Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Szólásszabadság

Egotrip

Régen történt, amikor az emberek még e-mailben leveleztek, olykor telefonáltak, és néha le is csatlakoztak a hálózatról.

Tíz éven át tanítottam kreatív írást, hiszen az operaénekeseket se Maria Callas tanítja énekelni, mert ő éppen a New York-i Metropolitanben lép fel. Én meg pont ráértem, hogy elmagyarázzam, melyek az íráshoz szükséges, a tehetséges és a tehetségtelen által egyaránt elsajátítható technikai tudnivalók, mielőtt az illető a saját hibáiból tanul. De írni aligha tudtam volna bárkit is megtanítani, különösen Évát és Tamást nem, akik már akkor is saját világuk hősei voltak, és talán éppen ezért mutattak kiemelkedő képességet az írói hivatáshoz. Amikor – nem ritkán – vitába szálltak egymással, nyilvánvaló volt, hogy a legkevésbé sem közelednek álláspontjaik, hiszen saját igazságukba vetett hitük mély és rendíthetetlen volt. Ezek persze tét nélküli, játékos évődések voltak. Éva – majdan „a Szentesi” – vállát még nem nyomta a rárótt kereszt, és Tamás – írói nevén Kötter – sem volt még a Fidesz-kormány fizetett propagandistája. Csak két erős személyiségű, bőbeszédű, elszánt aspiránst láttam bennük.

Azt aligha sejtettem, hogy 2025 júniusában majd a szólásszabadság különféle kríziseihez társítom az arcukat.

Akkoriban kettőjük közül Tamásnak voltak igazán határozott tervei. Hemingway és Bret Easton Ellis nyomdokain haladva alkotta meg novelláit, amelyek pszichopátiás lélektelensége magával ragadta a posztmodern ínyenceit. Magánvagyonából – hiszen jól pozicionált ügyvédként írói pályája indulásakor már „gemachte Mann” volt – akkora összeget szánt a marketingre, amekkorát könyvkiadók nem költenek az általuk kiadott szépirodalmi kötetekre. Ez magában foglalta az éhenkórász újságírók felsőbb kategóriás éttermi ebédeltetését is, akik aztán hírét vitték az új csillagnak: íme, ő „végre” belülről mutatja meg a gazdagok világát, nem csak irigykedve és/vagy gyűlölködve képzeleg, ahogy a magyar írók szoktak. De Tamás voltaképpen már akkor is a politika után sóvárgott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Testvér testvért

  • - turcsányi -

A hely és az idő mindent meghatároz: Szilézia fővárosában járunk, 1936-ban; történetünk két héttel a berlini olimpia előtt indul és a megnyitó napjáig tart.

Vadmacskák

  • SzSz

Kevés kellemetlenebb dolog létezik annál, mint amikor egy kapcsolatban a vágyottnál eggyel többen vannak – persze, a félrelépéseket, kettős életeket és házasságszédelgőket jól ismerjük, ha az elmúlt években feleannyi sorozat készült volna ezekből, akkor is kitehetnénk a „túltermelés” táblát.

Fiúk az úton

Stephen King mindössze 19 éves volt, amikor 1967-ben papírra vetette A hosszú menetelést. A sorshúzásos alapon kiválogatott és a gazdagság és dicsőség ígéretével halálba hajszolt fiatalemberek története jól illeszkedett a vietnámi háború vetette hosszú árnyékhoz.

Bálványok és árnyékok

Egyszerre volt festő, díszlet- és jelmeztervező, költő és performer El Kazovszkij (1948–2008), a rendszerváltás előtti és utáni évtizedek kimagasló figuratív képzőművésze, akinek a hátrahagyott életműve nem süllyedt el, a „Kazo-kultusz” ma is él.

Múzeum körúti Shaxpeare-mosó

Ez a Shakespeare-monográfia olyan 400 oldalas szakmunka, amelyet regényként is lehet olvasni. Izgalmas cselekmény, szex, horror, szerzői kikacsintások, szövegelemzés, színház- és társadalomtörténeti kontextus, igen részletes (és szintén olvasmányos) jegyzetapparátussal.