Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

De kár megvénülni!

Egotrip

– Kurva vagy vén kurva?

– Csak kurva – biztosít a férjem, miután elolvasta helyettem a rólam szóló cikk alá írt kommenteket.

– Akkor jó – biccentek, és főzöm tovább a vasárnapi ebédet.

Nem állítom, hogy könnyű lélekkel: már tényleg csak egy hajszál választ el attól, hogy vén kurva legyek, de mentálisan még nem állok rá készen. Nem azért, mert „a szívemben még tizennyolc éves süldő lány vagyok” – az elég nagy baj lenne, ha minden nyom nélkül pattant volna le rólam a számos keservesen megszerzett tapasztalat –, hanem mert riasztóan hat rám az új életszakasz, amelynek a küszöbén állok.

Tehát amíg az embert az internetes trollok csak szimplán kurvának titulálják, nyugodtan hátradőlhet, van még pár jó éve. A kurvával nincs is olyan nagy baj (mármint azon túl, hogy kurva nagy baj van vele). Bár magyarul kifejezetten pejoratív, helyenként, bizonyos kommentszekciókban, ha leereszkedően is, de egyszerűen csak nőneműek megnevezésére is használják, vagy különböző szexuális szokásokra nem utaló szóösszetételekben, vö. „hülye kurva” (a mansplaininget végző illetőt a véleményével zavaró nő) vagy „kis kurva” (valamilyen tekintetben irritáló, de feltehetőleg ifjabb korú nő). Az angolban a hasonlóan derogáló, nőket jelölő kifejezésként szolgáló „bitch” már afféle bizalmas megszólítás formájában is él a szlengben („hey, bitches!”, azaz magyarul: „idefigyeljetek, ribik”), noha ott is túlteng a negatív jelentés. És ki tudja, milyen jelentésmódosulások következnek be majd az elkövetkezendő évtizedek során, mely jelentés erősödik vagy vész el? Hiszen ha hisszük, ha nem, egykoron a ma már teljesen semleges „személy” szó is rendelkezett negatív zöngével (a „nőszemély” még őrzi ezt), ugyanis a magyar nyelv Czuczor–Fogarasi-féle értelmező szótára (1864–1872) szerint „néhutt népnyelven így nevezik a szabad életű nőket, a kéjleányokat”. Tehát a népnyelv tört fel özvegy Jókaynéból, amikor a kálvinista nagyasszony úgy emlegette fia nyolc évvel idősebb feleségét, hogy „az a vén személy”. Laborfalvi Rózának valóban volt egy törvénytelen gyermeke, de amúgy harminchárom éves, csodaszép és nagy tehetségű nő volt, a Nemzeti Színház tragikája. De 1850-ben Jókai Mór aggodalmas édesanyjának szemében még ő sem lehetett más, csak egy öreg ribanc.

Nem tudni, Róza asszonynak akkoriban a megnevezés melyik eleme fájhatott jobban, de ma a szexuális partnerek váltogatásánál az öregedés sokkal nagyobb tabu. Ugyanakkor az általános vélekedés az, hogy nehezebb VK-nak (a rövidítés feloldása az előbbiekből kikövetkeztető, nem írom le többet) lenni, mint vén f*sznak (az idősödő férfiak pejoratív elnevezése, a továbbiakban VF), hiszen a nők bizonyos kor fölött – ez régebben a negyven volt, ma már inkább az ötven – „láthatatlanná” válnak.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.