Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

könyv - JEAN-CLAUDE IZZO: TOTÁL KÁOSZ

  • Szegõ János
  • 2009. január 29.

Zene

"Marseille-ben még a veszteségért is harcolni kell" - jegyzi meg a Totál káosz hőse, Fabio Montale. És a krimi szereplői harcolnak is derekasan.
"Marseille-ben még a veszteségért is harcolni kell" - jegyzi meg a Totál káosz hõse, Fabio Montale. És a krimi szereplõi harcolnak is derekasan. Nyernek, azaz vesztenek, és vesztenek, tehát nyernek. A szerzõ, Jean-Claude Izzo eredetileg újságíró és költõ volt, 2000-ben hunyt el. Könyvespolcán Camus és Chandler könyvei közvetlenül egymás mellett lehettek. A Közönyben lecsapódó algíri forróság és szikrázó napsütés a Földközi-tenger másik oldalán is ugyanúgy hat. A napfény elbódítja a tudatot, és közben élesen mutat mindent. Így lesz Marseille az újrakezdõk kikötõje és a bukásra ítéltek zátonya, a könyv pedig egyszerre lírai vallomás a szülõváros sikátorairól és bûnügyi riport a város zsákutcáiról.

Piti bûnözõk, kurvák, stricik, nepperek, rasszista hekusok, maffiózók. A fõhõs, Fabio Montale rendõr ennek a világnak a közepén van. Legjobb gyerekkori barátai bûnözõk, akik sorra halnak meg, és nem éppen az aggápoldában. Kollégái között újfasiszta provokátorok vannak, akik felelõsek az egykori barátok haláláért. Montale tehát nyomozásba kezd, vissza akar találni saját elveszett énjéhez, és a bûn elkövetõihez is; ehhez persze át kell értékelnie hivatását és a bûn fogalmát. Ebbõl a dilemmából hullák és túlírt részek születnek: a regény leggyengébb moralizáló részei ezek, amelyek rátelepszenek az amúgy Chandlerre emlékeztetõ fanyar narrációra. Izzo ezzel a regénnyel kezdte meg híres marseille-i trilógiáját, amelyben a város múltját és jelenét költõi zsurnalizmussal térképezi fel, kakukkfû- és bazsalikomillatú (holt)testek segítségével.

Fordította: Kiss Kornélia. Krimi-klub.hu, 2008, 350 oldal, 1950 Ft

****

Előző cikk a rovatban film - Ausztrália
Következő cikk a rovatban Könyv - Csak zakatol - Wolfgang Schivelbusch: A vasúti utazás története. A tér és az idő iparosodása a 19. században

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Kritika

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Kritika

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Kritika

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

Kritika

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

Kritika

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.