Bédy-Schwimmer Róza 1918 novemberétől 1919 januárjáig szolgált Károlyi Mihály kormányának berni követeként – és ezzel a világ első női nagyköveteként –, ám mielőtt bármihez komolyan hozzáfoghatott volna, hazahívták. Nem mintha teljesen fogalmatlan politikai újonc lett volna, hiszen 1913-ban társnőivel sikeres nemzetközi nőkongresszust szervezett Budapestre, az I. világháború kitörését követően részt vett a pacifista mozgalomban, és két alkalommal is találkozhatott Woodrow Wilson amerikai elnökkel. De a férfiak játszmáiban csak egy senki volt. Magyarország világháború utáni helyzetében persze a csoda is kevés lett volna a diplomáciában, hiszen a politikusnak nevelt, sok évtizedes pártharcokon edződött, szálfatermetű, elegáns, keresztény, arisztokrata férfi, gróf Apponyi Albert sem tudott olyan sokra vergődni két évvel később a trianoni béketárgyaláson. Ugyan mire ment volna bárhol az Apponyihoz hasonlóan poliglott és született szónok, de negyvenes, meglehetősen egyéni megjelenésű, cvikkeres, zsidó származású nő?
Bédy-Schwimmer saját erejéből építette fel a pályáját a nőmozgalomban – sőt ő maga volt a századfordulós nőmozgalom a Nőtisztviselők Országos Egyesülete (1897), majd a Feministák Egyesülete (1904) alapító tagjaként. Azonban a magyar politika küzdőterére lépve ugyanúgy eldobható pártfunkcionáriussá vált, mint sok más, utána érkező nő. A polgári nőmozgalom az 1919 tavaszán érkező Kun Béláéknak éppen úgy nem volt eléggé balos, ahogy korábban a szociáldemokratáknak sem, akik a női szekció szócsövében, a Nőmunkásban már a századelőn azt hangoztatták, hogy a burzsoá asszonynak és a munkásnőnek sem a sérelmei, sem a céljai nem egyeznek, a testi munkát végző lányok-asszonyok inkább férfi társaikkal élnek sorsközösségben, a középosztálybeli nő munkaképesítéséért, politikai jogaiért harcoló feministákhoz semmi közük. De a Károlyit kiszolgáló feminista politikusnő éppen elég baloldalinak bizonyult a hatalomba belovagoló Horthy, vagyis a politikai tisztogatást végző emberei számára. Sőt az amerikaiak számára is, akik szocialistát gyanítottak benne, s így 1948-ban, New Yorkban bekövetkezett haláláig megtagadták tőle az amerikai állampolgárságot. A Horthy-korszak keresztény-konzervatív nőpolitikájának motorja pedig a maga nemében rendkívül talentumos és karizmatikus Tormay Cécile írónő, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének alapítója lett, amíg magánéleti botránya visszavonulásra nem késztette a közélettől.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
