chili&vanília

Ki a kukából!

Gasztro

Engedjék meg, hogy a következő néhány sorral két fontos dologról próbáljam Önöket meggyőzni! Egyrészt arról, hogy különlegesen, egzotikus kiegészítőkkel főzni néha nem pénz kérdése. Másrészt pedig arról, hogy nem minden hulladék, ami annak látszik.

Vajon hányan ismerik fel, hogy mit ábrázol az ételfotó? Ez most épp a spenót szára, illetve gyökere. De lehetne akár brokkoli, cékla vagy retek szára/levele is. Ezek nagy része a zöldségek pucolása után az esetek többségében azonnal a kukában végzi. Pedig számos kultúra akad, amely sokkal hatékonyabban használ fel mindent. Az egyik koreai kifőzde tulajdonosnője nemrégiben mesélte, hogy apró üzletük nyitásakor döbbenettel vette tudomásul, hogy az újhagyma szárát, a retek vagy a cékla levelét szinte minden vevő a zöldségesnél hagyja, ahol aztán hulladékként gyűjtik. Azonnal lecsapott mindenre, hiszen a koreai konyhában kifejezetten nagy hagyománya van ezek feldolgozásának. Például ún. namult készítenek belőlük: a zöldek levelét vagy szárát megpárolják, majd szezámolajjal, fokhagymával, csilivel, szójaszósszal, barnacukorral, finomra aprított újhagymával forgatják össze. Apró tálkákban, kiegészítőként tálalják, egyszerre többfélét. Aztán ha kicsit arrébb kalandozunk, mondjuk Isztambul felé, a csodálatos, türkiz csempékkel kirakott, patinás étterem, a Karaköy Lokantasi étlapján olívaolajos spenótszárra bukkanhatunk. A vaskosabb, kissé rózsaszínű szárakat roppanósra hagyták, majd rengeteg fokhagymás olívaolajba forgatták. Az egyik legfinomabb zöldségétel, amelyet valaha kóstoltam. De ellátogathatunk Nicolas Le Bec két Michelin-csillagos francia séf lyoni éttermébe is. Az egyik tányér főszereplője a (nyilvánvalóan egyéb ételekhez felhasznált) brokkoli szára! Jó, mellette szarvasgombaforgács, lágy tojás (62,5 fokon, 45 percig készült) és sűrű pecsenyelé is található, de mégiscsak brokkoliszár.

Egyszóval kétszer gondoljuk meg, mielőtt pucolást követően bármilyen zöldségrész a kukában végezné! Az alábbi elkészítési javaslatok segítségével csodás ételeket készíthetünk. Használhatunk mángoldot, spenótszárat (néha ezzel együtt árulják a piacon), brokkoliszárat, cékla- vagy reteklevelet, újhagymaszárat.

Spenótszár háromféle módon: A spenótszárat (vagy más zöldségszárat, -levelet) alaposan átöblítjük, majd konyhai papírtörlővel kissé leitatjuk. Néhány evőkanál olívaolajon, sok finomra aprított fokhagyma hozzáadásával néhány perc alatt puhára pároljuk. A következő három módon ízesíthetjük:

1. További, jó minőségű olívaolajjal meglocsolva, magában, esetleg érdekes fűszersóval meghintve (füstölt só, paprikás só, algás só stb.).

2. Néhány teáskanál osztrigaszósszal meglocsolva (készen kapható), friss reszelt gyömbérrel és pirított szezámmaggal megszórva.

3. Citromlével és kevés vízzel kikevert tahinivel (készen kapható szezámpaszta) meglocsolva, csilivel megszórva.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.