mint most: reggelente kicsit ködös, párás, aztán az egész napi kellemes napsütés mellett alig mozgó légáramlatok. Klárika esküszik: annyi aszú lett volna, hogy egész Hegyalját szüretre rendelik. Márpedig ilyesmire csak az elõzõ évszázad legjobb szüretekor, 1972-ben volt példa. Akkor mindenkit, még a szovjet katonákat is bevetették. A csoda megismétlõdése azonban most is elmaradt, és ami helyette van, attól Hegyalja nem boldog. Láncziék hektáronként legalább 200 ezer mínusszal zárják az évet.
Tejeskocsi, mázsa- és forintmisztika
Tokaj-Hegyalján 2004-ben körülbelül 540 ezer mázsát szüretelhetnek a gazdák. Ebbõl az irdatlan mennyiségbõl a szerzõdések alapján mintegy 130 ezerre lehetne hatása a Tokaj Kereskedõháznak. Rozgonyi Sándor, az rt. felügyelõbizottságának elnöke úgy véli: ezzel együtt misztifikálják a kereskedõház szerepét. A gazdasági igazgatóként egyszer már nyugdíjba vonult szakember szerint a tokaji bor milyenségére komoly befolyása van például a Mád környékén felvásárló Promontorvin Rt.-nek, de a Hercegkúti Szövetkezetnek is. Elõbbirõl úgy hírlik, hogy sok termelõnek még a tavalyi szüreti pénz rész-leteivel is adósa, utóbbi viszont az idén csak a helyben érõ szõlõt vásárolja fel. A helyzetet tovább árnyalja, hogy fõként Abaújszántó és Tállya környékérõl az elmúlt években (fõleg, ha máshol elfagytak a szõlõk vagy rossz volt a termés) 85-100 ezer mázsa szõlõt vittek el - fõként alföldi felvásárlók. Most viszont, amikor az egész országban bõ a szõlõtermés, e vásárlók nem jelentkeznek. A kereskedõház így bármit is tenne, Tokaj-Hegyalján sok gazdának akkor sincs esélye a felvásárlási ajánlatra.
A Tokaj Kereskedõház tavaly 124 ezer mázsa szõlõt vásárolt több mint 2600 szerzõdött partnerétõl. Az idén, noha 2850-re nõtt ez a termelõi kör, a minõséghez szükséges minimum szem elõtt tartása mellett legfeljebb 80 ezer mázsa felvásárlását irányozta elõ az üzleti terv. Ráadásul az október 15-én tartott közgyûlésen az is kiderült, hogy a vezetés valójában csak alig 40 ezer mázsa 17 cukorfok feletti szõlõvel kalkulál. Végül azoknak lett igazuk, akik akkor úgy látták: a menedzsment alábecsüli az idei minõséget. A nagy mennyiségû félaszúnak köszönhetõen (félaszú akkor keletkezik, amikor a zöld rothadás csak részben megy át nemes rothadásba, és így a fürtöt nem lehet aszúra szemezni) az utolsó hetekben sok gazdánál jelentõsen emelkedett a szõlõ cukorfoka. Így nem elképzelhetetlen, hogy 60 ezer mázsa is lesz a 17 fok feletti mennyiség. Sok függ azonban az idõjárástól és attól, hogy mennyien várnak ki, akár az utolsó pillanatig, a szürettel. Persze ahol egy hónapja is csak 13 fokot mértek, ott a csodát várni sem érdemes.
November elsõ napjaira mintegy 35 ezer mázsa érkezett be a tolcsvai feldolgozóba, ebbõl 12 ezer mázsa nem érte el a kívánt minõséget. Rozgonyi Sándor úgy számol, hogy a legjobb esetben is 70 ezer mázsa szõlõ lesz a minimálisan elõírt cukorfok alatti. Rossz esetben ez akár a 95-100 ezret is elérheti. Bárhogyan is alakul, Kiss László vezérigazgató a kívánt fokot elért összes szõlõ felvásárlását garantálta, kilónként a tavalyi ár 90 százalékát jelentõ védõárért, azaz bruttó 54 forintért.
Budavári Csaba egy hektár szõlõt mûvel a Hercegkút melletti Hosszúhegyen. Rokonságával egy nap alatt leszüretelt, az eredmény: 56 mázsa szõlõ, plusz 55-60 kiló aszú. A 17 fokkal leadott szõlõbõl örül, ha nullára kijön, neki ezt jelenti az 54 forint. Álmaiban kilónként 70-75 forintot kap, a szõlõ 20 fokig érik, és hektáronként 100 mázsáig lehet terhelni a tõkét. A valóság viszont az, hogy a leadáskor éppen elõtte bontott szerzõdést egy termelõvel a kereskedõház képviselõje a rossz minõség miatt. És az illetõ örülhet, ha a termésétõl 25 forintért meg tud majd szabadulni. Ha egyáltalán.
