Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem  

Tíz deka feminizmus

Egotrip

„És ez elvileg családbarát kormány!” – szította a hangulatot a kalauz múlt vasárnap a tömött vonaton, miután néhányan csak ott értesültek arról, hogy a MÁV orvul megszüntette a gyermeket kísérő felnőttnek járó családi kedvezményt – ez a jövőben csupán háromgyermekes családok esetében jár.

Hajlandó vagyok elismerni, hogy aki három gyerekkel a magyar államvasutakon utazik, az mindent megérdemel, nem csupán 30 százalékos menetdíjkedvezményt, de mégsem azzal zötyögtem haza, hogy a meglevő kettő mellé szülök gyorsan egy harmadikat, hogy újra a megszokott jegyárat élvezhessem. Ezt talán még a felsőbb szervek is eltúlzott reakciónak találnák, az ún. családpolitikát talán még ők sem a távolsági tömegközlekedés felől indítják. Remek lenne, ha megállna a születések soha nem látott csökkenése, az állandó elvándorlás, de a szisztematikus intézkedések és irdatlan anyagi áldozatok után lassacskán megmutatkozó eredményeket az elmúlt 14 évben csak a futballban láttunk. Sőt talán a családpolitika mellett mégoly őszintén elkötelezett államférfiak sem tudnák már a nyugati világ nőtömegeit rászorítani, hogy a terhességet, a szülést és a gyermeknevelést valamiféle könnyű, természetes, bármikor elkezdhető és tetszőlegesen ismételhető életfeladatnak tekintsék – miközben korunk megannyi testet, karriert, kiteljesedést, életszínvonalat és érzelmileg, anyagilag kiegyensúlyozott, tökéletes gyermekkort illető elvárást támaszt.

De semmi baj, gyorsan elvégzem majd a gyászmunkát az elveszett vasúti kedvezményem felett. Más ellentmondások amúgy is jobban rezgetik erkölcsi iránytűmet. Mi, magyar nők sajátos helyzetünkből adódóan először is benne élünk ebben a „családbarátságnak” nevezett, leplezetlen fenyegetésekből, ötletszerű jutalmazásokból, enyhe ferdítésekből és nyílt hazugságokból összeálló zagyvalékban, másrészt korunk szülöttei vagyunk, 21. századi európaiak, akiknek női léte az elmúlt száz év során forradalmi átalakuláson ment keresztül. Miközben állampolgárként továbbra is két lábon járó szaporítószervnek látszunk, azt is megértük, hogy a feminizmusból a fogyasztói társadalom egyik árucikke lett. Nem kizárólag a „feminist”, „feminism” feliratokra gondolok a fast fashion termékeken, amelyek úgy tíz éve jelentek meg először (mostanra kissé le is csengett ez), inkább arra a jelenségre, hogy a kapitalizmus és lassacskán a politika is magáévá tette a gondolatot, hogy mindenhez hozzá kell adnia legalább tíz deka feminizmust – dőreség lenne megfeledkezni a női vásárló- és szavazóerőről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.