Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Egotrip

Érdem vagy nem?

Húsz év nőtörténeti kutakodás után a mesterséges intelligencia magabiztosságával lennék képes cikket írni a nők korokon átívelő szellemi alacsonyrendűségéről, olyan mennyiségben kerültem érintkezésbe ilyen szövegekkel. Az ember az elsőnél még őszintén felháborodik, hogy miként lehetett egy jogfosztott és biológiai funkciója börtönében tartott csoportot képességek hiányával vádolni, aztán másodjára is percekig elidőzik az érveken, de a harmadik után érzelmileg úgy ellankad, mint a frontkórház ápolónője 1914 de­cem­berére. A leszakított végtagok, lőtt sebek és beszakadt koponyák mindig rémisztők, de az ezredik után mások sorsa már csak meló. Javarészt az alábbi írások alkotják ugyanis a 19. századi nőtörténet korpuszát: előlép egy önelégült közéleti férfiú, aki azt ecseteli, hogy a nők számára szerencsére nem adottak az oktatás és hivatásgyakorlás férfiakéval azonos lehetőségei, és testük sajátosságai révén nem úgy gondolkodnak, viselkednek és cselekszenek, mint a férfiak. Akik minden őket ért hátrány ellenére képesek ugyanolyan gondolkodásra, viselkedésre és cselekedetekre, azok módjával megdicsérendők, de kordában tartandók. Argumentum ad nauseam, de azért néhány még így is megmaradt a fejemben. Például Gyulai Pál minden tárgyilagosság mellett is arrogánsnak nevezhető hőzöngése a gombamód szaporodó, viszont ostobácska írónők miatt 1858-ból. Lakits Vendel budai iskolaigazgató nőiértelmiség-ellenes kirohanása A fővárosi tanítónők férjhezmeneteléről című 1880-as pamfletben. Esetleg a nemzetközi nagykutyák közül Otto Weininger Nem és jellem című, konkrétan is súlyosan nő­gyűlölő könyve.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.