Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Közös szőnyegeink

Egotrip

Viharos hónapokat, heteket élünk. A politikáról már rég szó sincs, csak förtelmesebbnél förtelmesebb bűnökről, amelyeket az egymással szemben álló felek joggal vagy jogtalanul egymásnak tulajdonítanak. Így hát tudománypolitikáról sincs már szó.

Bizonyára boronghatnánk azon, hogy kétszáz évvel 1825 után mi lett Széchenyi szellemi művéből, ha nem lenne már jóval magasabbra lőve az ingerszintünk. A mai magyar tudomány képviselőit legfeljebb emberi és szakmai méltóságukban alázták meg, néhányukat sikerrel ellehetetlenítették, de olyan értelemben nem történt tragédia, mint az egészségügy, a gyermekvédelem vagy az oktatás elzüllesztésével. Ezek azok a területek, ugyebár, amelyek híresen „viszik a pénzt” a büdzséből, egy pénzügyminiszter sem hallott még hasznot termelő rákbetegről, gyermekotthonról vagy általános iskoláról. A tudomány azonban még olyan úri huncutság is, amelyre tiszta lelkiismerettel irányítható az agymosott szavazótömegek haragja: az innen kiszivattyúzott forrásoknak nem lesznek halálos áldozatai, élünk és dagasztjuk a sarat tovább. A kormány bürokratái dörzsölhetik a kezüket, hogy bizonyos támogatásokat saját felvevőpontjai felé irányítva, az ingatlanvagyont kisajátítva, a társadalomtudományok képviselőit fokozatosan leépítve megszabadultak a „megélhetési” tudósoktól.

De vissza az MTA200 történetszálhoz: az idén, 2025-ben a Budapest Galériában A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban címmel nyílt kiállítás, amely a maga alternatív módján emlékezik meg a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttének 200. évfordulójáról, méghozzá a női mecenatúra felől, Bicskei Éva kutatásaira alapozva. Központjában ugyanis közösségi kézimunka, egy hatalmas hímzett szőnyeg áll, amelyet 1865 és 1867 között készített 160 nő, miután az előkelő és befolyásos asszony, Bohusné Szőgyény Antónia arról értesült, hogy az épület elkészülte után nem maradt pénz berendezésre. A katolikus, protestáns és zsidó vallású, eltérő társadalmi helyzetű nők mind maguk vásárolták meg a kézimunkaboltban az „előregyártott” négyzetet meg a hozzávaló gyapjúfonalat, majd a hímzést odahaza készítették el. Végül a „projektvezetők” Bohusné lakásán dolgozták össze a részeket egy egésszé, azt kifejezendő, hogy közös politikai akaratuk a szabadságharc bukását követő dicstelen, kietlen korszak után a nemzet felemelkedése.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.