Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Anyai ösztön

Egotrip

„Amikor újra egymilliárd főre esik vissza a Föld népessége, az már nem lesz rossz. Csak a kínlódás, mire addig eljutunk…” – mondja a közgazdász azzal a kíméletlen mosollyal, amely csak könyvelők, demográfusok és statisztikusok arcára ül ki, amikor számokkal zúzzák szét mások dédelgetett álmait, gondosan felépített terveit, maradék reményeit.

Az előadás, amely után beszédbe elegyedünk, a közgazdaság egy más vetületéről szólt, de valaki a „túlnépesedés” szót kimondva megnyomott egy gombot. A közgazdász a terem kijárata és a folyosó vége között felvázolja nekem, hogy a nőemancipáció, a nők oktatásába fektetett erőforrások, a nők munkapiaci térfoglalása és a kétkeresős családok kialakulása hogyan vezetett odáig, hogy jelenleg Európa egyre gyengül. De nem csupán a Nyugat hanyatlik, hiszen hamarosan Kínában és Indiában is csökkenni kezd a születésszám, miután a Föld népessége valahol 10 milliárd környékén tetőzik. A korábbi vérfagyasztó mosolyt ismét megvillantva hozzáteszi: „Az emberiség már csak Afrikában bízhat.”

„Mint mindig” – jegyzem meg kényszeredett fintorral arra célozva, hogy tanulmányaim szerint az emberiség bölcsője is ott ringott. A kutatásaim alapján pedig azt tudom, hogy a tudatlanságban és kiszolgáltatottságban tartott nőknek rendszerint tényleg nincs jobb ötletük, mint hogy sokat szüljenek és gyereket neveljenek. Ezért esik egybe az európai kultúrtörténetben a nőemancipáció első hulláma a születésszámok esésével, s indul meg a 19. század végén az ezzel kapcsolatos jajongás. Nem értek a gazdasági kérdésekhez, így hivatásomból adódóan inkább mindenféle kulturális disztópiák cikáznak a fejemben az előttünk álló „kínlódásról”: a tervszerű nemzést rendszerré tevő állam A szolgálólány meséjében, az utolsó csecsemő életéért folytatott harc Az ember gyermekében, vagy az új fajjal benépesülő Föld A majmok bolygójából. Bár őszintén szólva értelmiségi és állampolgári felelősségem teljes tudatában sem érzem teljesen magaménak a 21. század második felében tetőző problémát. Hiszen ha a magyar egészségügyi ellátás, életszínvonal és közélet úgy segít megrövidíteni az életemet, mint eddig, akkor nem lehet több hátra, mint tizenöt-húsz év ebben az utóbbi években egyre rémisztőbbé vált világban, amelyben most épp egy haldokló tirannus és egy dühös narancssárga emberke diktálják a tempót.

De lehet, hogy a világpolitika jelen eseményei már a kínlódás korai jelei?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.