Jo Nesbs nagy sikerû krimijét, a Vörösbegyet úgy folytatja, hogy abban egyre kevesebb az országimázs és a kulturális kalauz, viszont egyre több a rejtély. A Nemeszisz az elõzõ regény ismerete nélkül is nyomon követhetõ. Az oslói rendõrség öntörvényû nyomozója, Harry Hole (amolyan sós létben pácolt Gene Hackman) ezúttal egyszerre próbálja megfejteni az ügyet, és kifejteni saját magát annak szövevényes hálójából. Merthogy benne van megint az egészben. Egy látszólag egyszerû bankrablás végén a rabló minden ok nélkül agyonlövi a pénztárost. Egy látszólag egyszerû randevú után valaki agyonlövi Harry régi szerelmét. Vajon ezt is minden ok nélkül? Nesbs professzionálisan, de nem kiszámíthatóan adagolja az információkat, gyakran él ezúttal is az akciófilmek montázstechnikájával, feszes, de követhetõ tempóban vezeti végig a történetet. Hamis nyomok, késõbb jelentõséget nyerõ elszólások, levélrészletek és telefonos foszlányok alakítják-bonyolítják a nyomozást. Egy-egy jól elõkészített ponton belsõ monológok, lélektani pásztázások, lassú lamentálások szakítják meg a pergõ eseményeket. A háttérben pedig mégiscsak kirajzolódik a jóléti burok alatti ambivalens és átalakulások elõtt álló Norvégia fantomképe.
Fordította: Petrikovics Edit. Animus, 2008, 456 oldal, 2980 Ft
****