Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Levél Párizsból

Egotrip

Mivel szeptember első hetébe léptünk, képtelen voltam nem észrevenni, hogy Párizsba beszökött az ősz.

Szent Mihály útján suhant nesztelen, mikor forrongó hazámban hátramaradt családtagjaim egyáltalán nem arra irigykedtek, hogy a fény városában járok, hanem hogy 35 fok alatti hőmérsékletet élvezek, ad absurdum fázom. Én pedig a Boulevard Saint-Michel hétköznap délutáni hömpölygésében állva, a még zajló olimpiai játékok okán megemelt, négyeurós metrójegy miatti állandó gyaloglástól elfáradva, mint­egy lelkigyakorlatként elolvastam telefonomon a verset, és a Halál közelsége helyett az jutott eszembe, hogy végül is mi a fenét kezdett magával Ady Párizsban? Mármint túl a nyilvánvaló sejtéseken – ivott, Lédával héjanászolt, verseket írt – hogyan létezett ebben a metropoliszban, amely bőven túlnyúlt az általa megszokott léptékeken? A szilágysági faluban, Érmindszenten született, és a 29 éves koráig megjárt települések Zilahtól Nagyváradig aligha ismertették meg vele a nagyvárosi hangulatot. A méretben kiemelkedő Debrecen máig inkább egy szteroidinjekciókkal felpumpált falu (ha kálvinista Rómának nevezzük, azzal nem Rómát, de a kálvinizmust helyezzük meglehetősen kedvezőtlen fénybe), Nagyváradot pedig maga Ady címezte finom gúnnyal Pece-parti Párizsnak.

Ady, a kisvárosi ember, de nem provinciális szellem egyszerre volt képes érzékelni a világvárosba beáramló különféle népek hömpölygését és a nacionalizmus előretörését. Százhúsz év ide vagy oda, ebben nem változott semmi. Amit viszont a legpontosabban látott, az a mi végtelen távolságunk ettől a felszínes, de szellemdús, dekadens, ám mindig megújulni képes univerzumtól.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.