Szegõ János

"Akkor most Vay Sándorból lett Vay Sarolta? Vagy Vay Saroltából lett Vay Sándor? Ki vagy mi volt előbb? A nő vagy a férfi? És melyik lett később?" Az elmúlt napokban ilyen és ehhez hasonló párbeszédekben volt részem, amikor kiderült, hogy Rakovszky Zsuzsa vadonatúj regényét, a VS-t olvasom.

Philip Roth legújabb, magyarul megjelent könyve, a Kiégés főhőse, az ünnepelt amerikai színész, Simon Axler hatvan felett akkor mond csődöt a színpadon, amikor elkezd játszani - amikor elkezdi azt játszani, hogy ő voltaképpen játszik. Korábbi sikereit ugyanis annak köszönhette, hogy saját magát, saját személyiségét tette bele a karakterekbe; néhány nagy bukás után pedig kénytelen rádöbbenni arra, hogy nem más, mint saját hibáinak a leltára. "Oda a varázsa. Elfogyott az ihlete" - ezekkel a rövid, tűszúrásszerű mondatokkal kezdődik a kisregény. Elfogyott a hitele. Átlát saját ürességén.

"Készen állok. Minden itt van. Bármi lehet. VÉGE"

"Az ilyen regényt a hülye is megérti, és ez kurva nagy dolog" - jegyzi meg a Feleségversenyről annak vége felé III. József magyar király, eredetileg kispesti villanyszerelő. Spiró a korlátlanul korlátolt hülyékről és a hülyeség természetéről írta meg új regényét, de nem arra törekedett, hogy a hülyék értsék meg a művét, hanem arra, hogy mi, olvasók értsük meg a hülyeséget. Kérdés: mit lehet a hülyeségen megérteni? Illetve a hülyeségen nem érteni?

Az elmúlt években a skandináv krimikultúra az Animus Kiadó sorozatának köszönhetően valósággal "kiolvadt" a magyar könyvpiacon. Első körben talán a kulturális sajátosságok tűntek fel, és a kritikák is erre figyeltek: az Észak-fok titkára, a jómódú áldozatokra és a még jobb módú elkövetőkre, a Strindberget és Bergmant idéző elfojtásokra (és fojtogatásokra), a zavarbaejtően hűvös kedélyességre, a melengető melankóliával keveredő jéghideg iróniára.

Amilyen vékony Sirokai Mátyás első verseskötete, ugyanannyira mély is. Hogy ez a mélység valóság-e vagy illúzió, az talán még nem mindig derül ki, mindenesetre a Pohárutca narratív szerkezete, amely egy valódi-fiktív város tereit teszi a versek történetszerű közegévé, rendkívül alkalmas terep arra, hogy az olvasó összefüggéseket vegyen észre.

Salman Rushdie legújabb regényének hőse igazi messziről jött ember. Annyira messziről jött, hogy a regény legutolsó lapjáig nem is lehet tudni, honnan érkezett valójában. Mi több, talán ő maga sem tudja. Ám, hogy hova érkezett, a napnál is világosabb: Szegő János

A két író nemrég emlékezetes nagyinterjúkat készített egymással a Literán. A beszélgetések során zártságuk kölcsönösen megnyílt a másik irányába, a két külön interjú körbeért, egy barátság története és mintázata rajzolódott ki. Ezeknek a beszélgetéseknek visszatérő eleme lett a pálinkásüveg. Előbb Bartis kérdezte Keménytől, oldandó a feszültséget, hogy van-e pálinkája. Amikor egy év múlva Kemény volt a kérdező, már egy palack körtepálinkával indított. Szegő János

"Marseille-ben még a veszteségért is harcolni kell" - jegyzi meg a Totál káosz hőse, Fabio Montale. És a krimi szereplői harcolnak is derekasan.

Hogy lehet egy gimnazistával megértetni, mi (volt) a fasizmus? Ezen a módszertani kérdésen töpreng a jó fej történelemtanár, Ben Ross, miután osztályát hidegen hagyja a holokauszt borzalmait bemutató dokumentumfilm. Mivel szereti a kihívásokat, elhatározza, hogy az "aki nem tudja, az tanítja" elvét megfordítva nem tanítani fogja a fasizmust, hanem megvalósítani az osztályon belül, persze csak ideiglenesen és pedagógiai célzattal.

Schein Gábor legújabb könyve érzékenyen összeállított tanulmánykötet, de több is ennél: mélyszerkezetében monográfia: "E történetnek nem is oly titkos hőse a tradíció fogalma" - olvasható a záró és egyben címadó tanulmányban. Szegő János