Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Férfierő

Egotrip

Szédülten támolyogtam ki Földes László Hobo bábelőadásának nemzeti színházbeli premierjéről, és közben Donald Trumpra gondoltam.

Nem, a kulcsszó nem a „báb” lesz.

Még csak nem is a „nemzeti” vagy a „színház” az asszociáció alapja.

Inkább induljunk el onnan, hogy mi történik az alfahímekkel, ha megöregszenek. Középkorú nő vagyok, ami azzal jár, hogy a tesztoszteront már nem tisztelem annyira, mint amikor még én is jóval kisebb mennyiségben állítottam elő a szervezetemben. Bár talán a perimenopauzális időszak során bekövetkező hor­mon­ingadozásaimmal sem fogom olyan adagban termelni, mint amennyi egyesekben nyolcvan körül is pezseg, és újabb teljesítményekre sarkallja őket.

Jól emlékszem azokra az időkre, amikor még erejük teljében lévő férfiak voltak. Donald Trump első nejéről, a szegény megboldogult Ivana Trumpról például a Kossuth Kiadó egyik nőknek szánt havilapjában olvastam, amíg a szüleimre vártam a tanácsháza előtt parkoló autóban. A kesztyűtartóban kallódó magazin hasábjain a végsőket vergődő szovjet blokk olvasóinak adagolni kezdett bulvárhírek között taglalták azt, hogy a csehszlovák sportolónő egy amerikai ingatlanmilliomos felesége lett. Aztán hipp-hopp, már se papirosból való újság, se Ivana Trump nincs, csak két hüllőarccal maga elé meredő ember: Trump és második felesége, az ezúttal az egykori Jugoszláviából Amerikába szakadt Melania, akik éppen azt hallgatják, hogy Mariann Edgar Budde, a washingtoni egyházmegye (első női) püspöke arra kéri a második elnökségébe frissen beiktatott nagy hatalmú férfit, hogy könyörüljön a meleg identitású gyerekeken és a bevándorlókon.

Egykoron a szocializmusban a hivatásos lázadó, Hobo szintén egy elérhetetlennek látszó világról mesélt olyan emberként, aki már járt Rolling Stones-koncerten, és akinek megvan az együttes összes lemeze. Volt még zenekara, aztán voltak József Attila-, Faludy- és Jim Morrison-estjei, és szemlátomást volt morális tartása is. Most már csak a fentiekből összerakott bélyeggyűjteménye van, amelyet a másfél órás előadás alatt mutogat végig az érdeklődőknek. Nem is olvasnám ezt a szemére, sőt azt sem, hogy közben sokszor elfelejti a szöveget – az isten szerelmére, mégiscsak nyolcvanéves! Hol leszek én akkor! – de azt hiszem, itt én voltam az, aki értetlen hüllőfejjel hallgattam a „hogyan él egy csúnya lány / sorsa bánat és magány” refrénnel operáló dalt, amely egy középkori konyhalánynak öltözött marionettbábu búsongása kíséretében arra mutatott rá, hogy az időből kifutott (harmincéves) és előnytelen külsejű (egészen pontosan „csúnya”) lányok nem jutnak szexhez.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.