Szécsi Noémi
Szécsi Noémi cikkei
Szécsi Noémi: Nem és nem
Erős szíve legyen annak, aki kicsavarja az olvasó tömegek kezéből a Jókaijukat. Ez egy szent kötelék, elszakíthatatlan.
Szécsi Noémi: Nem és nem
A dolog nem kezdődött éppen ártatlanul. Az egyik újságíró megírta a másikról, hogy férfiakat zaklat, és azzal kente el a dolgot, hogy ez talán nem is igaz. Mindenesetre kiírta a nevét. Mire a sértett újságíró nyilvános helyen vonult fel családtagjaival, hogy elégtételt vegyen.
Szécsi Noémi: Nem és nem
A kultúrharc sokadik nyarán a napi hírek között tallózva olykor úgy érzem magam, mint Mindszenty bíboros az amerikai követségen: felmértem, hogy pillanatnyilag nem tudok kijutni, így hosszabb tartózkodásra rendezkedem be.
Szécsi Noémi: Nem és nem
Amikor a játszótéren ülök, sosem a telefonomat babrálom, mint némely más anyák, hanem a gyerekre figyelek, mert én már tudom, hogy milyen rövid az élet.
Szécsi Noémi: Nem és nem
Az eljárás igazságtalan és egyoldalú volt talán, de a kimért büntetés mégsem teljesen igazságtalan és valamelyest megérdemelt. Lévén 2020 májusának vége, mindezt írhatnám a trianoni békediktátumról, de én inkább Oscar Wilde ügyéről írom. Az ifjonti hév elhamvadtával lemondtam róla, hogy a komoly dolgokba belepofázzak, végül is mit értek hozzá, ez nem az a hely, nem az a kor, nem az a nagyvonalú pillanat, amikor szívesen engedik ezt azoknak, akiknek kettessel kezdődik a személyi száma, az a régi szocialista szuvenír.
Szécsi Noémi: Nem és nem
Utolsó emlékeim egyike abból a világból, amikor még vadidegen emberekkel lehetett találkozókat szervezni és nyilvános létesítmények asztalainál kávét és más italokat fogyasztani a társaságukban, a Bródy Lili unokaöccsével folytatott beszélgetés.
Mit tanultunk a 20. századi háborúkból?
Csakis a családanya gyötrő kötelességtudata bírt rá, hogy belevessem magam a Mester utcai kisbolt forgatagába egy szigorító rendelkezés utáni vasárnapon. Az összes kosár már a nálam korábban ébredőknél, így a karomba gyűjtögettem az árut, feltéve, hogy a polchoz tudtam nyomakodni.