Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Anyai ösztön

Egotrip

„Amikor újra egymilliárd főre esik vissza a Föld népessége, az már nem lesz rossz. Csak a kínlódás, mire addig eljutunk…” – mondja a közgazdász azzal a kíméletlen mosollyal, amely csak könyvelők, demográfusok és statisztikusok arcára ül ki, amikor számokkal zúzzák szét mások dédelgetett álmait, gondosan felépített terveit, maradék reményeit.

Az előadás, amely után beszédbe elegyedünk, a közgazdaság egy más vetületéről szólt, de valaki a „túlnépesedés” szót kimondva megnyomott egy gombot. A közgazdász a terem kijárata és a folyosó vége között felvázolja nekem, hogy a nőemancipáció, a nők oktatásába fektetett erőforrások, a nők munkapiaci térfoglalása és a kétkeresős családok kialakulása hogyan vezetett odáig, hogy jelenleg Európa egyre gyengül. De nem csupán a Nyugat hanyatlik, hiszen hamarosan Kínában és Indiában is csökkenni kezd a születésszám, miután a Föld népessége valahol 10 milliárd környékén tetőzik. A korábbi vérfagyasztó mosolyt ismét megvillantva hozzáteszi: „Az emberiség már csak Afrikában bízhat.”

„Mint mindig” – jegyzem meg kényszeredett fintorral arra célozva, hogy tanulmányaim szerint az emberiség bölcsője is ott ringott. A kutatásaim alapján pedig azt tudom, hogy a tudatlanságban és kiszolgáltatottságban tartott nőknek rendszerint tényleg nincs jobb ötletük, mint hogy sokat szüljenek és gyereket neveljenek. Ezért esik egybe az európai kultúrtörténetben a nőemancipáció első hulláma a születésszámok esésével, s indul meg a 19. század végén az ezzel kapcsolatos jajongás. Nem értek a gazdasági kérdésekhez, így hivatásomból adódóan inkább mindenféle kulturális disztópiák cikáznak a fejemben az előttünk álló „kínlódásról”: a tervszerű nemzést rendszerré tevő állam A szolgálólány meséjében, az utolsó csecsemő életéért folytatott harc Az ember gyermekében, vagy az új fajjal benépesülő Föld A majmok bolygójából. Bár őszintén szólva értelmiségi és állampolgári felelősségem teljes tudatában sem érzem teljesen magaménak a 21. század második felében tetőző problémát. Hiszen ha a magyar egészségügyi ellátás, életszínvonal és közélet úgy segít megrövidíteni az életemet, mint eddig, akkor nem lehet több hátra, mint tizenöt-húsz év ebben az utóbbi években egyre rémisztőbbé vált világban, amelyben most épp egy haldokló tirannus és egy dühös narancssárga emberke diktálják a tempót.

De lehet, hogy a világpolitika jelen eseményei már a kínlódás korai jelei?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.