Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem  

Egotrip

Illemtan ünnepi asztalhoz

Minden év végén a fejünkre ül az összegzés kényszere. Nekem ezeken a hasábokon persze nem a legnagyobb kattintásszámot elérő időjárás-jelentéseket („Nem fogja elhinni, mi fenyegeti a Kárpát-medence békéjét, és söpri el nyugodt hétköznapjainkat!”) vagy a közönséget legtovább izgalomban tartó celebbotrányokat kell összesítenem, hanem mondjuk valamiféle sorrendet összeállítani a legparlagibb szexista beszólásokról, a nőket érintő legálszentebb propagandahazugságokról vagy a genderháború kiemelkedő csatáiról. De – fájdalom! – nem szívesen fogadok be belőlük többet, mint amennyi létem vékony dióhéján keresztül átszüremlik, mivel már számolom a hátralévő időt.

Így karácsony táján inkább illemtani összegzésre gondoltam. Illemtankönyvet mostanság sokat olvasok, ha nem is önfejlesztési szándékkal. Elvégre még bejárónőm sincs, mit tanulhatnék abból, amikor Gömbösné Galamb Margit elmagyarázza, milyen értékben lepjük meg a hűséges cselédet karácsonyra némi ajándékkal. Persze a társalgási stílusomon még van mit csiszolni, életem során sok illetlent, alkalmatlant és bántót mondtam, fogok is, a sima, tapintatos társalgás inkább temperamentum, mint a szabályok ismeretének kérdése. Legalábbis mindig ezt mondogatom magamban, amikor elvetem a sulykot. De most felöltöm Wohl Janka vagy Kalocsa Róza merev míderét, és tanácsokat fogok osztogatni, hiszen soraikat olvasva az a benyomásom támadt, jó érzés lehet másokat kioktatni.

Új viktoriánus korban élünk. Nem kacsintottam, pedig hát persze, azért is nevezhetjük korunkat viktoriánusnak – de most arra gondolok, hogy Viktória brit királynő uralkodásának ideje alatt dívó szokások néha annak ellenére is emlékeztetnek a mieinkre, hogy végtelenül szabados társadalom vagyunk. A művelt társaságban ma is megvannak a kimondhatatlan tabuk és érinthetetlen témák, még akkor is, ha kötelezően lelkünk lemeztelenítésével és ún. „őszinteségünkkel” kérkedünk. A társas együttélés szabályainak egyik lényege, hogy illedelmes ember soha nem hozakodik elő olyan témával, ami túlságosan elevenbe vág vagy mélyre megy. Példának okáért ezért ne faggassuk az ünnepi asztalnál nemileg érett nőrokonunkat a párválasztás és reprodukció terén elért eredményeiről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.