Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem  

Egotrip

Az áldozat előjoga

Hirtelen úgy tűnt, nincs hová hátrálni, amikor néhány hete a konzervatív vélemény egyik kormánypárti orgánuma a newsfeedemen futó fizetett hirdetésben tette le a garast Nádas Péter mellett, akivel ugyan „sok mindenben nem értenek egyet”, de mégis elég nagy írónak tartják ahhoz, hogy fehér férfi létére irodalmi díjat kapjon. Lám, még ha külső szemlélő számára úgy is hatna, hogy a sajtófelület szerzőinek értékrendje a bőven adagolt juttatások hatására formálódik, ezt csak az előítéletek foglyai állíthatják – voltaképpen az univerzális és objektív „minőség” az, amely mozgatja. Szemben azokéval, akiket politikai megfontolások vezérelnek, ugye.

Kisszerű kommentárokat persze lehetne tenni, részletesen elemezve a Demeter Szilárd téeszelnöksége alatt működő kultúrkombinát termelési támogatásban részesülő alanyainak származását, kapcsolatrendszerét, témaválasztásait stb., még az is megeshet, hogy a statisztika nyelvén is testet öltene mindaz, ami sokak számára határozott benyomásként jelenik meg: igenis, a mai Magyarországon is létezik a szociokulturális kívánalmak adott csokra, amelyet az eszményi támogatotthoz társítanak, hasonlóképpen a másik univerzumhoz, ahol az számít, hogy az illető nő, esetleg nembináris, LMBTQ, vagy a nyugati világon kívülről tört be a magaskultúrába.

Azt talán Nádas Péter tudja legjobban, hogy a fentiek mindig számítottak, noha – mivel bölcs ember – joggal ódzkodott a téma mocsarában elmerülni. Az én szememben olyan ő – azért folyamodom botanikai hasonlathoz, mert az egyetlen vele folytatott beszélgetésem alkalmával az agyagos talajjal/talajon folytatott harcunk állomásait tárgyaltuk meg –, mint a kertemre boruló hatalmas, méltóságteljes tölgyfa. Olyan óriás, amely néha a kilátást is elfogja, de elképzelhetetlen nélküle a látvány, kopár és unalmas lenne az üres gyep a gaz módjára terjedő törpecserjékkel és a vaddisznók által rendszeresen kifordított, alig termő málnabokrokkal. Azt, hogy a tölgy gyökerei az idők során milliónyi büdöskepalánta számára elegendő tápanyagot szívtak magukba: hagyjuk. Alatta az avar számtalan kullancsnak nyújt remek búvóhelyet: ezt is hanyagoljuk. Lombja árnyékba borítja a tövében próbálkozó növényeket: ne foglalkozzunk most ezzel sem. Minden mellett és mindenek ellenére ez a tölgyfa pompás organizmus, kertem dísze, a helyi flóra minden privilégiumának a birtokosa.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.