Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Levél Párizsból

Egotrip

Mivel szeptember első hetébe léptünk, képtelen voltam nem észrevenni, hogy Párizsba beszökött az ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen, mikor forrongó hazámban hátramaradt családtagjaim egyáltalán nem arra irigykedtek, hogy a fény városában járok, hanem hogy 35 fok alatti hőmérsékletet élvezek, ad absurdum fázom. Én pedig a Boulevard Saint-Michel hétköznap délutáni hömpölygésében állva, a még zajló olimpiai játékok okán megemelt, négyeurós metrójegy miatti állandó gyaloglástól elfáradva, mint­egy lelkigyakorlatként elolvastam telefonomon a verset, és a Halál közelsége helyett az jutott eszembe, hogy végül is mi a fenét kezdett magával Ady Párizsban? Mármint túl a nyilvánvaló sejtéseken – ivott, Lédával héjanászolt, verseket írt – hogyan létezett ebben a metropoliszban, amely bőven túlnyúlt az általa megszokott léptékeken? A szilágysági faluban, Érmindszenten született, és a 29 éves koráig megjárt települések Zilahtól Nagyváradig aligha ismertették meg vele a nagyvárosi hangulatot. A méretben kiemelkedő Debrecen máig inkább egy szteroidinjekciókkal felpumpált falu (ha kálvinista Rómának nevezzük, azzal nem Rómát, de a kálvinizmust helyezzük meglehetősen kedvezőtlen fénybe), Nagyváradot pedig maga Ady címezte finom gúnnyal Pece-parti Párizsnak.

Ady, a kisvárosi ember, de nem provinciális szellem egyszerre volt képes érzékelni a világvárosba beáramló különféle népek hömpölygését és a nacionalizmus előretörését. Százhúsz év ide vagy oda, ebben nem változott semmi. Amit viszont a legpontosabban látott, az a mi végtelen távolságunk ettől a felszínes, de szellemdús, dekadens, ám mindig megújulni képes univerzumtól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.