chili&vanília

Tejben, vajban

Gasztro

Annyi jó, külföldről importált ötletet és koncepciót honosítanak meg itthon a gasztronómia világában is, hogy néha érthetetlen, miért pont a legegyszerűbbekre nem csapott le még senki. Itt van például a szomszédos Bécsben az óriási népszerűségnek örvendő Meierei tej-és sajtbár.

Az alapötlet extravagánsnak sem mondható, hiszen tejet és tejtermékeket árusító vendéglátóhelyek Budapesten is akadtak a háború előtt. A Budapest Központi Általános Tejcsarnok Rt. például több tejivót üzemeltetett, az egyik legkedveltebb a források szerint az Erzsébet téri kioszk volt (1960-ban lebontották), de az 1912-ben átadott Állatkert Nagysziklája oldalában is működött a második világháborúig tejcsarnok. A bécsi koncepció tehát nem kimondottan különös, a városi park (Stadtpark) közepén található étterem kivitelezése annál inkább. Az épület egyébként 1903-as építésekor eredetileg is tejcsarnokként üzemelt. A külső bejáratnál gigantikus méretű hófehér tejesüveg látványa fogadja a vendégeket. A belső hall fekete falain kékpenészes sajtok textúrájának felnagyított képe díszeleg, a vendéglő falát pedig koktélbárokból ismert üvegpolc borítja, a vodkásüvegek helyett azonban itt tejesflaskák sorakoznak. Az itallapon friss tehén- és kecsketej, író (a natúr mellett például almás-gyömbéres, kardamomos, levendulás vagy vaníliás-tojáslikőrös), a sajtlapon százhúszféle sajt, ország, régió és típus szerint csoportosítva. Külön oldal a "haladó sajtimádóknak", rajta többek között Soumantrain (egyszerre sós és édes, aromája kissé citrusos, krémes), Münster (elzászi, rusztikus, aromás, igen szagos) vagy Hervé (belga, büdös). Rendeléskor szeleteket vág a sajtmester a fedett pultban várakozó kisebb-nagyobb méretű korongokból és tömbökből, majd felszolgálás előtt jó tíz percig állni hagyja, hogy tökéletes hőmérsékleten tudja szervírozni őket. A tejtermékeken és sajtokon kívül rövid, de kedvcsináló étlap, rajta helyi klasszikusok: borjúbécsi, pájsli, császármorzsa szilvakompóttal.

Egyszóval van miben tobzódni, akár egy vasárnapi múzeumozás után (foglalás ajánlott). Az e heti receptet az itt kóstolt kitűnő leves ihlette, amely egyszerűségével tarol.

Krémes tejleves pirított barnakenyér-kockával

Hozzávalók (4-6 adag):

8 dl leszűrt, erős marhahúsleves

2 dl tej (2,8%)

2 dl tejszín (min. 30%)

1,5 dl tejföl (min. 20%)

1 evőkanál étkezési keményítő

4 dkg vaj, felkockázva

1 csokor snidling, finomra aprítva

4 szelet barna kenyér, felkockázva

2 evőkanál olívaolaj

esetleg csipetnyi csili vagy füstölt paprika

A marhahúslevest felforrósítjuk. Hozzáadjuk a tejet és a tejszínt. A tejfölt elkeverjük az étkezési keményítővel, és a forró leveshez adjuk, elkeverjük. Fokozatosan hozzáadjuk a hideg vajat (ez is kissé sűríti). A barna kenyeret serpenyőben vagy sütőben (200 fok, 10 perc) ropogósra pirítjuk. Tálaláskor megszórjuk a levest finomra aprított snidlinggel, esetleg kevés csilivel.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.