Az előadás, amely után beszédbe elegyedünk, a közgazdaság egy más vetületéről szólt, de valaki a „túlnépesedés” szót kimondva megnyomott egy gombot. A közgazdász a terem kijárata és a folyosó vége között felvázolja nekem, hogy a nőemancipáció, a nők oktatásába fektetett erőforrások, a nők munkapiaci térfoglalása és a kétkeresős családok kialakulása hogyan vezetett odáig, hogy jelenleg Európa egyre gyengül. De nem csupán a Nyugat hanyatlik, hiszen hamarosan Kínában és Indiában is csökkenni kezd a születésszám, miután a Föld népessége valahol 10 milliárd környékén tetőzik. A korábbi vérfagyasztó mosolyt ismét megvillantva hozzáteszi: „Az emberiség már csak Afrikában bízhat.”
„Mint mindig” – jegyzem meg kényszeredett fintorral arra célozva, hogy tanulmányaim szerint az emberiség bölcsője is ott ringott. A kutatásaim alapján pedig azt tudom, hogy a tudatlanságban és kiszolgáltatottságban tartott nőknek rendszerint tényleg nincs jobb ötletük, mint hogy sokat szüljenek és gyereket neveljenek. Ezért esik egybe az európai kultúrtörténetben a nőemancipáció első hulláma a születésszámok esésével, s indul meg a 19. század végén az ezzel kapcsolatos jajongás. Nem értek a gazdasági kérdésekhez, így hivatásomból adódóan inkább mindenféle kulturális disztópiák cikáznak a fejemben az előttünk álló „kínlódásról”: a tervszerű nemzést rendszerré tevő állam A szolgálólány meséjében, az utolsó csecsemő életéért folytatott harc Az ember gyermekében, vagy az új fajjal benépesülő Föld A majmok bolygójából. Bár őszintén szólva értelmiségi és állampolgári felelősségem teljes tudatában sem érzem teljesen magaménak a 21. század második felében tetőző problémát. Hiszen ha a magyar egészségügyi ellátás, életszínvonal és közélet úgy segít megrövidíteni az életemet, mint eddig, akkor nem lehet több hátra, mint tizenöt-húsz év ebben az utóbbi években egyre rémisztőbbé vált világban, amelyben most épp egy haldokló tirannus és egy dühös narancssárga emberke diktálják a tempót.
De lehet, hogy a világpolitika jelen eseményei már a kínlódás korai jelei?
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!