Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Szólásszabadság

Egotrip

Régen történt, amikor az emberek még e-mailben leveleztek, olykor telefonáltak, és néha le is csatlakoztak a hálózatról.

Tíz éven át tanítottam kreatív írást, hiszen az operaénekeseket se Maria Callas tanítja énekelni, mert ő éppen a New York-i Metropolitanben lép fel. Én meg pont ráértem, hogy elmagyarázzam, melyek az íráshoz szükséges, a tehetséges és a tehetségtelen által egyaránt elsajátítható technikai tudnivalók, mielőtt az illető a saját hibáiból tanul. De írni aligha tudtam volna bárkit is megtanítani, különösen Évát és Tamást nem, akik már akkor is saját világuk hősei voltak, és talán éppen ezért mutattak kiemelkedő képességet az írói hivatáshoz. Amikor – nem ritkán – vitába szálltak egymással, nyilvánvaló volt, hogy a legkevésbé sem közelednek álláspontjaik, hiszen saját igazságukba vetett hitük mély és rendíthetetlen volt. Ezek persze tét nélküli, játékos évődések voltak. Éva – majdan „a Szentesi” – vállát még nem nyomta a rárótt kereszt, és Tamás – írói nevén Kötter – sem volt még a Fidesz-kormány fizetett propagandistája. Csak két erős személyiségű, bőbeszédű, elszánt aspiránst láttam bennük.

Azt aligha sejtettem, hogy 2025 júniusában majd a szólásszabadság különféle kríziseihez társítom az arcukat.

Akkoriban kettőjük közül Tamásnak voltak igazán határozott tervei. Hemingway és Bret Easton Ellis nyomdokain haladva alkotta meg novelláit, amelyek pszichopátiás lélektelensége magával ragadta a posztmodern ínyenceit. Magánvagyonából – hiszen jól pozicionált ügyvédként írói pályája indulásakor már „gemachte Mann” volt – akkora összeget szánt a marketingre, amekkorát könyvkiadók nem költenek az általuk kiadott szépirodalmi kötetekre. Ez magában foglalta az éhenkórász újságírók felsőbb kategóriás éttermi ebédeltetését is, akik aztán hírét vitték az új csillagnak: íme, ő „végre” belülről mutatja meg a gazdagok világát, nem csak irigykedve és/vagy gyűlölködve képzeleg, ahogy a magyar írók szoktak. De Tamás voltaképpen már akkor is a politika után sóvárgott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.