A csitári hegyek alá kanyargunk a postászöld színû szolgálati Skodával. Pavlokin Tibor balassagyarmati postavezetõ és Grózsmik István projektvezetõ-helyettes útközben nem beszél. Majd, ha megállunk - mondják. A Csitár-Nógrádgárdony-Illiny-Csesztve mobiljárat nyomában haladunk; nincs engedély arra, hogy munkavégzés közben együtt utazzam a mobilpostással, a rimóci Galcsik Istvánnéval.
Gyakorlat
A nógrádgárdonyi megyei tüdõgyógyintézet parkolójában, a számára kijelölt fix ponton érjük utol a fehér Fabia kombit. Éppen egy középkorú férfi próbál kiegyenesedni derekát tapogatva, miután törzsével kitolatott az anyósülés felõli ablakból. A szanatórium lakója valamilyen politikai napilapot szeretett volna, de csak Blikk van. "A semminél ez is jobb" - mondja, s elindul vissza.
Galcsikné Gyöngyi a postavezetõt ismeri, hisz a fõnöke, Grózsmik pedig itt és most a fõnökének a fõnöke. Mindketten biztatnak: kérdezzek nyugodtan bármit, aztán megállnak a motorháztetõnél. Nem csoda, hogy a vezetõülésben mereven ül a postáskisasszony, ahonnan szûkszavúan és kimérten válaszol, miközben néha Pavlokinra, néha Grózsmikra sandít.
Korábban állandó helyettes volt (vagyis mindennap mást, máshol helyettesített a balassagyarmati postához tartozó, Váctól Szécsényig tartó körzet 46 települése valamelyikén), érthetõ, hogy akkor is vállalta ezt a munkát, ha három embert váltott ki vele. A Csesztvén, Csitáron mûködõ postahivatal és a településekre szállító postajárat tavaly június óta az övé. Munkája a korábbiaknál izgalmasabb és kiszámíthatatlanabb lett, még ha a falvak lakóit jellemzõ idegenkedést és visszautasítást mára az el- és befogadás váltotta föl. Eleinte a házszámokkal is birkózott, mert azok - afféle regionális sajátosságként - nem feltétlenül követik lineárisan az emelkedõ vagy csökkenõ, páros vagy páratlan oldali tendenciákat.
A menetrendben leírttól (10.36- 10.41) ma is jóval többet kell itt, a tüdõgondozó elõtt állnia, mert a bankkártyás POS terminált szinte minden érkezõ használja, többen pedig csekket is lobogtatnak. Egy kismama levelet ad fel; hiába van a borítékon bélyeg s 50 méterre, a vegyesbolt falán postaláda, a postásban nagyobb a bizodalom. Talán fél órát beszélgetünk megszakításokkal. Üléspróbázhatok, bizonyosságot kapok, hogy ez a kocsi mindenben valódi postaként mûködik, meghallgatom a Family Frostéra hajazó dallamkürtöt is, amivel a lakóknak az érkezését jelzi. A kocsibiztonság azonban tabu: bemondásra kell elhinnem, hogy a Fabia "minden szükségessel" felszerelt, ráadásul a felkészítés arra is kiterjed, hogy hol a határ, amikor vészhelyzetben a postásnak már nem éri meg ellenállni.
Galcsik Istvánnénak eddig egyszer volt csak nagy csomagja, Csesztvére vitte a 20 kilós autóalkatrészt; legtöbbször csak alig maréknyi a posta egy-egy faluba. Abból is a legtöbbje a polgármesternek, az óvodának vagy - ha van - a boltnak és a vállalkozásoknak szól. Miután többször is az órájára néz, közli: ma sem ötkor fog végezni, de nem ideges. Szerinte látnom kéne, mi van a nyugdíjfizetések napján, de a fõnökére nézve elharapja a mondatot. Végül kiböki: törik vagy szakad, az adott napon minden nyugdíjat ki kell vinni. "Az érintettek egy évre elõre tudják a nyugdíj-kézbesítési napokat, a felesleges indulatok elkerülése végett sosem lehet csúszni. Ez a szabály" - erõsíti meg alkalmazottját a postavezetõ.
