Párhuzamos utcákból áll össze a verstérkép. A kötet egyik szólama a hatványozott önfigyelemé: "Ülök szemben az ablakkal, / és nem látok ki magamon.", illetve: "Megfordított távcsövön át / figyelem évek óta magamat." A megfordítás Sirokai kedvelt alakzata, az Egérút címû vers ("Visszaszülettem anyába és apába") a lírai alany személyiségét megszüntetve õrzi meg: meglesi szüleit fogantatása elõtt. Az önreflexió mellett Sirokai igyekszik a társas viszonyt, a második személy helyzetét is beilleszteni a kontextusba: az úgynevezett Judit-versekben mintegy némán szólítja meg a másikat. A harmadik réteg talán a legerõsebb, ez a személytelenség szférája. A Sztalker címû vers záró sorát ("Földrajz, teljesen embertelen") kiegészítik azok a versek, ahol a természet fensége jelenik meg sajátos fénytörésben: "Felhõk húznak el felettünk, / a nap, mint egy másológép / fénycsíkja, végigpásztázza / a kertet." (Lécek között). Váratlanul felpattanó, sorok között elszórt rímek, esetenként dalszerû megoldások (Sirokai profi zenész), néhány nagy dikciójú költemény (a szóba hozottakon kívül: Origó, Opera állomás, A Népszínház utca felett) - a belsõ terek és a valódi utcák egybeérnek a városi ikonokon.
JAK + Prae.hu, 2008, 62 oldal, 1490 Ft
****
