Amikor 2003 márciusában Szenes Zoltán lett a hadsereg vezérkari főnöke, megszakadt az a hazai katonai tradíció, hogy erre a posztra "minden körülmények között" a lövészek a legalkalmasabbak. Korábban ebben volt is némi logika, hiszen e területről volt leginkább belátható a hadsereg működésének és igényeinek egésze. Mára azonban éppen a körülmények változtak meg alapvetően. A haderő nemzetközi kötelékben működik, a szolgálat sokszor a határon túli missziókban való részvételről is szól, ráadásul alig 35 ezer főre csökkentették az állományt. Így nem lett szakmai palotaforradalom abból, hogy míg Végh Ferenc tüzér, Fodor Lajos pedig gépesített lövész volt, Szenes hadtápos és logisztikás múlttal került a legmagasabb katonai beosztásba. Ráadásul rendelkezett néhány olyan plusszal is, amit máig kevesen mondhatnak el magukról: több évet szolgált magas rangú NATO-katonaként külföldön. Szenes szakmai előélete alapján a modern katonai szakirodalomban elõírt
ideális vezető magyar prototípusa:
idegen nyelveket (orosz, angol) folyékonyan beszél, képes nemzetközi kötelékben hatékonyan dolgozni, és inkább katonai diplomatának mondható, mint harci vezetõnek.
Karrierje gyors volt, és nagy kiugrásokban sem volt hiány. A ma 54 éves altábornagy 1965 óta hivatásos katona. Huszonkét évesen főhadnagyként, hadtáptervező-szervező tisztként kezdett Tatán, 1979-ben pedig már a leningrádi Hadtáp és Közlekedési Katonai Akadémián fejezte be tanulmányait. Három évre hadtáptörzsfőnöki beosztásba került Kaposvárra, de miután 1982-85 között a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián tanult, az intézet tanára, majd 1986-tól a hadtáp tanszék vezetője lett. Öt évvel később a Magyar Honvédség hadtápellátását irányította. 1992-ben a Közgázon szakközgazdászként diplomázott, amit két évvel később közgazdasági egyetemi doktori címmel toldott meg. 1995-ben a brit vezérkari akadémia hallgatója volt Londonban. Anglia után a hazai katonai felsőoktatás feletti felügyeletet gyakoroló oktatási és tudományszervezői főosztály vezetője lett, ahol kutatásokban vett részt, és tanulmányait szakmai folyóiratok közölték. Ekkor már sokat utazott tudományos konferenciákra is külföldre, ahol tudós katonaemberként is jó társaságnak tartották. Menedzser-szemléletűnek, korszerűen tájékozottnak, ám a realitásoktól el nem rugaszkodónak jellemezték, akivel komoly szakmai kérdésekben is érdemes vitázni.
Szenes 1998 februárjától Magyarország első katonai képviselőjeként teljesített szolgálatot a NATO-ban. Dolgozott Brüsszelben, 1999-től pedig több mint három évig Nápolyban volt a NATO déli szárnyának (AFSOUTH) logisztikai főnöke. Hazatérése után, 2002 júliusa és 2003 februárja között a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója volt, 2003 márciusától pedig altábornagyi rangban a Honvéd Vezérkar főnöke lett.
A vezérkari főnöki megbízással ismerői szerint még az idén karácsonykor is 2006-ig számolt, noha azt több informátor is megjegyezte, hogy Szenesnek korábban nem tapasztalt elszólásai voltak fásultságáról és fáradtságáról. A vele készült interjúkból rendre az olvas-ható ki, hogy szerinte a NATO-ban sereghajtónak számító magyar honvédséget 2006-ra sikerülhet pályára állítania; mégpedig olyanra, amivel az állomány felszereltségben, képességben és tudásban is közelíthet a NATO-standardokhoz. Sok olyan ötlete volt azonban, amelyek a jelenlegi körülmények között (pénz, paripa, fegyver)
megvalósíthatatlannak bizonyultak
Az idő előrehaladtával - és főként a cikluson belüli kormányváltás után - mind világosabbá és valószínűleg nyomasztóbbá vált számára, hogy idehaza egyre inkább kőlevest, Brüsszelben pedig legalábbis zsíros gulyást szeretnének vele készíttetni a magyar haderőből. Minden megszorítás ellenére Szenes következetesen tartotta magát ahhoz, hogy a hadsereg átszervezése előremutató legyen, így voltaképpen ő képviselte a miniszter elvárásait, akinek viszont a HM bürokráciája időről időre keresztbe tett. A költségvetés elfogadása után nyilvánvalóvá vált: az idén az ígértnél mintegy 55 milliárddal kevesebb pénzt kap a tárca, így a 2012-ig szinte fillérre kiszámolt védelmi fejlesztési ütemet nem lehet tartani. Ebben a helyzetben a vezérkari főnök valószínűleg fölmérte, hogy felesleges tovább harcolnia. Amiért jött (védelmi felülvizsgálat levezénylése, önkéntes haderő felállítása), abból a lehető legtöbbet megvalósította; és többre nem is igen lesz lehetősége.