Kivonásra váró savak
A 15-17 fok közötti mennyiséggel elvileg még lehetne kezdeni valamit. A gyengébb szõlõbõl például biztosan készíthetõ valamiféle gyenge, tájborszerû folyadék, amit ha például Zempléni asztaliként címkéznének, az egyébként már sokszor megtépázott Tokaji nevet se rontaná nagyon. Egy ilyen megoldás azonban nemcsak azért nem valószínû, mert ez a többségnek a Tokaj-Hegyalján termelt borról vallott elveit sértené, hanem azért is, mert az EU borpiacán szép és olcsó német, francia és spanyol asztali borok korlátlanul kaphatók, melyek ráadásul minõségben is magasan verik a hazaiakat.
Kiss László vezérigazgató legfeljebb 20 ezer mázsa 15-17 fok közötti szõlõ kereskedõházi átvételét tartja lehetségesnek, azt is kizárólag a jövõ évi édesbor-készítés számára. A többit a termelõi értékesítõ szervezeteken (tész) keresztül venné csak át a kereskedõház. Ezeket bérben feldolgoztatja, sûríti vagy le-pároltatja, és a költségek levonása után a tészen keresztül számolna el a termelõvel. Ezzel akár 75 ezer mázsa szõlõ is kivonható lenne a borpiacról - feltéve, ha a termelõ megelégedne a késõbb fizetett, 20 forint körüli kilonkénti árral. Ez nem sok, de legalább úgy érezhetné, hogy a kereskedõház nem hagyta teljesen magára.
A jó szõlõt el lehet rontani, de a gyenge minõségûbõl nem lehet jó bort készíteni. Ez az alapigazság számokra lefordítva azt is jelenti, hogy a 15 fok alatti szõlõbõl inkább savat, mint bort lehet kinyerni. Ilyen szõlõ tömegével van a tõkéken, de arra, hogy mi legyen vele, senkinek nincs névvel vállalható elképzelése. A finomabban fogalmazók szerint az ilyen szõlõt termelõnek el kell gondolkodnia azon, hogy a mennyiség, minõség, növényvédelem és szakszerûbb kezelés mátrixában hol helyezkedik el, és hogy mi mindenen lenne módja, ereje és legfõképpen pénze változtatni. Drasztikusabb vélemények szerint aki nem bírja a tempót, az, még ha nyomott áron is, de adja el a területét. Az egyik középbirtok szõlésze úgy látja: még egy ilyen év, és 1300-1500 hektár szõlõt kivágnak Hegyalján. Ha a közepesnél jobb területnek minõsülõ Köveshegyen 17 fokot is kevesen mérnek, számára elképzel-hetetlen, hogy mennyi lehet ez az érték Abaújszántón. Komoly prob-léma, hogy az egy-két hektáros, közepes vagy rosszabb talaj- és éghajlati adottságú parcellákon többségében most is a szocialista nagyüzemi termelés korában ültetett tõkékrõl szüretelnek, így szûk a manõverezési lehetõség. Az új klónok telepítéséhez szükséges beruházást fõként az idõsebb kistermelõk nem tudják, de már nem is akarják magukra vállalni.
A mézesebb, de kevesebbet termõ klónok tömeges elõállítására és terjesztésére kellene ráállnia a tarcali kutatóbázisnak - igaz, a privatizációra váró Tokaj Kereskedõház Rt.-bõl kiemelt bázison jelenleg csak a kõmûvesek dolgoznak, próbálnak életet lehelni az évek óta elhanyagolt épületbe. A Tokaji-hegy lábánál azt beszélik, hogy nagyobb tempó és tényleges kutatómunka csak azután várható, ha eldõl végre, hogy a minisztériumi felügyelet alá vont tokaji koronaékszernek a fõnöke Botos Ernõ lesz-e Kecskemétrõl (az agrártárca Szõlészeti és Borászati Kutató Intézetének vezetõje) vagy Magda Sándor szocialista képviselõ Gyöngyösrõl (a Szent István Egyetem fõigazgatója). Tizenöt állandó kutatóra elegendõ munka biztosan lenne a bázison.
Ordinárium és méz
Az ötvenes éveinek elejét járó Tapody Német Sándor a Tarcalon még épülõ, négycsillagos luxust ígérõ Andrássy-kúria alkalmazottja. Saját szõlõje és bora is van, sõt számára az idei szüret is "le van már tudva". Nem szabadkozik, csak kurtán közli, hogy még sincs ideje beszélgetni, mert 42 vendég jön délután megnézni az építkezést és a hét méterrel az épület alatt lévõ több száz éves pincét. Aztán amikor a borospoharak nagy része a puritán asztalon a helyére kerül, öblösen gesztikulálva annyit mégis elárul, hogy azért nincs a szõlõ miatt nagyon elkeseredve, mert bodzával is foglalkozik, és amit a szõlõ elvitt, azt a bodza visszahozta. Az Andrássy-kúria, mely négy éve a Szentkereszt-dûlõben lévõ saját 15 hektáron megtermõje mellé elõszeretettel vásárolta fel mások kiváló minõségû szõlõjét is, az idén egyetlen szemet sem vesz. Gervald László, a kúria vezetõje szerint azért nem, mert ez a szüret ordináriumot, azaz közönséges bort hoz majd. Akárcsak 1987, amikor nagy termés volt, de az aszúsodás nem indult el, vagy túl késõn jött a jó eredményhez. Ám minthogy Gervald is a hegyaljai borfilozófia követõje, mely szerint ahhoz, hogy egyszer nagy mennyiségû aszút lehessen szedni, 3-4 éven át a zöld szõlõt is szüretelni kell, bizakodó a jövõt illetõen.
