Egotrip

Szécsi Noémi: Nem és nem

Szólásszabadság

Egotrip

Régen történt, amikor az emberek még e-mailben leveleztek, olykor telefonáltak, és néha le is csatlakoztak a hálózatról.

Tíz éven át tanítottam kreatív írást, hiszen az operaénekeseket se Maria Callas tanítja énekelni, mert ő éppen a New York-i Metropolitanben lép fel. Én meg pont ráértem, hogy elmagyarázzam, melyek az íráshoz szükséges, a tehetséges és a tehetségtelen által egyaránt elsajátítható technikai tudnivalók, mielőtt az illető a saját hibáiból tanul. De írni aligha tudtam volna bárkit is megtanítani, különösen Évát és Tamást nem, akik már akkor is saját világuk hősei voltak, és talán éppen ezért mutattak kiemelkedő képességet az írói hivatáshoz. Amikor – nem ritkán – vitába szálltak egymással, nyilvánvaló volt, hogy a legkevésbé sem közelednek álláspontjaik, hiszen saját igazságukba vetett hitük mély és rendíthetetlen volt. Ezek persze tét nélküli, játékos évődések voltak. Éva – majdan „a Szentesi” – vállát még nem nyomta a rárótt kereszt, és Tamás – írói nevén Kötter – sem volt még a Fidesz-kormány fizetett propagandistája. Csak két erős személyiségű, bőbeszédű, elszánt aspiránst láttam bennük.

Azt aligha sejtettem, hogy 2025 júniusában majd a szólásszabadság különféle kríziseihez társítom az arcukat.

Akkoriban kettőjük közül Tamásnak voltak igazán határozott tervei. Hemingway és Bret Easton Ellis nyomdokain haladva alkotta meg novelláit, amelyek pszichopátiás lélektelensége magával ragadta a posztmodern ínyenceit. Magánvagyonából – hiszen jól pozicionált ügyvédként írói pályája indulásakor már „gemachte Mann” volt – akkora összeget szánt a marketingre, amekkorát könyvkiadók nem költenek az általuk kiadott szépirodalmi kötetekre. Ez magában foglalta az éhenkórász újságírók felsőbb kategóriás éttermi ebédeltetését is, akik aztán hírét vitték az új csillagnak: íme, ő „végre” belülről mutatja meg a gazdagok világát, nem csak irigykedve és/vagy gyűlölködve képzeleg, ahogy a magyar írók szoktak. De Tamás voltaképpen már akkor is a politika után sóvárgott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.