Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

De kár megvénülni!

Egotrip

– Kurva vagy vén kurva?

– Csak kurva – biztosít a férjem, miután elolvasta helyettem a rólam szóló cikk alá írt kommenteket.

– Akkor jó – biccentek, és főzöm tovább a vasárnapi ebédet.

Nem állítom, hogy könnyű lélekkel: már tényleg csak egy hajszál választ el attól, hogy vén kurva legyek, de mentálisan még nem állok rá készen. Nem azért, mert „a szívemben még tizennyolc éves süldő lány vagyok” – az elég nagy baj lenne, ha minden nyom nélkül pattant volna le rólam a számos keservesen megszerzett tapasztalat –, hanem mert riasztóan hat rám az új életszakasz, amelynek a küszöbén állok.

Tehát amíg az embert az internetes trollok csak szimplán kurvának titulálják, nyugodtan hátradőlhet, van még pár jó éve. A kurvával nincs is olyan nagy baj (mármint azon túl, hogy kurva nagy baj van vele). Bár magyarul kifejezetten pejoratív, helyenként, bizonyos kommentszekciókban, ha leereszkedően is, de egyszerűen csak nőneműek megnevezésére is használják, vagy különböző szexuális szokásokra nem utaló szóösszetételekben, vö. „hülye kurva” (a mansplaininget végző illetőt a véleményével zavaró nő) vagy „kis kurva” (valamilyen tekintetben irritáló, de feltehetőleg ifjabb korú nő). Az angolban a hasonlóan derogáló, nőket jelölő kifejezésként szolgáló „bitch” már afféle bizalmas megszólítás formájában is él a szlengben („hey, bitches!”, azaz magyarul: „idefigyeljetek, ribik”), noha ott is túlteng a negatív jelentés. És ki tudja, milyen jelentésmódosulások következnek be majd az elkövetkezendő évtizedek során, mely jelentés erősödik vagy vész el? Hiszen ha hisszük, ha nem, egykoron a ma már teljesen semleges „személy” szó is rendelkezett negatív zöngével (a „nőszemély” még őrzi ezt), ugyanis a magyar nyelv Czuczor–Fogarasi-féle értelmező szótára (1864–1872) szerint „néhutt népnyelven így nevezik a szabad életű nőket, a kéjleányokat”. Tehát a népnyelv tört fel özvegy Jókaynéból, amikor a kálvinista nagyasszony úgy emlegette fia nyolc évvel idősebb feleségét, hogy „az a vén személy”. Laborfalvi Rózának valóban volt egy törvénytelen gyermeke, de amúgy harminchárom éves, csodaszép és nagy tehetségű nő volt, a Nemzeti Színház tragikája. De 1850-ben Jókai Mór aggodalmas édesanyjának szemében még ő sem lehetett más, csak egy öreg ribanc.

Nem tudni, Róza asszonynak akkoriban a megnevezés melyik eleme fájhatott jobban, de ma a szexuális partnerek váltogatásánál az öregedés sokkal nagyobb tabu. Ugyanakkor az általános vélekedés az, hogy nehezebb VK-nak (a rövidítés feloldása az előbbiekből kikövetkeztető, nem írom le többet) lenni, mint vén f*sznak (az idősödő férfiak pejoratív elnevezése, a továbbiakban VF), hiszen a nők bizonyos kor fölött – ez régebben a negyven volt, ma már inkább az ötven – „láthatatlanná” válnak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.