Pedig most van olyan terület Tokaj-Hegyalján, ahol az idén sok aszú lehet. Ezt bizonyítja, hogy a legjobb fekvésû és adottságú dûlõkön, mint a Disznókõ, Pajzos, Oremus, Szarvas, valamint a Tarcal és a Tokaj közti területeken november elsején a további aszúsodást várva állt a szüret. Ám ha az aszúsodás helyett szürkerothadás következik be, komoly kárral kell szembenézniük a kockázatot vállalóknak. De a jó borért, úgy vélik, az idén érdemes kockáztatni. "Egyszerûen" ki kell várni a teljesen érett furmint- és hárslevelûfürtök idejét, az aszúsodást, a finom ízeket és aromákat. És ha a türelmet nem rothasztja szürkére a hirtelen lehûlés, az esõ és a fagy, akkor sokat hozhat a konyhára.
A tolcsvai Tokaj Oremus Kft. 72 hektárnyi termõterületének negyedét október végére már leszüretelték. Az itt nevelt zéta és sárgamuskotály típusok 20 cukorfok feletti átlagot hoztak. Ráadásul a zétából 15 ezer palacknak megfelelõ aszúszem már biztosan van, így az eddigi szürettel a birtokot irányító Bacsó András nagyon elégedett, de a furminttal és a hárslevelûvel õ is kivár. Az eredményben szerinte a tavalyitól picit hûvösebb, de csapadékosabb idõjárás is ludas. A minõséghez azonban a sok termést ígérõ tõkéken alapos hajtásválogatást és zöldszüretet is végeztek. Bacsó állítja: ha olyan tömeg lenne a tõkén, mint ami Tokaj-Hegyalja túlnyomó részén gyakorlat, õ legfeljebb a földre szüretelné és beszántatná a termést. Mert ha nincs minõség, nem tudja a borát eladni. Pedig az évi 300 ezer palackos forgalmat bonyolító Oremus annak ellenére nem rentábilis, hogy mára az értékesített boraik 60 százaléka Magyarországon kívül talál gazdára. Bacsó András szerint a spanyol tulajdonosnak talán 20 év múlva térülhetnek meg igazán a beruházások - akkor, ha az Oremus márkanévvel egy világhírû tokaji bornak lesz a gazdája.
Azt egyelõre senki nem tudja megmondani Tokaj-Hegyalján, hogy dédelget-e ilyesfajta álmokat a Sárazsadány feletti dombon mûködõ Szárhely-dûlõ Sárazsadány-Tokajhegyalja Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. - vagy ahogy az egyszerûség kedvéért nevezik: "az Orbán-birtok". Sõt, voltaképpen azt sem tudja-mondja senki, hogy az elõzõ kormányzati ciklus vége felé állítólag titkos kormányüléseknek is helyet adó birtok pincéjében milyen minõségû bor található. A hozzáértõk közül, aki látta, azon a véleményen van, hogy a birtok mintapéldánya lehet az új telepítésû, modern, a borkészítésben önellátásra berendezkedett területeknek. Általános vélemény, hogy az eddig a pincébe rejtett tokajival ideje lenne elõállni - feltéve persze, ha azt kereskedelmi forgalomba szánják.
Az Oremushoz hasonló, 50-100 hektáros birtoktesteken általános érvényû szabály, hogy egy tõkén legfeljebb 0,8-1 kg szõlõ teremhet, így az akár hektáronkénti 5600 tõkésre növelt sûrûség ellenére is tartható az 50-55 mázsás egészséges szõlõátlag. A Hétszõlõ, Megyer, Disznókõ, Király-udvar, Kékesi, Patricius és az Oremus, illetve Sereg Vince, Török Zoltán, Szepsy István és még néhányuk borai annak is köszönhetik, hogy mára a tokaji borpiramis csúcsára kerültek, hogy az elmúlt tíz évben összesen legalább 15 milliárd forintnyi termelõi beruházást végeztek. Ahhoz azonban, hogy a világ borainak elitjéhez tartozhassanak, a mennyiségileg a tokaji háromnegyedét kitevõ többi nedûre is áldozni kellene. A csúcs- és tucatborok között lévõ, mindenféle értelemben vett távolság elfogadható méretûvé csökkentésére jó esetben 15-20 év is rámehet. Ennyi ideje a nagyobb birtokoknak és - ha egyben marad - a Tokaj Kereskedõháznak biztos van, de hogy van-e a kistermelõnek, az erõsen kétséges.
Szabó M. István
