chili&vanília

A tavaszi tekercs szerintem a világ egyik legjobb találmánya. A műfajon belül egyértelműen a vietnami változat a nyerő, amely még véletlenül sem hasonlít az átlagos kínai gyorsbüfékből ismert, olajos, nehéz, káposztás verzióra. Ez ugyanis vékony, ropogós, tésztáját pedig hajszálvékony rizslap alkotja.

Engedjék meg, hogy a következő néhány sorral két fontos dologról próbáljam Önöket meggyőzni! Egyrészt arról, hogy különlegesen, egzotikus kiegészítőkkel főzni néha nem pénz kérdése. Másrészt pedig arról, hogy nem minden hulladék, ami annak látszik.

Annyi jó, külföldről importált ötletet és koncepciót honosítanak meg itthon a gasztronómia világában is, hogy néha érthetetlen, miért pont a legegyszerűbbekre nem csapott le még senki. Itt van például a szomszédos Bécsben az óriási népszerűségnek örvendő Meierei tej-és sajtbár.

Egy ilyen, liszt nélküli csokoládétorta mindenki repertoárjában kötelező darab. Nyugodtan álljon neki olyan is, aki még soha életében, az égvilágon semmit nem főzött, a siker garantált.

Mi, magyarok az év minden időszakában levesesek vagyunk, egy tisztességes hús- vagy gulyáslevestől a legforróbb kánikula sem riasztja el a többséget. A nagy hideg azonban különösen felerősíti mindenkiben a jó levesek iránti vágyat.

Hiába a jó kis curryk, korianderes csicseriborsók, bulgurok és egyéb ínyencségek, be kell látnom, hogy ezekkel gyerekeknél soha nem nyerem meg a népszerűségi versenyt. Még édességek esetében is - amelyekről azt gondolná az ember, hogy nem lehet velük mellélőni - speciális szempont, ha gyerekeknek készülnek (a keserű csokoládés desszerteket például többnyire nem értékelik).

Vajon feltűnt-e mostanában valakinek, hogy citromfronton gyanús dolgok történnek? A hagyományos citromok között ugyanis ilyentájt, szinte minden évben, különös példányok bukkannak fel.

A Hasselback elkészítési módszer olyan sült burgonyát takar, amelyet keresztbe vékonyan beirdalnak, majd így pirosra, ropogósra sütnek, miközben legyezőszerűen kissé szétnyílik. Igen mutatós technológia. Bizonyos források szerint nevét állítólag a Hasselbacken nevű stockholmi étteremről kapta, ahol az 1700-as években először készítették.

Úgy tűnik, az isztambuli éttermekbe is betört az új hullám. A hagyományos vendéglőkön, családi kifőzdéken, kebabházakon és egyszerű büféken túl néhány év alatt az őrült fejlődésben lévő városban a gasztronómiai paletta is virágzásnak indult.