Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem  

Tíz deka feminizmus

Egotrip

„És ez elvileg családbarát kormány!” – szította a hangulatot a kalauz múlt vasárnap a tömött vonaton, miután néhányan csak ott értesültek arról, hogy a MÁV orvul megszüntette a gyermeket kísérő felnőttnek járó családi kedvezményt – ez a jövőben csupán háromgyermekes családok esetében jár.

Hajlandó vagyok elismerni, hogy aki három gyerekkel a magyar államvasutakon utazik, az mindent megérdemel, nem csupán 30 százalékos menetdíjkedvezményt, de mégsem azzal zötyögtem haza, hogy a meglevő kettő mellé szülök gyorsan egy harmadikat, hogy újra a megszokott jegyárat élvezhessem. Ezt talán még a felsőbb szervek is eltúlzott reakciónak találnák, az ún. családpolitikát talán még ők sem a távolsági tömegközlekedés felől indítják. Remek lenne, ha megállna a születések soha nem látott csökkenése, az állandó elvándorlás, de a szisztematikus intézkedések és irdatlan anyagi áldozatok után lassacskán megmutatkozó eredményeket az elmúlt 14 évben csak a futballban láttunk. Sőt talán a családpolitika mellett mégoly őszintén elkötelezett államférfiak sem tudnák már a nyugati világ nőtömegeit rászorítani, hogy a terhességet, a szülést és a gyermeknevelést valamiféle könnyű, természetes, bármikor elkezdhető és tetszőlegesen ismételhető életfeladatnak tekintsék – miközben korunk megannyi testet, karriert, kiteljesedést, életszínvonalat és érzelmileg, anyagilag kiegyensúlyozott, tökéletes gyermekkort illető elvárást támaszt.

De semmi baj, gyorsan elvégzem majd a gyászmunkát az elveszett vasúti kedvezményem felett. Más ellentmondások amúgy is jobban rezgetik erkölcsi iránytűmet. Mi, magyar nők sajátos helyzetünkből adódóan először is benne élünk ebben a „családbarátságnak” nevezett, leplezetlen fenyegetésekből, ötletszerű jutalmazásokból, enyhe ferdítésekből és nyílt hazugságokból összeálló zagyvalékban, másrészt korunk szülöttei vagyunk, 21. századi európaiak, akiknek női léte az elmúlt száz év során forradalmi átalakuláson ment keresztül. Miközben állampolgárként továbbra is két lábon járó szaporítószervnek látszunk, azt is megértük, hogy a feminizmusból a fogyasztói társadalom egyik árucikke lett. Nem kizárólag a „feminist”, „feminism” feliratokra gondolok a fast fashion termékeken, amelyek úgy tíz éve jelentek meg először (mostanra kissé le is csengett ez), inkább arra a jelenségre, hogy a kapitalizmus és lassacskán a politika is magáévá tette a gondolatot, hogy mindenhez hozzá kell adnia legalább tíz deka feminizmust – dőreség lenne megfeledkezni a női vásárló- és szavazóerőről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.