A palóc fõváros, Balassagyarmat környékét ismertetõ legfrissebb térképek Csitáron a templom, a polgármesteri hivatal és a focipálya mellett jelzik a postát is - pedig a lényegében egyetlen Y alakú utcából álló, 526 lelkes faluban tavaly szeptember óta nem mûködik. A Petõfi utca elején lakó Mészáros Tiborné nagy bajnak tartja ezt, mert manapság a "postás napokon", amikor csekkeket, biztosítást vagy telefonszámlát kell fizetni, a mobilkocsi érkezése szabja meg az idõbeosztását. Márpedig gyakran elõfordul, hogy órákat kell várni a kürtszóra, sõt olyan is nemegyszer elõfordult már, hogy hiába volt kint a kapun a piros-zöld kistábla, rajta "A Posta házhoz megy!" felirat, Gyöngyi nem jött. Ráadásul nincs is mindig bélyege, nem árul lottót, és mire ideér, eladó újságja sincs. Amíg posta mûködött a faluban, a pénztárcájába legfeljebb azok láttak bele, akik akkor éppen az épületben tartózkodtak, most meg a fél falu tudja, ha pénzt vesz fel a bankszámlájáról.
Az utca túlvégén lakó Zende Ottó felesége szerint az egész mobilposta körüli hercehurca felesleges, most már úgysem lesz másképp. A szolgáltatásokkal neki amúgy sincs gondja, ha kiteszi a táblácskát, a postás valóban házhoz is jön. Igaz, a 35 éves asszony az újságot, a lottót és a bankkártyás pénzfelvételt leginkább a városban intézi. A csekkeket viszont a mobilban szokta fizetni, bár az is elõfordult, hogy az éteri kapcsolat tranzakció közben megszakadt - igaz, a térerõ eltûnése errefelé nem szokatlan. Az õrhalmi óvodában dolgozó hölgy szerint egy kistelepülésen elfogadható kompromisszum, hogy a jobb szolgáltatásért cserébe az utcára kell menni.
Elmélet
A mobilposták bevezetéséig a hazai postahálózat lényegében a manuális távbeszélõ korszakában kialakult modell szerint mûködött. Létrehozásának egyik legfontosabb szempontja az volt, hogy minden településen legyen legalább egy távbeszélõvonal, hogy a tanácselnök és/vagy az (állat)orvos mindig elérhetõ legyen. A helyi posták ennek megfelelõen tartottak nyitva napi nyolc órában, a valódi postaforgalom voltaképpen nem is számított. Egy, a mobilprojekt elindítása elõtt végzett felmérés szerint a 600 fõ alatti településeken átlagban napi 19 közönséges és 3 ajánlott levelet adtak fel, 28 utalvánnyal és 2 takarékközvetítéssel kapcsolatos tranzakciót végeztek, valamint háromnaponta postáztak egy-egy csomagot. A kézbesítési oldal valamivel jobb (napi 80 sima és 9 ajánlott levél, 1 csomag, 20 hírlap, 29 szórólap, 13 utalványos tranzakció), de ez összességében a postai összforgalomnak mindössze 2-3 százalékát jelentette.
A távközlési és a mûsorszórási üzletágak rendszerváltás utáni kiválása megborította a klasszikus postai struktúrát. A Matáv és a Mûsorszóró Vállalat (mára: Antenna Hungária Rt.) különálló cégként az elmúlt tíz évben olimposzi magasságokba jutott, a Magyar Posta viszont lényegében egy helyben állt. A 2002-ben érkezett menedzsment több befejezhetetlen vagy feleslegesnek vélt modernizációs projektet (eurohívó, digitális rádió-távközlõ rendszer kiépítésének elõkészületei stb.) és forintmilliárdokban kifejezhetõ veszteséget örökölt elõdjétõl. Egyszerre kellett profilt tisztítani, nyereségessé válni és felkészíteni a rendszert az uniós elvárásokra. Az Európai Unió postai kézbesítési elõírásai szerint például mindenkinek házhoz kell szállítani a postai csomagját, melynek súlyhatára 20 kg. Ez a kistelepülésekre kibiciklizõ postásokkal már nem volt megoldható.
