Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem  

Egotrip

Az áldozat előjoga

Hirtelen úgy tűnt, nincs hová hátrálni, amikor néhány hete a konzervatív vélemény egyik kormánypárti orgánuma a newsfeedemen futó fizetett hirdetésben tette le a garast Nádas Péter mellett, akivel ugyan „sok mindenben nem értenek egyet”, de mégis elég nagy írónak tartják ahhoz, hogy fehér férfi létére irodalmi díjat kapjon. Lám, még ha külső szemlélő számára úgy is hatna, hogy a sajtófelület szerzőinek értékrendje a bőven adagolt juttatások hatására formálódik, ezt csak az előítéletek foglyai állíthatják – voltaképpen az univerzális és objektív „minőség” az, amely mozgatja. Szemben azokéval, akiket politikai megfontolások vezérelnek, ugye.

Kisszerű kommentárokat persze lehetne tenni, részletesen elemezve a Demeter Szilárd téeszelnöksége alatt működő kultúrkombinát termelési támogatásban részesülő alanyainak származását, kapcsolatrendszerét, témaválasztásait stb., még az is megeshet, hogy a statisztika nyelvén is testet öltene mindaz, ami sokak számára határozott benyomásként jelenik meg: igenis, a mai Magyarországon is létezik a szociokulturális kívánalmak adott csokra, amelyet az eszményi támogatotthoz társítanak, hasonlóképpen a másik univerzumhoz, ahol az számít, hogy az illető nő, esetleg nembináris, LMBTQ, vagy a nyugati világon kívülről tört be a magaskultúrába.

Azt talán Nádas Péter tudja legjobban, hogy a fentiek mindig számítottak, noha – mivel bölcs ember – joggal ódzkodott a téma mocsarában elmerülni. Az én szememben olyan ő – azért folyamodom botanikai hasonlathoz, mert az egyetlen vele folytatott beszélgetésem alkalmával az agyagos talajjal/talajon folytatott harcunk állomásait tárgyaltuk meg –, mint a kertemre boruló hatalmas, méltóságteljes tölgyfa. Olyan óriás, amely néha a kilátást is elfogja, de elképzelhetetlen nélküle a látvány, kopár és unalmas lenne az üres gyep a gaz módjára terjedő törpecserjékkel és a vaddisznók által rendszeresen kifordított, alig termő málnabokrokkal. Azt, hogy a tölgy gyökerei az idők során milliónyi büdöskepalánta számára elegendő tápanyagot szívtak magukba: hagyjuk. Alatta az avar számtalan kullancsnak nyújt remek búvóhelyet: ezt is hanyagoljuk. Lombja árnyékba borítja a tövében próbálkozó növényeket: ne foglalkozzunk most ezzel sem. Minden mellett és mindenek ellenére ez a tölgyfa pompás organizmus, kertem dísze, a helyi flóra minden privilégiumának a birtokosa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.