Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem  

Egotrip

Illemtan ünnepi asztalhoz

Minden év végén a fejünkre ül az összegzés kényszere. Nekem ezeken a hasábokon persze nem a legnagyobb kattintásszámot elérő időjárás-jelentéseket („Nem fogja elhinni, mi fenyegeti a Kárpát-medence békéjét, és söpri el nyugodt hétköznapjainkat!”) vagy a közönséget legtovább izgalomban tartó celebbotrányokat kell összesítenem, hanem mondjuk valamiféle sorrendet összeállítani a legparlagibb szexista beszólásokról, a nőket érintő legálszentebb propagandahazugságokról vagy a genderháború kiemelkedő csatáiról. De – fájdalom! – nem szívesen fogadok be belőlük többet, mint amennyi létem vékony dióhéján keresztül átszüremlik, mivel már számolom a hátralévő időt.

Így karácsony táján inkább illemtani összegzésre gondoltam. Illemtankönyvet mostanság sokat olvasok, ha nem is önfejlesztési szándékkal. Elvégre még bejárónőm sincs, mit tanulhatnék abból, amikor Gömbösné Galamb Margit elmagyarázza, milyen értékben lepjük meg a hűséges cselédet karácsonyra némi ajándékkal. Persze a társalgási stílusomon még van mit csiszolni, életem során sok illetlent, alkalmatlant és bántót mondtam, fogok is, a sima, tapintatos társalgás inkább temperamentum, mint a szabályok ismeretének kérdése. Legalábbis mindig ezt mondogatom magamban, amikor elvetem a sulykot. De most felöltöm Wohl Janka vagy Kalocsa Róza merev míderét, és tanácsokat fogok osztogatni, hiszen soraikat olvasva az a benyomásom támadt, jó érzés lehet másokat kioktatni.

Új viktoriánus korban élünk. Nem kacsintottam, pedig hát persze, azért is nevezhetjük korunkat viktoriánusnak – de most arra gondolok, hogy Viktória brit királynő uralkodásának ideje alatt dívó szokások néha annak ellenére is emlékeztetnek a mieinkre, hogy végtelenül szabados társadalom vagyunk. A művelt társaságban ma is megvannak a kimondhatatlan tabuk és érinthetetlen témák, még akkor is, ha kötelezően lelkünk lemeztelenítésével és ún. „őszinteségünkkel” kérkedünk. A társas együttélés szabályainak egyik lényege, hogy illedelmes ember soha nem hozakodik elő olyan témával, ami túlságosan elevenbe vág vagy mélyre megy. Példának okáért ezért ne faggassuk az ünnepi asztalnál nemileg érett nőrokonunkat a párválasztás és reprodukció terén elért eredményeiről.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.