A mobilpostaprogramot megelõzõen Magyarországon 3285 postahely mûködött. A 600 fõ alatti településekre ebbõl 635 jutott, és volt 558 olyan kistelepülés is, ahol sosem mûködött ilyen hivatal. A posta felmérése szerint a hálózatnak ez a része többségében lerobbant állapotban, mûszakilag elmaradott módon mûködött, minimális rendbetételére viszont nem tudtak több milliárdot fordítani. A postacsomag házhoz kézbesítésére beszerzett új autókkal a szolgáltatás átalakíthatónak tûnt, ráadásul az egyrészt a cég jármûtartalékából csatasorba állított kocsikra akkor is szükség lett volna, ha semmiféle mobil rendszer nem épül ki.
Az elsõ négy magyarországi mozgó postahelyet még 2000-ben indították az Ormánság 22 településére (16-ban nem volt korábban sem posta). A Magyar Posta így próbálta igazolni azon elképzelését, hogy a küldemények kiszállítását végzõkre áthárítható a korábbi kis postahivatalok munkája, ha a feladatot modernebb technikával oldják meg. A kísérlet szakmailag sikert, országos elfogadottságát tekintve viszont kétes eredményt hozott. Bor Sándor, a Postahálózati Modernizációs Projekt igazgatója szerint ezért amellett, hogy valamennyi országgyûlési képviselõnek, megyei közgyûlési vezetõnek küldtek helyzetelemzést és nemzetközi összehasonlítást, majd létrehozták az önkormányzati érdekegyeztetõ fórumot, szükséges volt, hogy a leginkább érintett térségekbõl (Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén, Gyõr-Moson-Sopron, Somogy, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Tolna, Vas, Veszprém, Zala megyébõl) 150-160 önkormányzati képviselõt terepszemlére vigyenek Ausztriába (ott nem 600, hanem 2000 fõnél húzták meg a határt). Ez a bemutató sem hozott átütõ sikert, ezért a posta még egyszer nekirugaszkodott, hogy a nehéz falatot lenyomja a kistelepülések torkán.
További tíz hazai próbajárat indult, minden említett megyében egy. A 2003. június 1-jén induló pilotok párhuzamosan dolgoztak a régi postákkal, s három hónapot kaptak arra, hogy bizonyítsák: jobbak, hatékonyabbak a klasszikus módinál. A forgalmi mérleg nyelve két hónap után billent át. A posta nagyon számíthatott erre az eredményre, mert már szeptember 1-jén tömegesen állította üzembe a mozgó postahelyeket. 2003-ban 120, az idén 230 új mobilposta kezdte meg a munkáját 946 településen, 303 ezer embert elérve.
Hivatalosan nem írták elõ a postának, hogy a programmal mennyit kell megtakarítani. Az biztos viszont, hogy a 320-340 embernyi munkaerõ-karcsúsítás önmagában elenyészõ költségmegtakarítás, s az ingatlaneladásokból befolyt összeg sem túl nagy. Bor Sándor azt prognosztizálja, hogy a beruházási költségek három év alatt térülnek meg, és a harmadik évtõl több száz milliós, dinamikusan emelkedõ mértékû megtakarítás lesz kimutatható. "Errõl szól ez a történet" - mondta a projektigazgató.
Faluromboltak klubja
"Amit nálunk a posta Erzsikével csinált, az tényleg pofátlanság!" - ezzel nyit Hon László, Szebény polgármestere. A cég öt éve megvetette a volt postamesterrel a hivatal épületét annak fejében, hogy vállalkozói jogállásban legalább külsõsként maradhasson. A mobilposták bevezetésekor viszont egyszerûen felmondták a szerzõdést, Erzsike meg - ha dolgozni akart - átülhetett a postakocsiba. Most kevesebb pénzért többet dolgozhat, ráadásul az épület is a nyakán maradt. A Veméndrõl ingázó postáskisasszony mereven elzárkózik a találkozástól (talán mert úgy érzi: van még veszítenivalója), de bárki elõtt hozom fel az ügyet, mindenki a fejét csóválja. Fel nem foghatják, hogy ha vállalkozásként kifizetõdõen mûködött a dolog, akkor miért kellett ehhez hozzányúlni - pláne egy ilyen kistelepülésen, ahol egyébként is folyamatosan romlik az életminõség. A baranyai faluban, félúton a Mohács és Pécsvárad közötti dimbes-dombos vidéken, 470-en élnek, köztük 165 nyugdíjas és 35 regisztrált munkanélküli.