A vezérkari főnök lemondásának okai között minden bizonnyal nem az iraki misszióból hazatérő katonák kérdésében elfoglalt, akár politikainak is olvasható álláspontja volt a legfontosabb, hogy ti. képtelenség december 31-ig hazatelepíteni őket technikástul, mindenestül (a felszerelés még mindig nincs itthon). De még csak nem is a kormány által Iraknak sebtében felajánlott 77 darab T-72-es harckocsihoz szükséges 50 fős kiképzőegység körüli vita volt a legfontosabb. Az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy nem tartotta a hadsereg számára előremutatónak, hogy a jelenlegi HM és a vezérkari állomány viszonyában az új közigazgatási államtitkár irányvonala érvényesüljön. Igaz ugyan, hogy a sokat emlegetett civil kontroll szempontjából az a jó, ha a hierarchiában a vezérkari fõnököt az államtitkár alá sorolják be, ám a probléma nem is az elvből adódhatott. Forrásaink egybehangzó véleménye szerint Szenes tudja és elfogadja a helyét a hierarchiában, ráadásul megkérdőjelezhetetlen tényként kezeli, hogy egy demokráciában a hadsereg civil irányítású minisztériumi vezetés alá kell hogy tartozzon. Annak, hogy a vezérkari főnök a közigazgatási hierarchiában a mellérendeltségi viszonyból alárendeltségi viszonyba kerül a közigazgatási államtitkárral szemben, elvileg az a következménye, hogy a minisztérium és a Honvéd Vezérkar egységesebb képet mutat. Kérdés azonban, hogy a korábbi viszony miatt párhuzamosan létező posztokból kiket fognak felállítani és elküldeni. Szenes távozásával a minisztériumi apparátus pozíciója tűnik biztosabbnak. Szakértők szerint ez azért sajnálatos, mert az éppen csak kiépített vezérkari hierarchia - jelentős részben éppen Szenes káderpolitikájának köszönhetően, amely a fiatal, szakterületeken kompetens, nyelveket tudó emberek helyzetbe hozását preferálta - felfogásában közelebb áll a NATO-ban elvártakhoz, mint a minisztériumi mentalitás. Ergo - vallják a hozzáértők -, ha az integrációval a HM bürokráciája kerül túlsúlyba, visszalépünk a haderőreformban.
Információink szerint az altábornagyot Fapál László (az új közigazgatási államtitkár) és a HM vezetése meglepte azzal a hirtelen támadt új lendülettel és vehemenciával, amivel bejelentették: a vezérkari főnök a közigazgatási államtitkár alá fog tartozni. Egyes vélemények szerint a bejelentés és az elán abból fakad, hogy a miniszternek valamit még
produkálnia kell
a választásokig, mivel a sorkatonaság megszüntetésének dicsősége nem tart ki 2006-ig.
A február elsejével nyugállományba vonuló Szenesről mégsem mondható el, hogy bukott vezérkari főnökként távozik a posztjáról. Ennek oka, hogy azon kevesek közé tartozik a hadseregben, akinek van hová visszamennie. Nem kell nyugdíjas koráig nagykövetként vagy attaséként elhelyezni valahol, ráadásul túl képzett és okos ahhoz, hogy kikerüljön a rendszerből. A lemondásakor az MTI-nek adott szűkszavú nyilatkozata alapján valószínűsíthető, hogy ezt ő is így gondolja. Van olyan szegmense a magyar honvédelmi képzésnek, ami reformra, netán forradalmi átalakításra vár. Ilyen korábbi munkahelye, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem is. A felsőoktatásban különleges helyen álló intézmény eleddig sem színvonalban, sem tudományos értékben nem ütötte meg a NATO-kívánalmakat, ráadásul a kis létszámú hadsereg képzési igényeit sem tudja kielégíteni. Amennyiben a már 80 éven túli Szabó Miklós akadémikust 2007-tõl Szenes követi a rektori székben, a szakértők szerint a honvédség képzési reformját biztosan képes lesz végrehajtani.
Szabó M. István
