Minden év végén a fejünkre ül az összegzés kényszere. Nekem ezeken a hasábokon persze nem a legnagyobb kattintásszámot elérő időjárás-jelentéseket („Nem fogja elhinni, mi fenyegeti a Kárpát-medence békéjét, és söpri el nyugodt hétköznapjainkat!”) vagy a közönséget legtovább izgalomban tartó celebbotrányokat kell összesítenem, hanem mondjuk valamiféle sorrendet összeállítani a legparlagibb szexista beszólásokról, a nőket érintő legálszentebb propagandahazugságokról vagy a genderháború kiemelkedő csatáiról. De – fájdalom! – nem szívesen fogadok be belőlük többet, mint amennyi létem vékony dióhéján keresztül átszüremlik, mivel már számolom a hátralévő időt.
Így karácsony táján inkább illemtani összegzésre gondoltam. Illemtankönyvet mostanság sokat olvasok, ha nem is önfejlesztési szándékkal. Elvégre még bejárónőm sincs, mit tanulhatnék abból, amikor Gömbösné Galamb Margit elmagyarázza, milyen értékben lepjük meg a hűséges cselédet karácsonyra némi ajándékkal. Persze a társalgási stílusomon még van mit csiszolni, életem során sok illetlent, alkalmatlant és bántót mondtam, fogok is, a sima, tapintatos társalgás inkább temperamentum, mint a szabályok ismeretének kérdése. Legalábbis mindig ezt mondogatom magamban, amikor elvetem a sulykot. De most felöltöm Wohl Janka vagy Kalocsa Róza merev míderét, és tanácsokat fogok osztogatni, hiszen soraikat olvasva az a benyomásom támadt, jó érzés lehet másokat kioktatni.
Új viktoriánus korban élünk. Nem kacsintottam, pedig hát persze, azért is nevezhetjük korunkat viktoriánusnak – de most arra gondolok, hogy Viktória brit királynő uralkodásának ideje alatt dívó szokások néha annak ellenére is emlékeztetnek a mieinkre, hogy végtelenül szabados társadalom vagyunk. A művelt társaságban ma is megvannak a kimondhatatlan tabuk és érinthetetlen témák, még akkor is, ha kötelezően lelkünk lemeztelenítésével és ún. „őszinteségünkkel” kérkedünk. A társas együttélés szabályainak egyik lényege, hogy illedelmes ember soha nem hozakodik elő olyan témával, ami túlságosan elevenbe vág vagy mélyre megy. Példának okáért ezért ne faggassuk az ünnepi asztalnál nemileg érett nőrokonunkat a párválasztás és reprodukció terén elért eredményeiről.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
