Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Közös szőnyegeink

Egotrip

Viharos hónapokat, heteket élünk. A politikáról már rég szó sincs, csak förtelmesebbnél förtelmesebb bűnökről, amelyeket az egymással szemben álló felek joggal vagy jogtalanul egymásnak tulajdonítanak. Így hát tudománypolitikáról sincs már szó.

Bizonyára boronghatnánk azon, hogy kétszáz évvel 1825 után mi lett Széchenyi szellemi művéből, ha nem lenne már jóval magasabbra lőve az ingerszintünk. A mai magyar tudomány képviselőit legfeljebb emberi és szakmai méltóságukban alázták meg, néhányukat sikerrel ellehetetlenítették, de olyan értelemben nem történt tragédia, mint az egészségügy, a gyermekvédelem vagy az oktatás elzüllesztésével. Ezek azok a területek, ugyebár, amelyek híresen „viszik a pénzt” a büdzséből, egy pénzügyminiszter sem hallott még hasznot termelő rákbetegről, gyermekotthonról vagy általános iskoláról. A tudomány azonban még olyan úri huncutság is, amelyre tiszta lelkiismerettel irányítható az agymosott szavazótömegek haragja: az innen kiszivattyúzott forrásoknak nem lesznek halálos áldozatai, élünk és dagasztjuk a sarat tovább. A kormány bürokratái dörzsölhetik a kezüket, hogy bizonyos támogatásokat saját felvevőpontjai felé irányítva, az ingatlanvagyont kisajátítva, a társadalomtudományok képviselőit fokozatosan leépítve megszabadultak a „megélhetési” tudósoktól.

De vissza az MTA200 történetszálhoz: az idén, 2025-ben a Budapest Galériában A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban címmel nyílt kiállítás, amely a maga alternatív módján emlékezik meg a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttének 200. évfordulójáról, méghozzá a női mecenatúra felől, Bicskei Éva kutatásaira alapozva. Központjában ugyanis közösségi kézimunka, egy hatalmas hímzett szőnyeg áll, amelyet 1865 és 1867 között készített 160 nő, miután az előkelő és befolyásos asszony, Bohusné Szőgyény Antónia arról értesült, hogy az épület elkészülte után nem maradt pénz berendezésre. A katolikus, protestáns és zsidó vallású, eltérő társadalmi helyzetű nők mind maguk vásárolták meg a kézimunkaboltban az „előregyártott” négyzetet meg a hozzávaló gyapjúfonalat, majd a hímzést odahaza készítették el. Végül a „projektvezetők” Bohusné lakásán dolgozták össze a részeket egy egésszé, azt kifejezendő, hogy közös politikai akaratuk a szabadságharc bukását követő dicstelen, kietlen korszak után a nemzet felemelkedése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.