chili&vanília

Őrület, macaronőrület

Gasztro

Egy-két éve itthon is kitört a macaronmánia. Igazán kiteljesedni csak azért nem tudott, mert a mai napig igen kevés hely akad, ahol tökélyre tudták volna fejleszteni - mivel előállításához komoly szakértelem és tapasztalat szükségeltetik -, márpedig ebből a középszerű nem meggyőző. A macaron Franciaországban népszerű, különleges desszert, első ránézésre leginkább habcsókra hasonlít. A többség gondolkozás és kóstolás nélkül rá is vágja, hogy nem szereti. Akinek azonban már volt szerencséje az igazi változathoz (leginkább Párizsban, ahol óriási kultusznak örvend), megérti, hogy miért a nagy nemzetközi őrület.

Olasz származású, a történetét vitatják a különböző források, de általában megegyeznek abban, hogy Velence környékén kezdték el készíteni a 14-15. században. Akkor maccarone néven még nem ezt a desszertet értették, hanem bármilyen apró édességet, amely tojásfehérjéből és darált mandulából vagy más olajos magból készült. Később kikerült Olaszországból (elsősorban az olasz zsidókon, illetve a karmelita nővéreken keresztül), és nemzetközi karrierbe kezdett, amely leginkább a francia cukrászdákban teljesedett ki. Finom mandulalisztből, porcukorból és tojásfehérjéből készül a két kis korong, amelyeket csokoládé- vagy más ízesítésű krémmel tapasztanak össze. A jó macaron könnyű, légies, a külső kérge finoman roppan, de éppen csak annyira, hogy rövid hatásszünet után az ember azonnal a tömör közepénél találja magát. A töltelék nagyon fontos szerephez jut, mivel az biztosítja a macaron jellegzetes ízét, és azt, hogy ne édes, ízetlen massza legyen. Házilag borzasztó nehéz kivitelezni - nem lehetetlen, de sok kitartás és precizitás az ára.

Senkivel szemben nem kívánom elkövetni azt a tisztességtelenséget, hogy ezer karakterben macaronreceptet írok. A sikernek esélye sem lenne. Inkább vegyék meg a profiktól (például a Zazzi cukrászdában, a Villa Bagatelle-ben, a Gerbeaud-ban, a Le Meridienben, vagy a váci Desszertszalonban - a képen Zazzi-macaronok). Az alábbi töltelék viszont nagyon finom, és bármelyik karácsonyi süteményben vagy kekszben megállja a helyét. Kellemes ünnepeket, viszlát jövőre!

 

Vaníliás citromkrém

Hozzávalók:

3 citrom leve

10 dkg cukor2 tojássárgája1 egész tojás

fél vaníliarúd kikapart magvai6 dkg hideg vaj felkockázva

Lábasban összekeverjük a citromlevet és a cukrot. Hozzáadjuk a tojássárgákat, az egész tojásokat és a vaníliát, simára keverjük. Állandó keverés mellett takarékon addig főzzük, amíg kissé elkezd sűrűsödni (nem szabad forrnia). Ekkor fokozatosan hozzáadjuk a vajat, és addig keverjük, amíg sűrű, fényes krémmé válik. Teljesen lehűtjük. (Hűtőben kb. egy hétig áll el, és a fagyasztást is jól bírja.)

 

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.