chili&vanília

Lokanta Maya

Gasztro

Úgy tűnik, az isztambuli éttermekbe is betört az új hullám. A hagyományos vendéglőkön, családi kifőzdéken, kebabházakon és egyszerű büféken túl néhány év alatt az őrült fejlődésben lévő városban a gasztronómiai paletta is virágzásnak indult.

Felnőtt egy új séfgeneráció, amelynek képviselői világhírű szakácsiskolákban sajátították el a konyhaművészet tudományát, és neves külföldi éttermekben szereztek tapasztalatot, hogy aztán saját városukban tegyék le az alapjait egy modern, kreatív - de szigorúan a regionális török (sőt ottomán) konyha gyökereihez visszanyúló - kulináris irányzatnak. Egyik jeles képviselője Didem Senol - a 33 éves hölgy 2010-ben számos rangot zsebelt be, többek között az év séfje címet. A dzsentrifikálódó karaköyi kikötőnegyed egyik csendes utcájában található a Lokanta Maya névre keresztelt vendéglője, amely modern, mégis meghitt beltérrel, érdekes dizájnelemekkel (tonnányi dió a falban) és kitűnő, modernizált, elegáns és vagány fogásokkal nyűgözi le közönségét. Az étlap naponta változik, mindig az évszaknak és a hangulatnak megfelelő. Látogatásunkkor az előételekben tobzódunk: ropogósra sütött szardella (szezonja van) citromos aiolival, cukkinitócsni (mücver) kapros joghurttal, pikáns gránátalma-saláta, fantasztikus, krémes lóbabpüré marinált füstölt makrélával, házi tarama (majonézszerű halikrakrém), grillezett kecskesajt datolyaszilvával. Utóbbinak most van itt az ideje, nálunk is kapható szinte minden zöldségesnél. Ez az a gyümölcs, amely külsőre egy méretesebb paradicsomra hasonlít, a héja fényes, élénk narancssárga. Lédús, mézes, édes, vaníliás, illatos, sárgabarackos, az egyik kedvenc gyümölcsöm. Az egyetlen titka az érettségi foka, olyat kell választani, amely puha, de feszes, kb. mintha egy érett ringlót választanánk. Ha mégis csak kőkeményet kapunk, akkor néhány nap alatt szobahőmérsékleten utóérik, amit felgyorsíthatunk úgy, hogy papírzacskóba tesszük egy banánnal. A Lokanta Mayában a lélegzetelállítóan jó desszertek között is felbukkan - a sült birsalma, a rózsafagylalt és a krémes, kámforos-édesgyökeres ízeket idéző masztikás puding mellett. A tejfagylalt, a fűszeres keksz és a dzsemszerűre főzött datolyaszilva tökéletes triót alkot. Alább előételnek vagy gyors, elegáns vacsorának ajánlom, átlangyosított kecskesajttal és néhány szem ropogós mandulával.

 


Fotó: A szerző felvétele

 

Grillezett kecskesajt datolyaszilvával és mandulával

Hozzávalók (2 adag)

1 datolyaszilva, felkockázva

1 teáskanál méz

2 szelet natúr kecskesajt

3 dkg mandula

A felkockázott datolyaszilvára pici mézet csorgatunk, majd a sütő grillfokozatán kb. 4-5 perc alatt dzsemszerű állagúra sütjük. A sütési idő utolsó percében hőálló tálkában betesszük a vastagabb szeletekre vágott kecskesajtot/fetát is, épp csak átlangyosítjuk, a széle picit megpirulhat. A kecskesajtot a grillezett gyümölccsel, néhány szem pirított mandulával és pirítóssal tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.