A Kacsa bár tulajdonosa, Mészáros Zoltánné szerint neki a változás nem rossz. Szinte a kocsmája elõtt van a "fix pont", a családi vállalkozás és saját privát számláit a házánál fizeti. "Más lett a helyzet, Erzsikének pedig most ez a dolga. Kedveljük, mert lelkiismeretes, és tudom, hogy strapás számára ez az egész, de tudomásul kell venni, hogy a munkáltató diktál" - mondja, miután percekig mentegetõzik és ötször is megígérteti velem, hogy leírom: azért sajnálja, ami a postással történt.
"Én nem tudom, hogy mi a postamobilizálások végsõ célja, mert az az ember, aki errõl hivatalosan tájékoztatott, egyedül beszélt, mint a tévé" - fakad ki a polgármesteri hivatalban Hon László. Hozzáteszi: még az is lehet, hogy az egész a posta privatizálásának elõkészítése, hiszen minden "ilyesmi" azzal kezdõdik, hogy az állam kivonul a végekrõl. Az állami szolgáltatócégek központját pedig nem érdekli, hogy ezáltal a közösségi tér a megszûnés határára kerül. A polgármesternek mint egykori III. kerületi képviselõnek van összehasonlítási alapja a nagyváros és a kistelepülés lehetõségei között, mégis meglep, amikor a posta megszüntetése és a romániai falurombolás között von párhuzamot. A bezárás szerinte már a tizedik stáció a kis falvak ellehetetlenítésében.
Április 19-én új jogszabály lépett hatályba, melynek értelmében elvileg a 600 fõ feletti településeken is be lehet vezetni a mobilszolgáltatást. Ezzel egy idõben az ország 2400, kétezres lélekszámot meg nem haladó kistelepülésének a vezetõje rövid kérdõívet kapott a Zempléni Településszövetségtõl. A 81 település civil szervezeteként mûködõ szövetség a mobilposta megítélésérõl kért tõlük véleményt. Július közepéig 731 kitöltött ív érkezett vissza: ezek szerint a települések 97 százaléka fix postát szeretne, a mobiljáratokkal csak 17 százalékuk elégedett. Véleményük nyomatékosítására 86 százalékuk akár országos demonstrációban is részt venne. A kérdõívet is jegyzõ és a postával mobilügyben perben álló Köteles László, a zempléni Komlóska polgármestere szerint nem hõbörgõ engedetlenségi mozgalmat szerveznek. Úgy véli, hogy a falu fennmaradása és a másodrendû állampolgárság kialakulásának elkerülése érdekében a kistelepüléseknek közösen kell fellépniük a központosító törekvésekkel szemben. A szervezõdésnek szerinte a törvényhozókat, az esélyegyenlõségi minisztert és az ombudsmant kellene maga mellé állítania ahhoz, hogy érvényt szerezhessen az igazának. Köteles, akárcsak a baranyai Hon László, azt állítja: a megfelelõ döntés elõmozdításához a kritikus tömeg már megvan, de radikális növekedésre lehet majd számítani, ha beigazolódik, hogy a posta a 2000 fõ alatti településeken is kizárólag mobiljáratokat kíván üzemeltetni a postahivatalok helyett.
E félelemre reagálva Bor Sándor projektigazgató azt mondta: "A Magyar Posta Rt.-nek kötelessége a postai szolgáltatások ellátásáról és minõségi követelményeirõl szóló 79/2004. (IV. 19.) számú kormányrendelet betartása is. Ennek egyes bekezdései ugyan lehetõséget adnak arra, hogy a 601 és 1000 fõ közötti településeken mobilposta is üzemelhessen, amennyiben az érintett önkormányzattal errõl szerzõdésben megállapodunk. Ám jelenleg ebben a településcsoportban további mobilposták indítása nincs napirenden."
Szabó M. István
